Szeretteim,

Mint azt ti is tudjátok, hosszú úton vagyok, mint Noé, aki szárazföldet keresett, egy helyet, ahol letelepedhet és boldogan élhet. Én ezen a hosszú úton önmagamat próbálom megtalálni, hogy ki voltam, vagyok, és ki akarok lenni!

Az ember nem élhet a múltja nélkül, a gyökerei nélkül. Mert, még a legnagyobb fákat is kidönti a szél, ha nincsenek erős gyökerei, melyekkel a földbe kapaszkodhat. Az én gyökereim ti vagytok. A szeretteim, családom és a barátaim. Önzetlenül tápláltok, éltettek szeretetetekkel.

A családom még az előtt mellettem állt, hogy tudtam volna:”Szükségem van rátok!”Láthatatlanul mindig fogtátok a kezem és bármekkora vihar is tépázta lombjainkat, megtörni, egymástól elsodorni sohasem tudott. Lassan magam is termést érleltem, s elhullottak magjaim is.

Az évek alatt belőlük új cserjék születtek és új barátságok kötettek, melyek segítettek jobb emberré válni és rátalálni önmagamra. Ha figyelmesen szétnézel, láthatod, hogy nincs a fán két ugyanolyan levél, ahogy az emberek közt sincs két egyforma. Mégis a sok száz-és száz levél egymást kiegészítve, lombot alkot, és az égbe tör, a napsugarak után nyúlva. Az igazi barátok közös útja az égbe vezet, és meglelik a kulcsát a valóságos néha zord és rideg életnek, melyben együtt kétségek nélkül és bátran élnek.

Köszönöm, hogy hibáimmal együtt szerettek, és hogy nem próbáltok megváltoztatni!

Köszönöm barátságunkat!

Gréta