Szabad Szalon- Művészeti Netújság

AJÁNLOM AZ OLDALT

Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

Verset, novellát írsz? Véleményed van a világ dolgairól? Regisztrálj oldalunkon, légy a Szabad Szalon barátságos, alkotó közösségének tagja, de ha csak olvasni akarsz, akkor is többezer érdekes bejegyzés áll rendelkezésedre!

Bátai Tibor: 1951-ben születtem, Budapesten. 1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében, ám az olvasószerkesztő több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. (Pedig Isten látja lelkem, amikor például leírtam, hogy „lépsz rá vérző csillagot”, mindenre gondoltam, csak a vörös csillagra nem.) Ez annyira megviselte az egómat, hogy ’88-89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. Azóta eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az Allegória portálon, az alkoTÓházban, a dunapARTon, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, továbbá a Kupéban és a Holdkatlanban. 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom több darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában tavaly augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat.

Boér Péter Pál író, költő: Nagyváradon születtem, immáron 51 éve. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort - ezen belül a szatírát, abszurdot - és a romantikát egyaránt kedvelem . Egyszerre vagyok vidám, keserű és fordítva. Vannak dolgok, melyeket túl komolyan veszek, elveimből csak ritkán engedek. Mindemellett igencsak empatikusnak, toleránsnak vélem magamat. Egész életemet Erdélyben éltem és élem. Anyám révén, erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már Apámmal együtt csillag ösvényen járnak. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok minden más. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza lett a nagy kedvenc. Nyomtatásban 2010-ben jelent meg a „Nagyító alatt” című novellás kötetem, magánkiadásban. Egy írásom a 7torony antológiában és több novellám a tanítványi láncolat folyóiratában jelentek meg. A világháló adta lehetőségekkel élek.

Bogdán József (Zenta, 1956. január 12. –) magyar nemzetiségű vajdasági katolikus pap, tordai plébános, szentszéki bíró, történészeti ügyvezető. Irodalommal is foglalkozik, tizenegy verseskötete, egy verses irodalmi-dokumentum kötete és két szociográfiai munkája jelent meg.

Csárádi Edit blogíró: Makacs vagyok, amit kitűzök magam elé, megpróbálom teljesíteni. Nem bizonyítok semmit senkinek és semminek. Mostanság a várakozás bizsergető varázsával lebegek. Nem rossz. Komolyan...Vannak helyek, ahol otthon érzem magam, és ez független a várostól, amiben most épp lakom. Színek, hangok, illatok, megérzések, kósza ötletek teszik ki napjaim, hiszem a zene, a könyvek, szeretet, szerelem, igazság hatalmát, naivságom páratlan, már találkoztam angyallal. Néhanap görcsösen keresem a helyem ezen a kusza földön, némelykor meg elengedem magam, és hagyom, hogy megtörténjen....Minthogy következetesen hiszem a jót, a szépet, és hiába ér csapás, csapás után, írás nélkül nem tudok élni. A rossz és a jó oldalam néha furcsa dolgokra képes, néha magam is csodálkozom magamon. Folytatom tehát.

Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő: Verseimmel először az Új Írás mutatott be 1977-ben. Ezt követően 1984-ig bezárólag verseim, novelláim jelentek meg a Jelenlétben (ennek egyik szerkesztője is voltam), az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, Magyar Ifjúságban, Egyetemi Lapokban, ifjúsági Magazinban, illetve hangzottak el a Magyar Rádióban. 1979-ben lettem tagja a magyar Írók Szövetsége Fiatal Írók József Attila Körének. 1984-ben Hollandiába disszidáltam, ahol 1989-ig éltem, és a Szabad Európa Rádió amszterdami tudósítójaként dolgoztam. Ebben az időszakban rendszeresen publikáltam verseket, novellákat, cikkeket az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, az Arkánumban, a Szivárványban és a Magyar Narancs előfutárának tekinthető Motollában (ennek amszterdami szerkesztője is voltam). 1986-ban megalapítottam a Hangaar című, költészeti-zenei kazettafolyóiratot, amelynek öt megjelent számán magyar szerzők (Petri, Szkárosi, Szilágyi Ákos, Laca (illetve a Bizottság, Sziámi stb.)is szerepeltek. 1990-91-ben Münchenben, a Szabad Európa Rádió szerkesztőjeként dolgoztam, főként kulturális műsorokat készítettem, szerkesztettem a rádió heti kulturális, illetve havi alternatív kulturális híradóját. Ebben az időszakban a SZER hetilapjában, illetve a Magyar Narancsban jelentek meg írásaim. 1991-92-ben a SZER budapesti irodáját vezettem, majd napjainkig újságíróként (Esti Hírlap (lapszerkesztő), Magyar Narancs (rovatvezető), illetve nemzetközi reklámügynökségeknél dolgoztam vezető szövegíróként. Jelenleg egy kiadónál tevékenykedem szerkesztőként. Hazatérésem óta a Davaj Csaszi formációval több kiállításon, fesztiválon léptünk fel performance-szekkel, interjúkat készítettem a Bartók Rádió Akusztikus pemzli című műsorának, írásaim az Élet és Irodalomban, a Maxban, az ExSymposionban, a Kortársban, a Holmiban, valamint antológiákban, illetve online irodalmi portálokon jelentek meg.

Csordás László irodalomtörténész, kritikus: 1988. április 19-én születtem Kárpátalján, Eszenyben. 1994–2005 között a helyi középiskolában tanultam, majd az érettségi megszerzése után felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára. 2009 - UNE, BSc típusú kiemelt diploma. 2010 - UNE, kiemelt (vörös) magiszteri diploma. 2010-től az Együtt c. irodalmi-művészeti folyóirat olvasószerkesztője, a Partium c. folyóirat állandó munkatársa. 2011-ben megkaptam az Együtt nívódíját a folyóiratban eddig publikált írásaimért.

Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéíró: Az ELTE magyar–angol szakán végzett 1977-ben. 1978-tól az egyetem magyar nyelvtörténeti tanszékének, 1981-től a MTA Nyelvtudományi Intézetének segédmunkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelít az irodalomhoz.

Farmosi László költő, tanító: 1955. augusztus 9-én születtem Budapesten, az öreg Margit kórházban, az akkor még Óbudán. Szüleim gyári munkások, de nyaranta aratók is voltak, így két életformába nőttem bele. Iskoláim a Bécsi úti általánostól a Vági István szakközépsulin át a Bezerédi utcai tanítóképző főiskoláig a város, a kor sűrűjébe vittek. Közben vakációim rövidre, szüneteim hosszúra nyúltak. Voltam rugóívelő, térképész, betonozó és könyvtáros. Egy kicsit olyan va-lahogy-túl-sok-változáson-feszültem-át-mint -keresztfákon már mindkettő előtt sikerült érett verseket írnom, ugyanakkor néha ma is éretlenül viselkedem, ami legalább vidám az értetlenséghez képest.Szeretem a természetet és a természetes embereket. Hiszem, hogy nem mint harckocsizó, hanem mint tanító folytathatom azt a folytonosságot, amit fontoskodva önmegvalósításnak neveznek, de életként éljük.

