Álomország Már megint csak a hangulat maradt. Több napon keresztül ugyanazt a páni félelemet éltem át, ébredéskor a víz összegyűlt a hátamon, szívem kiszakadt. Percekig feküdtem nyitott szemmel, tisztáznom kellett, hogy hol is vagyok egyáltalán és különben is.Az a fajta éber-álom ami nem és nem ereszt, semmilyen istennek sem, féled és várod, mert nagyon szeretnéd a befejezést, legyen az katarzis, vagy bármi, és nincs vége. Egyszerűen nem létezik. Már megint a befejezetlen dolgok üldöznek. Lezáratlan kapcsolatok, elfeledett barátságok, elárult szerelmek, befejezetlen szülő-gyermek viszony, el nem intézett hivatalos feladatok, félretett sárga csekkek. Az üldözőknek nincs arcuk-testük, csak vannak, a szó hivatalos formájában, mert egyszerűen nem tudok velük zöld ágra vergődni bármennyire is szeretnék. Mert aki konfrontáció képtelen azzal nem tudsz mit kezdeni, és néha elkopnak az igaz szavak jelentőségei is.Egyszerűen eltűnik az olyan szavak igaz tartalma, mint szerelem és szerető, barátság, igaz szülő, a listát a végtelenségig folytathatnám, persze, és mivel rendes nő nem hisztizik, hát az álmok befejezik, amit a nappalok észrevétlen hagynak.Mert, ha csókra vágysz, megkapod, néha hátborzongatón élesen élem át, fura az álomvilágom, megbosszulja a nappali nyugalmat. Az az érdekes, hogy nem akarok üldözött lenni, mégis hajt valami, és amikor már tisztázom, hogy ugyan, csak álmodom, akkor merülök még mélyebbre, mint szeretném, és kívülről tökéletesen tudom, hogy mit szeretnék és felébresztem magam. Pont, mikor kiderülne mi elől futok oly nagyon és észt veszejtőn. Legközelebb hagyom, hátha szembenézhetek valamivel, ami fogalmam sincs micsoda is valójában. Vagy nem, majd csak kitalálom.