Évről évre, évszázadról évszázadra itt vannak, megtörve, változatlan arcokkal, változó ruhákban – gyakran épp búcsún vásárolt fejkendővel –, csendesen, a Szentlélekre várva. Jöttek az idén is a moldvai csángómagyar zarándokok, busszal és vonattal, kurszával és gyalog, hogy Csíksomlyón, Mária lábánál imádkozzanak egészségért, békességért.

Egy lészpedi csoport szombat hajnalban négy órakor kelt útra, hogy reggel nyolc órakor már Csíksomlyón lehessen. A kegytemplomból a két Somlyó hegy közötti nyeregbe igyekeztek, itt hallgatták végig az ünnepi szentmisét, melyen az idén P. Bartók Albert ferences szerzetes, volt csíksomlyói házfőnök prédikált.

„Az idei zarándoklatunknak is az idei mottója, hallottuk már többször is, és a táblákon is olvashattunk, amit a kánaáni mennyegzőn a Szűzanya, miután a fiához fordult segítségért, a szolgáknak mondott: Tegyétek meg, amit a fiam mond. És azt hiszem, hogy ő azt jogosan kérheti tőlünk, hiszen ő is ezt tette, egy életen keresztül az isten akaratát kereste és cselekedte, az ő kegyelemben és erényekben gazdag életét össze lehet foglalni két szóban: áldozat és szeretet. (…) Áldozatos és szerető, vagyis Máriás lelkű lányokra és asszonyokra van szüksége a mi világiunknak. Máriás lelkű szülőkre, nevelőkre, tanárokra és papokra van szüksége a mai világnak. Mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk, hogy ebben az univerzumban, ebben a teljes anyagi világban, a lélek miatta a legnagyobb érték az emberi élet. És a keresztény lelkület mindig hangsúlyozza, lépten nyomon, hogy vállalni kell az életet, mert különben cél téveszt az emberi társadalom. A legjobb esetben is idegenek foglalják el, a kultúrember helyét. (…) Hogyan neveljük? Szóval és élettel. Mondani kell. Mondani kell, és mondani kell a szépet, az igazat, a szépet, a jót, a szentet a gyermeknek, az ifjúnak. Mondani kell, lehet, hogy nem hallgatja meg, de akkor nem átkoz, hanem azt mondja, hogy volt egy édesanyám, egy édesapám megmondta az igazat, csak nem volt annyi eszem, hogy meghallgassam. Mondani kell, igaz ez sem elég, hanem tenni, sőt élni kell. Azt, amit mi hiszünk, a mi keresztény életünket, keresztény életünket, fiúgyermekeink, fiaink előtt kell megélnünk. (…) neveljük vallásos hitre, mert azt eléggé hangoztatjuk prédikációinkban, hiába van sok pénze, hiába van palotája, hiába van két nyelve, nagy tudása, hiába vannak kapcsoltai, ha nincsen vallásos hite, istenben vetett hite, hamar összeroskad az élet gondjaira, csalódik, és nem tudja elviselni az életet és érzi mindig, hogy valami hiányzik az ő életéből, csonka az élete. Merjük kimondani: szerencsétlen a hitetlen ember.”
P. Bartók Albert külön kitért a moldvai csángómagyarok nehéz helyzetére is: „Testvéreim! Engedjétek meg, hogy a csíksomlyói szűz anya üzenetét közvetítsem a csángótestvéreimhez, akik évszázadokon keresztül idejönnek Moldvából, Pusztina, Klézsa, Külsőrekecsin, Lujzikalugar és a többi jó híveink: azt üzeni a szűzanya, tartsanak ki! Imádkozzanak és követeljék a jogaikat, hiszen máma a bennszülötteknek is jogot adnak. A busmanok csak ezren vannak világviszonylatban, és követelik a jogaikat. Előbb utóbb meg kell történjen, hiszen kultúrvilágban élünk. Tudja a szűzanya, mi fáj, hogy nem énekelhettek, nem imádkozhattok, nem tanulhattok úgy, ahogy szeretnétek, az anyanyelven.
Kóstelek és Magyarcsügés megfogyatkozott népének is üzen a szűzanya: amíg van apostoluk, addig hallgassanak. A Tartos vidékén már sok öröm van, örömünkre szolgál a Bükkben a három új templom, a hidegségben a szent István temploma, Felsőfokon a sziklára épült ház. Ezek olyan nagy értékek, amihez úgy kell ragaszkodnotok, mind az ősi szent hitetekhez.
(…) Utoljára hagytam, a végére, nem utolsó sorban, ha nem is politizálunk és nem is akarjuk kioktatni a politikusainkat, akár a kormányon vannak, akár a fórumban dolgoznak, akár a platformokon, vagy akármilyen csoportban, a szűzanya azt üzeni, tartsanak párbeszédet, dialógust egymással, mert a beszéd nyomán sok minden kitisztázódhat és elrendeződhetik és helyrejöhet a megértés, az egyetértés, sőt, mi keresztények még valamit hozzátennénk: a szeretetet. Mert testvéreim azt nyugodtan állíthatom, hogy ezen csoportok közül, akiknek a lelkében gyűlölet van, az nem jár az igazság útján, az nem jár az Isten útján. Egyedül csak a szeretet tud megmenteni minket, magyarokat.”