Németi Bálintné Kodrán Erzsébet:Hetvenhét éve, hogy megszülettem, ami akaratomtól függetlenül történt, mert mindannyian így jövünk erre a hol csodálatosan szép, hol undorítóan mocskos, csúf világra.Én ebben a hová születésben aránylag szerencsésnek mondhatom magam. Egy nagy fákkal körülölelt, fehérfalú, fényes ablakú tanyában láttam meg a napvilágot, ahol füttyös kedvű édesapa, szerető melegszívű édesanya és egy ragyogó szemű kislánytestvér várt engem. Itt töltöttem boldog gyermekéveimet innen indultam fehérruhás tiszta menyasszonyként a templomba.A tanyánktól több mint két kilométerre volt az iskola. Hosszú, eperfákkal szegélyezett úton mentünk, reggel oda, tanítás után meg vissza a tanyára. A nővéremmel kézen-fogva jártunk. Télen csikorgó hidegben, meleg hajába sült krumplit tett édesanyám a zsebünkbe. Kesztyű helyett az melegített. Ekkor kezdtem el verseket kitalálni.Sokáig le sem írtam, csak úgy mondogattam magamban. Később aztán már le is írtam. Van ami megmaradt bennem, van amit régen elfeledtem. Írtam én, tücsökről, bogárról, az öreg varjúról, a tarka pillangóról, még az árnyékomról is ami mindig velem haladt az úton.Végül már odáig jutottam, hogy a kitűnő bizonyítványom elégségesre változott, mert az íráson kívül semmit sem akartam tanulni. Így hát édesanyám a fakanállal vetett véget az én költői pályafutásomnak, édesapám meg esténként mellém ült és lassan, visszavezetett a tanulás útjára.Aztán jött a háború, ami teljesen megváltoztatta az életünket, mint akkor mindenkiét.Az ötvenes évek embert próbáló éveiben bizony nem igen jutott idő az írásra, legfeljebb annyi, hogy apró szerelmes verseket írtam, mert hát, mint minden fiatal, én is állandóan szerelmes voltam.Nagyon fiatalon és nagyon szerelmesen mentem férjhez, egy jóképű katonához. 18 éves voltam. Édesapámtól kaptunk az induláshoz egy darabka földet, béreltünk mellé még hat holdat, amihez egy kis tanya is tartozott. Fiatalok voltunk és erősek, Azt hittük könnyen legyőzzük az akadályokat.De jött az adó, a beszolgáltatás, jöttek sorban a gyerekek. Egyre nehezebben éltünk. Az 56-os forradalom után, valamicskét könnyebb lett az életünk. Nem a munka lett kevesebb, sőt többet vállaltunk, de már némi kis pénzt félre tudtunk rakni. 1959 őszén, kis szülői segítséggel vettünk egy faluszéli parasztházat. (Ma is ott élek.) Talán a megpróbáltatások hatására, újra kezdtem verseket írni. Ezek nagy része elkallódott, azok maradtak meg, amelyeket Asztalos P. Kálmán parasztírónak, véleményezésre odaadtam, vagy drága jó anyám megtalált és megőrzött.64 éves voltam, amikor felkeresett egy fiatal tanítónő, kezében egy régi versemmel, amit az Asztalos P. Kálmán hagyatékában talált. Meg kérdezte, hogy közzé teheti e az akkor induló MAROSVIDÉK kulturális lapban.Több írásom megjelent a Marosvidékben, a helyi újságban, a Palotai Krónikában. A Kelemen László alapítvány és a Marosvidék, jóvoltából két kis verses kötetem jelent meg. Az első, 2003-ban, címe, Egy ránc voltál az Isten homlokán. A második, 2005-ben, Hatalma van a szónak címmel látott napvilágot. Ezek a könyvecskék nem kerültek a boltokban, leginkább, rokonok, jó barátok, kedves ismerősök kapták ajándékban.Most készül a harmadik kötet, 125 verssel. Még a címét sem tudom, de már lektorálják.Szeretettel: Erzsi néni!

Németh Péter Mikola: költő, esszéíró, rendező, született 1953-ban Diósgyőrben. A Szent István Király Alapítvány, az Ipoly Mente Kultúrkörért alapítója. 1999-től az Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködés magyarországi titkára. 2005-től a Visegrádi Országok Eurorégiói Konzultatív Tanácsa Kulturális Bizottságának elnöke.

Tóth János Janus költő: Egyszerű család nem túl bonyolult fia vagyok. Tudtommal nem vagyok rokona Petőfinek és Aranynak sem, de mind a két költő nagyon közel áll hozzám. A stílusom, ha írhatok ilyet, talán az Ő költészetükre emlékezteti az olvasót, de a csalódások elkerülése érdekében szólok: én nem vagyok olyan jó, mint ŐK! Lassan huszonkét éve írok verseket, vagy annak látszó írásokat. A természetből merítek írásaimhoz ihletet, vagy az ihlet merít belőle és elmondja nekem /?/ nem is tudom, de a lényeg, hogy természetes vagyok. Magyarul írok, és ezt próbálom érthetően az idegen kifejezések nélkül tenni, kisseb-nagyobb sikerrel. Az elmúlt években pályázatokon vettem részt és megjelentek verseim antológiákban, hangos kiadványokban és jelenleg négy saját verseskötetet mondhatok magaménak. Igaz ez jól hangzik, de a négy kötet közül egy jelent meg az Uniser kiadó gondozásában a mási hármat én gondozgattam magánkiadásban. Szóval lényegét tekintve amatőr vagyok. Különösebb célom nincs az írással, a cél az írás. Szeretem a betűk, szavak fűzését és minden versemet gyermekemnek tekintem még akkor is, ha kicsit vagy nagyon elfuseráltak. Mezőcsáton élek feleségemmel és három kislányommal, akik a legfontosabbak az életemben. Szabadidőmben harcművészetet tanulok ill. oktatok, 3. Danos Ju Jitsu mester vagyok jelenleg.:-)

Bejelentkezés:

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!

Látogatottság:

Indulás: 2010-07-05

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

Katt a képekre!

Bloggereink

Munkatársaink honlapjai, blogjai

Baráti blogok:

Finom sütemények blogja!

Szalonunk a Facebookon

Jépont honlapja,

blogjai

Irodalmi portálok

Dudás Sándor képei

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

Pályázati hírdoboz

Szabad Szalon

Linkajánló:

Felíratkozás hírlevélre

Blogajánló

A nap vicce

Üzenőfal

Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művének helye a változó magyar irodalmi kánonban

2010.12.17. 06:31, Csordás László

Címkék: csordás

(Megjelent: Partium 2010. nyár, 69-72. o.)

Egyre inkább úgy látom, hogy a nemrég elhunyt író munkásságáról igyekszik megfeledkezni az irodalmi köztudat. Holott legismertebb műve, az Anyám könnyű álmot ígér kétségkívül irodalmunk egyik fontos alkotása, kordokumentum, egy bonyolult történelmi korszakban született számadás. Éppen ezért, mielőtt kitérnénk mai mellőzésének okaira, nézzük át röviden e regény keletkezéseinek körülményeit, recepcióját.

Az 1946-os rendszerváltást követően Romániát a szovjet típusú diktatórikus szocializmus uralma jellemezte. Ez a szélsőségesen totalitárius berendezkedés kihatott a kultúra, ezen belül az irodalom alakulására is. A szovjet modell teoretikusai új ideológiákat állítottak az írók elé. Elsősorban a szocialista realizmus marxizmus-leninizmus világnézetén alapuló alkotómódszerét követelték meg az alkotóktól.

Az 1960-as évek írói igyekeztek szembefordulni ezzel a mindent egybemosó sematizmussal, így új ábrázolásmódok bevezetésével kísérleteztek.[1] Mondhatni, ráeszméltek arra, hogy „a pályakezdés (…) lendületében, optimizmusában felületes volt világszemléletük, a tényeket a vágyakkal cserélték föl”.[2]

Az enyhülés éveiben induló fiatal nemzedék sokkal szabadabb szellemi légkörben bontakozhatott ki. A személyiség összetettségét, belső gondjait kezdték vizsgálni, ami hozzájárulhatott a közösség melletti elkötelezettség felvállalásához, a sematizmusba keveredett idősebb generáció kritikai felülvizsgálatához.[3]

Összességében a hetvenes évek romániai magyar irodalma már színesebbnek és összetettebbnek mondható. A nép, nemzet, irodalom szétválaszthatatlanságába vetett hit egyfajta modern nemzetfelfogás, nemzeti identitásteremtés felé irányította a kor alkotóinak figyelmét.[4] E vonulathoz sorolható többek között Sütő András, Kányádi Sándor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László stb. érett munkássága nemzedéki besorolásuktól függetlenül. A korszak erdélyi magyar irodalmának prózája elsősorban a dokumentumelemekre építő tényirodalom és parabolisztikus ábrázolásmód változatait mutatja fel. Ehhez az ábrázolásmódhoz áll közel Szabó Gyula szülőföldkönyve (Gólya szállt a csűrre), Bálint Tibor Zokogó majom c. anekdotikus, realista látásmódot tükröző regénye és Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. műve, mely a lélektani realizmust, a szociológiailag pontos társadalomrajzot és a népi mitológia elemeit szervezi olyan szintézisig, amely zárt rendszert alkot, akárcsak Sütő Anyám könnyű álmot ígér című alkotása.[5]

