Vajon mikor szűnik meg az igény a nőkben önmagukkal szemben, amikor totálisan beletörődnek a világuk igazságtalanságába, és feladva mindazt ami egykor sudár és ragyogó volt, csak árnyéka lehessen az egykor karcsú, ifjú nőnek. Mikor adja fel valaki, és a férfiakra ugyanúgy érvényes, hogy rossz fogakkal járkáljon, mikor tűnik el a fáradt szemekből a remény, hogy kilátástalanságot sugalljon, mikor lesz hangsúlyozottan önmagával és nem a világgal szemben igénytelen, hogy beletörődjön a macinaciba és a sportcipőbe? Nem, nem vagyok sem márkafüggő, sem elegáns, sem kirívó, vagy kihívó. De nem tudok rendetlen hajjal, nekem nem tetsző ruhában elindulni , leheletnyi smink nélkül sem tudom elképzelni a napot. Nem a külvilágnak, magamnak csupán. Tudok percekig lamentálni nadrág és blúz fölött, hogy háromszor átöltözhessem. Zsíros hajjal is képtelen vagyok dolgozni. Vasalatlan blúzban is. Inkább futok a buszhoz. Elnézem a nőket a munkahelyen. Nem, nem a vonásaikat, a ruhájukat, a hajukat, egyebüket. Mikor adták fel? Én a turkálóban is találok fillérekért egyedi, nekem tetsző darabokat. Én sem leszek már fiatalabb. Elfogadom az évek súlyát, mert természetes velejárói a nőiségemnek, a nevetőráncok mélyülését a szemem körül, a testem változásait. A belső jelzéseket. Nap, mint nap változom. Belül lassulok. Komolyodom. A kacagásom csengése visszatért, a léleknek idő kell a gyógyulásra, a sebszéleknek sokáig tart összeforrnia, és egy mozdulat és újból vérezni kezd az egész. Müller Péter sorain gondolkozom. Inkább lélek vagyunk, mint test, ezért fájnak a lelki sebek, az elválások, a szakítások, az elszakítások. Meddig? Mindig. Csak a test megtanulja elhalványítani a fájó, sajgó lelki sebeket. Hogy egy napon újult erővel szíven vágjon a felismerés, semmi nem véletlen. Megtanuljuk elfojtani, elzárni, befalazni a lelki sebeinket. De maradék nélkül soha, de soha nem leszünk túl rajta. Talán ez az a pont, amikor feladjuk. Innentől jön a macinaci, a fognélküliség, a szegénység elviselése, eltűrése, a remény kikopása, a cigi, az alkohol, és egyéb legális kábítószerek. Ki tudja. Nem ítélkezhetünk semmiképp. Hiszen mindannyian esendők vagyunk. Mindannyian...