Forrás:>>irodalom.elender.hu<<

Sosem találkoztunk személyesen. De ha versei javát olvastam - jóízű volt a szám - emlékszik a Moldovában élő csángó népköltőre, Lakatos Demeterre (aki néha Lakatasnak is írta nevét), aki a hetvenes évek derekán halt meg, Páskándi Géza. Kötetét szerkeszetette Kolozsváron, s megállapította róla: ahogy egybegyűjtött verseit olvasta, tulajdonképpen minden versében ugyanaz a nap sütött, ugyanaz a levél hullt, ugyanaz a patak sompolygott (Verseimbe patak hallszik / Sompolyogva lütüre = lejtőre). Ilyen sompolygó patakot több tíz versében megolvashatott, ugyanígy a fonókkal ékesített esték hangulati leírását. Végtelen sorú variánsokat írt néhány témára... Ahogy Homérosznak állandó jelzői vannak... itt a képek, sorok, strófák ismétlődnek olykor szinte szószerint, egy-két szavas vagy csupán szórendi eltéréssel - jellemzi Páskándi, a költő halálhírét véve. Naiv költőnek tartja, aki kényszerből írt egy statikus, megnyomorított, mégis gazdag nyelven, mintha azt mondta volna: ez a nyelv van - ezen kell dalolni. Alábbi versei a költő értékeit és korlátait egyaránt magukban hordozzák. 

Csángú hejgetés

Det¹ óra tizenkettőt üt,
Azért kapunk új esztendőt.
Új esztendő színbe² várja,
Vénnek az életét most szánja,
Vajon órára szegezi,
S éjfélkor elviszi?
Egy új esztendű, mint egy virág,
Örül neki az egísz világ.
Egy új esztendőbe most vagyunk,
Maguknak sok jót kívánunk.
Legényeknek, leányaknak, bácsuknak³,
Nípnek⁴, kölyöknek urálunk⁵,
Senkit nem felejtünk el,
Azt tudjuk, hogy úgy is kell.
Ki szereti, hozzan bort,
Igyék, s oszt rugja a port,
Leánynak egy szíp legényt,
Legénynek leányt megint,
Betegnek egíszséget,
Mindenkinek békességet,
Új esztendő magának,
Jó szerencse házának,
Szültüljetek⁶ legínyek,
Örüljetek jó kedvnek,
A háznak s a gazdának
    Sok esztendőt kívánunk!
Szaporodjanak, mint a filesek⁷,
Kereztelésre én is ott leszek,,
Mük az ablakból nem menünk,
Meddig perecet nem kapunk,
Azirt jöttünk hejgetni,
Mi egy kis pénzt nyerni,
Dorsa⁸ szegínyek vagyunk,
Ennivalót nem kapunk,
Félbemaradt az utunk,
Az ablak alatt meghalunk,
Ma nem érdemes meghalni,
Van kedvünk még táncalni,
Nektek hiu⁹ most tele puival¹⁰,
Váltsátok a régit újval,
Font kalácsok az asztalon,
Bor kacag a korsóban,
Szép babák a tűzhelyen,
Házba magánál nagy rend,
Hejgetést nem bánunk,
    Sok esztendőt kívánunk!
Soknak kívánunk sok esztendőt,
Jamboron a hóba ledült,
Minden háznál tisztelték,
Azt hiszem, hogy megigézték
Krapasztaltan¹¹ kicsit látok,
Házba is látok most fákat,
Nem jöttünk mük kopogtatni,
Eljöttünk csak hejgetni,
Kivánunk sok egészséget,
Házba soha betegséget,
Az Isten adjon, el ne hordjon,
Más időre det eljövünk,
Jobbnál jobban megkapjuk,
Teknőcskébe egy buba,
Ne férjen a zsákba búza,
Pincébe sok pujocska,
Egy kívánság, nem pogocsa¹².
Innen menünk, megfázunk,
    Sok esztendőt kívánunk!

1. amikor
2. kebelébe (vö. roman san)
3. itt apa, családfő
4. fehérnép
5. kíván (vö. roman ura)
6. furulyáljátok
7. nyulak
8. nagyon
9. padlás
10. kukoricával
11. holtan (vü. román a crapa)
12. tréfa