Az 1970-ben megjelenő Sütő-könyvet nem csupán nagy írói küzdelem, de nagy olvasói várakozás is megelőzte. Ezt bizonyítja több olyan reflexió, mely a részletek közlésekor látott napvilágot. Ilyen Hajdú Győző Szülőföld és lehetőség c. írása 1968-ból: „Elődök rekordja fölé nőhet Sütő hazai tudósítása. A romániai magyar próza nagy lehetősége felé mutat a legutóbbi részlet” (idézi Görömbei András).[6] Az elkészült mű minden várakozást felülmúlt, a kritika és az olvasóközönség fölöttébb kitüntető figyelemben részesítette és elismeréssel fogadta ezt a korábbi motívumokat összegző és szembetűnően új szemléleti rendbe állító művet. Gáll Ernő a még gyermekcipőben járó erdélyi magyar társadalomkutatás nagy eseményének tartja a regény megjelenését.[7] Sütő András a szociográfiai irodalomnak azokat a hagyományait követte, amelyek nem tudományos módszerességgel, hanem személyes tapasztalatok, emlékek nyomán mutatták be egy paraszti közösség gondjait és törekvéseit, mutat rá elemzésében Pomogáts Béla.[8]

Természetesen a műfaji besorolás nem ilyen egyszerű. Bár a művet - megjelenését követően - a szociográfia körébe sorolták, az idő multával egyre inkább megmutatta műfaji sokszínűségét. Bertha Zoltán Sütő-monográfiájában naplójegyzetfüzérnek nevezi, mondván: „Az Anyám könnyű álmot ígér c. naplójegyzetfüzér példás egyensúlyt tart az immár elévülhetetlen és kikezdhetetlen társadalmi meglátások intellektuális koncentrációja, összegezése, illetve az ezt megtámogató, hitelesítő életábrázolás elementaritása között (…). Ez a különböző ábrázolásrétegeket differenciáló és egyúttal szintetizáló sűrítés jelzi mindenekelőtt, hogy az Anyám könnyű álmot ígér immár a két világháború közötti népi próza legmagasabb minőségeihez tud kapcsolódni”.[9] Gálfalvi Zsolt Vallomás az elkötelezettről c. tanulmányában több szempontot is figyelembe vesz a műfaji keret megítélésekor. Véleménye szerint tekinthető naplójegyzetnek, mert az író saját környezete, szülőfaluja életét idézi tényszerű konkrétsággal, hozzáfűzve lírai-gondolati reflexióit. Lehet írói szociográfia, mert a mezőségi falu élete, a mikroközösség társadalmi mozgása a bölcsőtől a koporsóig szinte adatszerű pontossággal rögzítődik benne, a történelmi fejlődés irányt szabó keretei között. Regény, mert az író olyan fokára emelkedett az általánosításnak, hogy az „életigazság meggyőző fénye elhalványítja a megtörtént – nem-történt-meg esetlegességét, fontosságát”. Irodalmi riport, mivel a műben létrejövő emlékezés valósága konkrét emberekhez, nevekhez, eseményekhez, dokumentumokhoz kötődötten rajzolódik ki. Esszé, mert az író a közösségi gond és felelősség vállalásával kutatja a helyzetek, jellemek, történések értelmét, és a tudományosság-líraiság prizmáján átszőve tárja elénk eredményeit.[10] Görömbei András Sütő András c. 1986-ban megjelent monográfiájában külön fejezetet szentelt az Anyám könnyű álmot ígér elemzésére. Görömbei szerint az egyéni műforma a mű elején felvállalt igazság keresésével és elmondásával vált szükségessé. A pusztakamarásiak életét, sorsát bemutató, a „felgyűlt idő”-vel számoló író tudta, egyszerű, jellegzetes eseményekben kell gondolkoznia, majd egyetemes érvényűvé emelnie párhuzamba állító, értelmező, megítélő erejével. Az igazság tehát egyfajta teljességet is jelent a műben: az élet arányainak tiszteletét, a tragikum és humor, derű életarányos elrendezését. De a hitelesség nem csak a dokumentumpontosságú részletekben keresendő, hanem a művészi igény mélyebb, egyetemesebb érvényében. Sütő egy közösség teljes bemutatását vállalta föl, nyilván ennek a feladatnak a terhe alatt született – mutat rá Görömbei – a kollektív regény szimultán- és montázstechnikája, a regénybeli térrel és idővel való küzdelem különféle változatai. Ezzel a technikával az író gazdag társadalomképet ad, szinte egy enciklopedikus vállalkozás érzetét kelti az olvasóban.[11]

Sütő András műve egyértelműen ráirányította az anyaországi értelmiség figyelmét a kisebbségben szerzett léttapasztalatokra, a nemzet és nemzetiség közötti elidegenedés veszélyeire, az egyetemes magyar hagyomány emlékezetének szükségességére.[12] Ez azért is fontos, mivel a második világháború után Magyarországon a felgyorsult szovjetizálódás hatására jelentős mértékben leértékelődött, másodlagossá vált a magyar kisebbségek kérdése.[13] Sütő András közvetlen környezetének problémáit egyetemes igénnyel tárja az olvasó elé, a regionalizmus (esetünkben a gyakorta pejoratív mellékízzel emlegetett transzszilvanizmus) korántsem jelent provinciális jelleget. Az Anyám könnyű álmot ígér a regionális kánonból kiemelve minden további nélkül integrálható az egyetemes magyar irodalmi kánonba. Ez az irodalmi zsinórmérték azonban állandóan változik, a mindenkori jelenre bízva egy-egy mű értékelését. Könnyen elképzelhető, hogy valamelyik korszak nem tartja fontosnak egy másik korszak remekművét, ill. alkotások emelkednek ki a feledésből és válnak fontossá hirtelen. Hasonló utat jár be Sütő regénye is.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyilván politikai ráhatásoktól nem teljesen függetlenül képződtek és képződnek a kánonok. A kortárs magyar irodalom összefoglalását megcélzó irodalomtörténetek (legyenek egy- vagy épp többszerzősek) ki vannak téve a jelen értelmezési horizontjának közelségéből adódó elfogultságnak, rosszabb esetben szubjektív sérelmeknek. Vizsgáljuk meg, hogy a három legnagyobb visszhangot keltő ilyen összefoglaló jelleggel megírt irodalomtörténet hogyan ítéli meg Sütő Anyám könnyű álmot ígér c. művét.

Béládi Miklós szerkesztésében jelent meg A magyar irodalom története 1945-1975 c. kézikönyv IV. kötete (1982), amely már számol a határon túli magyar irodalmakkal. Ez a viszonylag erős marxista irodalomfelfogásban megírt irodalomtörténet Sütő Andrást a móriczi örökség folytatójaként tárgyalja. Az Anyám könnyű álmot ígért elsősorban Illyés Gyula Puszták népe c. szociográfiájával tartja rokonnak. Kiemeli Sütő prózájának líraiságát, amely Tamási Áron írói nyelvét idézi. A kézikönyv az író munkásságát a romániai magyar irodalmon belül helyezi el, megvilágítatlanul hagyva az egyetemes magyar irodalom szemszögéből annak értékeit.

Az irodalom irodalmiságából, a művekben megmutatkozó nyelvi-poétikai magatartásokból indul ki Kulcsár Szabó Ernő rendszerváltás után megjelenő irodalomtörténete. A magyar irodalom története 1945-1991 c. munkában a szerző külön kitér a regionalizmus kérdésére, mondván: „Az önéletrajzi vallomásosság fokozott jelenléte itt olyan alkotói tanúságtétel szándékára vall, amelyik egy sajátos létfeltételek között élő közösséghez a közvetlen nyelvi és kulturális odatartozás helyzetéből kíván szólni. (…) Az irodalmi kommunikáció alapvető esztétikai tartalmait e feltételek között olyan járulékos komponensek tágítják ki, amelyek a közösség létkérdéseinek köréből származnak. Az irodalmi beszéd közvetlen referenciája ezért olyan etnikai indokoltságú elkötelezettségben is testet ölthet, amelyek nem teljességgel azonos helyet foglalnak el az anyaországi olvasók esztétikai értékrendjében”.[14] Kulcsár Szabó jól látja a kisebbségi irodalom regionális jellege megítélésének nehézségeit. Sütő András portréját megrajzolva elsősorban az átlírizált epikus hangnemet, az alanyi beszédhelyzetből adódó empirikus távlat sokféleségének kiaknázását emeli ki. Véleménye szerint az Anyám könnyű álmot ígér c. mű új mértéket állított az egész műfaj elé. Az irodalomtudós felhívja a figyelmet egy fontos különbségre a magyarországi és az erdélyi irodalom között, miszerint a magyar irodalom ekkoriban már a nyelvválság jelzéseivel szembesült, míg a romániai magyar irodalom a tradíció megőrzését tartotta elsődleges feladatának, szemben a hagyomány újraalkotásának követelményeivel.[15]

