Forrás:>>Zelegor<<

Csánglia

Duma-István András 1955-ben született a Bákó megyei Klézsén, ma is ott él. Kötetei: Én országom Moldova (2000), Csángó mitológia (2005, 2007). A magyar nyelv oktatásáért való moldvai küzdelem egyik kezdeményezője. Létrehozza a Szeret-Klézse Alapítványt, azon belül pedig a Klézsei Magyar Házat és a Petrás Incze János Tájmúzeumot.

Duma-István András népi költőként indult, egyesek az első csángó költő, Lakatos Demeter reinkarnációját látták benne. Ezért verseinek megjelenését mindenekelőtt politikai és nem esztétikai szempontból köszöntötték, a csángó nyelvjárás utolsó fellángolásaként. Aztán kiderült, hogy ezek a versek nem a temetést jelzik, hanem a réges-rég várt csángó reneszánszot. S hogy mégis volt valami megfoghatatlan azokban a versekben, mutatja az, hogy Duma-István András hatására egy egész új irodalom született meg, a moldvai magyar. E kötet a szerző újabb verseit tartalmazza, amelyek (talán a korszellem hatására is) kevésbé tragikusak, de annál inkább tükrözik a csángó világot, annak fény- és árnyoldalaival.

Megszökés

Elmúlt a régi unalom,
Amelyben nincsen fájdalom,
Elmúlt az idő, nem bánom,
Mert újból született álmom.

A porból szedem magamat,
Ebresztve egyben társamat,
Mert vagyok részteremtésben
Ez Éden mélység kertében

Egy folyamatnak az álma,
Mely halálom szülőszála,
Már régtől napról napra vár,
Újra született újabb szár,

Megismerje bölcsességet,
A remény rendi tisztséget,
Mely Etelköznek mélyében
Még él elrejtve testében,

A kezdet, amely született,
Érzéseket ebresztett,
Már forró jelen szép napja,
A szél fájdalmat borítja.

Pünkösd

Virágvasárnaptól téve
Tizenöt nappal kerülve
A húsvétot megölelve
Ősistentől kebelezve

Pünkösd a latin nyelvébe
A világ mindenségébe
Élet sok régi tengelye
Megszületésnek lényege

A fény törvénynek tengelye
Meg van engedve ereje
Segítsen lent az életre
A védelmező keletre

Mátkázótól tizenötre
A munkának a kezdete
Ennek ősi születése
Erősítve

S a menyben fel menetelés
Az ígéret teljesítés
Mikor a törvény tény tengely
Bekebelez mint egy pendely

A testeknek lelkét megadva
A fajtól fajra bomlasztva
A sok hetekben megosztva
Magasztalva

Az észre épült kultúra
Mely testeket majd hordozza
Mely testek test teremtenek
Melyben a lelkek épülnek

Ám ember megszökj egy törvényt
S a lényeden túl anyag lényt
Építettél fejlesztettél
Lelket neki kényszerültél

Így megtudod nem létezel
Mert pünkösd képhez ékezel
A szavad szavából lelket
Az anyagnak az életet

A Pünkösd népeken túl van
A történelmen túl is honn
A lélek él testből testbe
Az anyagon túl életbe

A Pünkösdbe.
A lélekbe
Mindenségbe
Be ékezve