*******************************************************************
Szombat délután, a már hagyományos csángó mise százakat vonzott a csíksomlyói plébániatemplomba. Fekete Ilonka Bogdánfalváról érkezett. Kint a templomkerítésben hallgatja a misét, a templomban túl meleg van. Mint mondja, ötödször jött Csíksomlyóra, fiatal korában nem tudott jönni, mert „nem volt, aki reanézzen a gyermekekre.” – Kicsi gyermekek voltak, s nem tudtam jönni, az öregem elhalt, aztán helette jövök én minden esztendőben. A gyerekek felnőttek, s mondtam, menek, mert itt erőst szeretem. Az első években nem voltak annyian, mint most, a gyep ott elől üres volt. Ma, mint a mennyországban. Szeretem erőst, szeretem… Szeretem azt, amit mond Szűz Mária. Ezek az ifjak, melikek vlastarii, ők az oláh beszédet tudják, mit mondnak az iskolában, mi egy kicsit megöregedtünk, mük maradunk ki az oláh szóból, mük tartsuk a mienket. A gyermekek el vannak szertülve, melik Itáliába, melik Bukaresti-be, melik Kosztance-be…
A csángó misén nem csak csángómagyarok vettek részt: jelen volt számtalan magyarországi és belföldi zarándok is. Pohl Kornélia Máramarosból, Aknasugatagból érkezett:
– Hogyhogy a csángó misén találkozunk? – kérdeztem.
– Minden évben szoktunk jönni ide is, ez hozzá tartozik a búcsúhoz, megyünk a kegytemplomba, azután ide, ez hozzátartozik a búcsúhoz. Együttérzünk, mert mi is kisebbségben élünk ott, Aknasugatagban, természetes, hogy tartunk velük is.
– Egyébként mi az, ami idehozza minden évben Csíksomlyóra?
Az emberben van egy bizonyos hit, amivel mi jövünk, azt magunkkal hozzuk, hiszünk, jövünk kérni, megköszönni a sok jót Máriának. Mert, hogy ennyi nép idecsődült, magyarul megmondva, ez azt jelenti, hogy tényleg, mindenki valamiért jön, nem csak szórakozni.
– Egyébként zavarja-e önöket, hogyha jönnek fiatalok szórakozni?
– Nem zavar, sőt, itt a csángóknál szokott lenni bál a mise után a fiataloknak. Ezelőtt vagy három évvel, egy tisztelendő Úr, nem tudom, ki misézett, direkt kijelentette, hogy maradjanak más megyéből is, hogy ismerkedjenek a csángó lányokkal, mert eléggé szegénységbe élnek, és hogy gazdagabb helyekre vigyék őket.
Gergely István tiszteltes most így fogalmazta meg bevezetőként a csángó misék célját: „Döbbenjünk rá, hogy kik vagyunk, hogy együvé tartozunk, hogy egy csapat maradjunk. Emlékezz, csángó! Emlékezz, székely! Ébredj anyaország! ” – mondotta.
*******************************************************************
A lészpedi kis csoporttal: Ónodi Antalné Ilonával, Imre Ilonával, Katona Annával és Sipos Annával vasárnap hajnalban beszélgettem. Hárman közülük most jöttek először, de ígérik, hogy többet nem maradnak el.
– Én azt mondtam: hogy tudok én kijönni a kálvárián még másodikszor ma reggel, de a jó isten úgy megsegített, még jobban kijöttem, mint a tegnap. Csúsztunk-másztunk, setét volt, hogy, de kijöttünk, jól kijöttünk. Aki a jó istenbe hisz, akárhova megy, akárhonnét gyere, a jó Istenben, aki bízik, annak tudd meg, megmentése van.
– Milyen gondolatokkal jöttek?
– Adjon a jó isten erőt, egészséget, még tudjunk jövő esztendőben is eljönni. Békesség s egyezség legyen köztünk, legyünk egyek, azt szeressük.
– Most itt reggel már borzasztó sokan vannak, várják a napfelkeltét. Nem zavarja?
– Miért? Mük szeressük a világot. Tegnap mennyi volt, millió volt, mindenki imádkozik, mind a jó istennek. Tegnap milyen szép volt, mennyi világ volt!
Elmesélik, hogy régebb náluk is volt magyar mise és Gyergyina pátert, akit Albert atya prédikációjában említett, személyesen is ismerték: - Minket ő esketített meg es, nála voltam első gyónó es. Minden szép volt. Egy kicsit mikor hallod a magyar éneket – ott nálunk es énekeltek –, megy fel a hideg a bőrödön, emelkedik a hajad. – teszik hozzá.
A lészpediek a kegytemplomba virrasztottak, hosszú volt az éjszaka, fáradtak, mégis felfrissülve, bizakodva, jókedvűen indulnak hazafelé. Tudják, Mária velük van.