A magyar irodalomtudomány a rendszerváltást követő években rendkívül befogadónak bizonyult a nyugati irodalomelméleti iskolákat illetően. Meghonosodott többek között a hermeneutika, a dekonstrukció, az újhistorizmus. A posztmodern elméleti síkon történő kánonalkotás alapjaiban értelmezte újra az eddig kialakult irodalomtörténeti elbeszélés lehetőségét, az ún. „Nagy Elbeszélést” felcserélte több kis elbeszélésre. Ebből a tapasztalatból indult ki a 2007-ben megjelent A magyar irodalom történetei c. háromkötetes kézikönyv (majd 2009-ben elérhetővé vált továbbfejleszthető internetes változata, a Villanyspenót). Az esztétikai megközelítés folytán háttérbe került a művek társadalmi hatása, így adott kánon perifériájára sodródott az ún. népi alkotók legtöbb képviselője. A posztmodern irodalomelmélet nem igen tudott mit kezdeni a határontúliság kérdésével sem. A főszerkesztő, Szegedy-Maszák Mihály ezt írja az előszóban: „A magyar irodalom történetei néhány, a mai államhatárokon túli irodalommal is foglalkozik. Ennek a területnek a megítélése azért nehéz, mert az erdélyi, felföldi, délvidéki vagy akár nyugati magyar irodalom művelőire is vonatkozik az a szomorú igazság, amelyet Belting így összegezett: „A szórvány nem a saját területén él, és reménytelenül keresi saját azonosságát”.[16] Valljuk be őszintén, ez a megközelítés egészen felületes ahhoz képest, amit a téma bonyolultsága megkívánna. Görömbei András a Kortársban megjelent A magyar irodalom történeteit bíráló jegyzetében megjegyzi: „Azon sem csodálkozhatunk ezek után, hogy Sütő András regénye, az Anyám könnyű álmot ígér sem kap említést. Hiába jelent meg róla első kiadásakor félszáz elismerő kritika és azóta is kötetnyi elemzés”. [17]

Nyilván nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a posztmodern a végéhez közeledik. Ha csak a konzervatív szemléletű politikai berendezkedést vesszük számba, kijelenthetjük: igény mutatkozik az értékek relativitásának felülvizsgálatára. Ezt a felismerést nagyon találóan jellemzi Csaba László Az új Európa az új évezredben c. esszéjében: „Rövidre fogva az egyébként értekezést érdemlő gondolatsort: Európa vagy visszatér értékalapú gyökereihez, és az erre épült (nem tetszőleges) önazonosságát terjeszti ki szomszédságára, vagy elsüllyed a relativizmus és a multikulturalizmus mocsarában”.[18] Nemsokára megint érték lesz a nemzet, a haza, a közösség, a gender studiest felváltja a társadalmi problémákat középpontba helyező cultural studies (előbb a szociológiában, majd az irodalomban), s akkor újra előtérbe kerülnek a perifériára szorult művek. Változik a kánon. De addig is olvassuk Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művét, mert minden korban tud értéket közvetíteni, még ha néhányan olykor nem is akarnak tudomást venni róla.

Felhasznált irodalom:

Béládi Miklós (1982) (szerk.:) A magyar irodalom története 1945-1975. IV. köt. = http://mek.niif.hu/02200/02227/html/04/index.html

Bertha Zoltán (1998). Sütő András. – Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. – 264 o.

Czine Mihály (1981). Az újabb romániai magyar irodalomról. In. Cz. M. Nép és irodalom. II. köt. – Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó. – 73-83. o.

Csaba László (2010). Az új Európa az új évezredben. In. Az év esszéi 2010. Szerk.: Rosonczy Ildikó. – Bp.: Magyar Napló. – 175-182. o.

Gálfalvi Zsolt (2002). Vallomás az elkötelezettségről. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. – Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 51-61. o.

Gáll Ernő (2002). „Holt-tengeri” jelentés. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. – Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 45-47. o.

Görömbei András – Bertha Zoltán (1983). A hetvenes évek romániai magyar irodalma. – Bp.: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete. – 156 o.

Görömbei András (1986). Sütő András. – Bp.: Akadémiai Kiadó. – 315 o.

Görömbei András. A másik magyar irodalom = http://www.kortarsonline.hu/0809/gorombei.htm

Kulcsár Szabó Ernő (1993). A magyar irodalom története 1945-1991. – Bp.: Argumentum Kiadó. – 189 o.

Pasztercsák Ágnes (2007). Egyén, közösség és emlékezés összefüggései Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében. In. Hitel, 2007/3. – 66-73. o.

Pomogáts Béla (1988). Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. – Budapest: Korona Nova. – 192 o.

Szarka László (2008). Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. – Bp.: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet. – 186-191. o.

Szegedy-Maszák Mihály (2007). Előszó = http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/index.php/Neospenót_előszó

[1] Czine Mihály (1981). Az újabb romániai magyar irodalomról. In. Cz. M. Nép és irodalom. II. köt. – Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó. – 76. o.

[2] Görömbei András – Bertha Zoltán (1983). A hetvenes évek romániai magyar irodalma. – Bp.: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete. – 25. o.

[3] Görömbei András (1986). Sütő András. – Bp.: Akadémiai Kiadó. – 136. o.

[4] Görömbei – Bertha (1983) I.m. – 6-7. o.

[5] Görömbei – Bertha (1983) I.m. – 11-13. o.

[6] Görömbei (1986) I.m. – 140. o.

[7] Gáll Ernő (2002). „Holt-tengeri” jelentés. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. – Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 47. o.

[8] Pomogáts Béla (1988). Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. – Budapest: Korona Nova. – 148-149. o.

[9] Bertha Zoltán (1998). Sütő András. – Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. – 106-108. o.

[10] Gálfalvi Zsolt (2002). Vallomás az elkötelezettségről. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. – Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 51-61. o.

[11] Görömbei (1986). I.m. – 142. o.

[12] Vö. Pasztercsák Ágnes (2007). Egyén, közösség és emlékezés összefüggései Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében. In. Hitel, 2007/3. – 66. o.

[13] Szarka László (2008). Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. – Bp.: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet. – 186. o.

[14] Kulcsár Szabó Ernő (1993). A magyar irodalom története 1945-1991. – Bp.: Argumentum Kiadó. – 89. o.

[15] Kulcsár Szabó Ernő (1993). I.m. – 91. o.

[16] Szegedy-Maszák Mihály (2007). Előszó = http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/index.php/Neospenót_előszó

[17] Görömbei András. A másik magyar irodalom = http://www.kortarsonline.hu/0809/gorombei.htm

[18] Csaba László (2010). Az új Európa az új évezredben. In. Az év esszéi 2010. Szerk.: Rosonczy Ildikó. – Bp.: Magyar Napló. – 182. o.

Vissza a bloghoz

Súgó

Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Fórum frissítése

Frissítés

<-Kezdő old. Utolsó old.->

Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani

A szabadszalon.gportal.hu/ a
MegbizhatoOldalak.com által

Navigáció

Vendégírók blogja

English blog

Bejegyzések

Galériák

Vendégkönyv

Regisek fotói

Levélküldő

Rekámoldal

Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)

Menü

Feltöltési minitanfolyam

A cimkézésről

Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

Dudás Sándor

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković

S. Szabó István

Szalay' Netala' László

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika 'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet 'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc

Szerkesztői üzenetek

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!

Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!

Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.

Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!

Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.

Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.

Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.

Saját és kezelt blogjaim

Közösségi blogok

Irodalmi Expressz

Irodalmi Quadriga

Online Lapozható Téka

Lapozható Könyvek Tára

Szabad Szalon

A Szabad Szalon bejegyzései

Vízjel Online Kiadó