2011. február 1.

Végignéztem a filozófusokról készült 40-50 perces youtube-videókat. Legalábbis a Radnóti Sándorét, a Vajda Mihályét és a Heller Ágnesét (többet nem találtam). Ráleltem a NAVA archívumára. Egy kincsesbánya. Megnéztem Ady temetését. Mécs Lászlót, amint saját versét mondja. Egy felvételt 1932-ből, amelyen a fiatal költők az utcán árulják műveiket. Már akkor sem volt könnyű.

2011. február 2.

Délelőtt chateltem M.-mel. Mindig sikerül felhúznia kicsit. Valahányszor beszélgetünk, arra lyukad ki, hogy nem vagyok szerény. Pedig ez így szerintem nem igaz. Holnap újságírót várok. Úgyhogy kitakarítom a szobám.

2011. február 3.

Megjöttek az újságírók. A kultúrházban vártak. Adtam interjút. Van humorérzékük. Utoljára a vámosokról írtam hasonlót. Hideg van. A szobámban (is). Szelelnek az ablakok. A gázfűtéssel nem lehet felmelegíteni a szobát. Három réteg ruhában is vacogok. Gémberednek az ujjaim. Ilyen körülmények között nem kellemes esszét írni. De még naplót sem. Nézem a híradót. 20 fokkal melegebb hőmérsékletről beszélnek. Jó is lenne...

Kiültem a konyhába a netbookommal. Van otthoni hálózat, a router jele ide is elér. Itt jóval melegebb van. A konyha zárt helyiség. Gondolkodom. Azt kérdezték ma tőlem, hogy nem haragszanak-e meg rám az őszinteségemért? Nem hiszem, hogy egy alapos, szakmai kritika miatt meg kellene sértődnie, haragudnia bárkinek is. Bár olykor tényleg erősen elmarasztaló megjegyzéseket írok. El kell fogadnia mindenkinek, hogy írni nem kötelező. A kritika pedig egy szabad műfaj. A netnaplót is kérdezték. Hogyan fogadják mások ezt a nem egyszer szemtelen, pimasz hangvételt? A visszajelzésekből megítélve van igény egy ilyen személyes "irodalmár-naplóra". Sokan találják érdekesnek. Néhányan felháborítónak. Mondják, hogy unalmas az élet Kárpátalján. Nem tudom. Nem hiszem. Velem mindig történik valami. És a kulturális életet sem látom unalmasnak. Sőt, néha tényleg nagy a pörgés. Ha végiggondolom 2010-et, azért történt velem itthon egy-két érdekes dolog.

2011. február 4.

Tegnap rászóltam. Ma nem történt velem semmi.

2011. február 5.

Befejeztem az esszét. Csiszolom az írásaimat. Ímélezek N.-nel. Azt mondta, hogy nevezzem őt a naplómban Lucának. Mert az olyan szép név. De nem nevezem Lucának, mert ez az én naplóm. És nem akarok hazudni. Ékezetek nélkül írok. Eleinte idegesített. Azóta megszoktam. Már a hatvanadik ímélen is túl vagyunk. Szeretem a női logikát. Nem bonyolult. Inkább kusza.

2011. február 6.

Nagyon sok egyénisége van Eszenynek. Úgy is fogalmazhatnék: itt más emberek élnek. Ha úgy tetszik, Eszeny egy külön köztársaság. Majdnem olyan nagy, mint az egyelőre  még mindig utópisztikusan hangzó "Ungvári Magyar Köztársaság". Csak az utóbbi konzulátussal is rendelkezik. Ezt a sajtó már többször megírta. Mondták, hogy keressek rá Kozár Józsefre (művésznevén: "Kiskozárra"). Tényleg fent van a youtube-on. Több videója is. Csak büszke lehet az ember arra, hogy egy Szalacsival, "Polgárjenővel", Matisz nagypapával hasonló kvalitású egyéniség él Eszenyben. Nem tudom ki videózott és ki rakta fel a youtube-ra. De ilyet nem szabad csinálni...

 

A videók: