Sziklaszilárdan állj abban a lényben, aki lelkünkbe helyezte a Lét nagy törvényeit, a természet örök forrását. Ez adja meg tetteidhez az isteni erőt.

Kérjed az isteneket, hogy életed végét széppé tegyék.

Ezt megismerve megismered az istenek és az emberek kapcsolatát, azt a hatalmat, amely a mindenséget átjárja, s amely korlátlanul uralkodik.

Meg fogod ismerni, hogy mi szabad, azt, hogy mi a természet minden dolgában hasonló s ez az, amely megóv hiú reményektől s rejtett veszélyektől.

Meg fogod látni, miképpen változtatják életüket szenvedéssé. A nyomorultak! Milyen közel vannak a jóhoz, anélkül, hogy észrevennék, nem látják, nem hallják, milyen kevesen veszik észre a gonosztól való megváltást.

A végzet így zavarja meg elméjüket: az örvény elragadja őket a határtalan boldogtalanságba.

A szörnyű kétségek gödre számukra láthatatlan; s ők még csalogatják, ahelyett, hogy menekülnének.

Zeusz atyánk, milyen sok-sok szenvedéstől váltanád meg az emberiséget, ha mindenkinek megmutatnád a démont, amely üldözi!

De te tarts ki. Az ember származása isteni és saját szent lényétől tanulja meg, miképpen éljen.

Ha e származásban te is részesedsz, helyedet megállod, győztes leszel, lelkedet pedig mindettől megmented.

Kerüld azt, amitől óvtalak. Megtisztulva oldozd fel lelked kötelékeit.

Minden tetted irányítója legyen a magas, szent értelem.

S ha testedet elhagyod, s ha a szabad éterbe szállsz, halhatatlanul isten leszel, nem pedig halandó.