Bella kis-unokám az első egy-két napot bátran viselte, de ahogy telt múlt az idő kedvenc macskájának, Samunak az eltűnése óta egyre jobban elkeseredett, egyre gyakoribbak lettek a pityergések és a lefekvés előtti zokogások. Három hét eltelte után már Samu helyett kismacskák után is néztek és emléke is elkezdett halványodni.

Amerikai vejem hajdani cserediák barátja Phil Németországból eljött Kimót meglátogatni. Nekem épp aznap volt egy elöljáróval megbeszélésem, mikor egy fiús görbenapot, estét ütemeztünk be. A találkozóm után így én hívtam fel a vejem, hogy indulhatnak, találkozzunk a Forum nevű Pizzériában. Itt elég jó vörös bort kaptunk a vacsorához.

Hazafelé menet átmentünk a Főtéren, ahol a nevezetes nedvesítő hely a Gyógygödör, amibe természetesen beestünk. Mivel a név gyógyászatra utal, így a vörös kereszttel jelölt Unicumot ittunk egy-egy üveg sör kísérővel. Ahogy kimásztunk a gödörből Kimo emlékeztetett arra, hogy a rendes útvonal a Gyógygödör után tradicionálisan a Cézáron keresztül vezet, amely szintén egy nevezetes pince a város központjában. Útban a Cézár felé átmentünk a Szent Orsolya téren ahol Philnek képeket kellett készítenie a gyönyörűen megvilágított szobrokról és épületelemekről. Valószínűleg a másnapi macskajaj állapotának előrevetítéseként a képek többségét már a tér közepén háton fekve kellett elkészítenie…

A Cézár pincében, mint azt Sopronban az ember el is várja, nagyon kellemes vörös bort kaptunk, így aztán innen már elég hangos beszédbe elegyedve távoztunk. Emlékeztettem Kimót, hogy az építkezés épp olyan mint a háború, pénz és pénz - no meg pénz kell hozzá. Befordultunk hát balra egy bank-automatához. Onnan hazafelé átvágtunk egy hajdani malom helyén.

Kimo hangosan el kezdte magyarázni az utca nevének eredetét, amibe éppen befordultunk, a Rózsa utcáét. Neve egészen Napóleon nem éppen baráti látogatásának idejére nyúlik vissza, amikor is itt rendezték be a francia hadsereg számára a vörös lámpás negyedet. Egyszer csak macskanyávogást hallottunk. Az egyik elhagyott és romos bordélyház tetején a kémény mellett egy szürke macska szinte segítségért könyörögve nyávogott!

                        - Úgy hangzik, mint Samu. Te vagy az Samu? – kérdezte Kimo a macskát, az meg egész más hangnemben válaszolt, amit még én is felismertem, hiszen hajnali 3 körül így szokott felébreszteni, mikor vadászatát és egyéb macska dolgait bevégezvén bekéredzkedett a házba.

A pénz, útlevél és vázlatos végakarat rám testálása után Kimo nekivágott a romokat összetartó rozoga állványzat megmászásának. Erre az udvarban két hatalmas kutya kezdett ugatni, ami láthatóan – ki tudja milyen emlékek felidézése miatt – nagyon zavarta a macskát.

Kimo az állványzat legmagasabb pontján lógott, a tető alatt, a macska jajgatott, a kutyák ugattak, Kimo hívogatta a macskát, Samu! A macska túlságosan félt a kutyáktól és nem mert közelebb menni Kimóhoz, a megmentőhöz, csak nyávogott kétségbe esve. Valahogy el kellett hallgatassam a kutyákat. Hogyan? Elkezdtem rájuk ugatni, hogy nézzétek, én vagyok az alfa férfiú, hagyjátok nekem a betolakodót. És sikerült! A megzavart kutyák elhallgattak épp elég ideig ahhoz, hogy Samu közelebb merészkedjen Kimóhoz. Kimó megfogta és elkezdett lefelé mászni. Rögtön el is vétette a lépést és ott lógott egyik lábával az álláson, egyik kezével az állás oszlopába kapaszkodva másik kezében a macskával, reménytelen helyzetben. Se le se fel.

Ekkor rám kiabált, hogy vegyem le a pulóverem. Nem igazán értettem, miért kell egy vetkőzést is bedobni a mutatványhoz, amíg el nem magyarázta, hogy tegyünk úgy, mint a tűzoltók. Phil és én kifeszítettük hát a pulóverem, Kimó ügyesen ráejtette a macskát – az persze leugrott és eltűnt az autók alatt a sötét mellékutcában.

Még öt percig eltartott amíg a macska Kimó hívására előjött. De Samu volt! Fele súlyú, de mégiscsak Samu a macska.

Az álláson lógás, a macska jajgatása ezzel a magyar-német-angol anyanyelvű csapattal érdekes magyarázatot szolgáltatott a másnapi állapotunk leírására szolgáló kifejezések lehetséges eredetére. Az angol hangover összefüggésbe hozható Kimo alakításával, ahogyan az állványon lógott, a német katzenjammer és annak valószínű magyar fordítása meg elég egyértelműen a macska jajgatásából eredeztethető. Lehet, hogy egy hasonló esetre vezethető vissza a másnaposságunk kifejezésére használt szó mind a három nyelvben? Egy elkóborolt macska három héttel későbbi megtalálása és kimentése…

Az a pillanat, amikor Kimo megkért, hogy vegyem le a pulóverem. Jobb kezében jól látszik Samu a macska: