Forrás:>>NapÚt<<

. Gábor Felícia: Csángó vagyok (részletek)

[...] Úgy nőttem fel, mint az ég madarai. Jártam iskolába, de tudatlan voltam. Tudtam azt, hogy van Isten. Úgy hívta mindenki, hogy Istán. A pap nem. Azt mondta, hogy aki így hívja, az a pokolra jut. Megsúgta ezt nekem gyónás közben. Tizenévesen. Szaladtam is haza. „Nagytátoka, nagytátoka – mondtam nagyapámnak –, ná mond azt, hogy Istánem, Istánem, aggyál ágéséget házam népénák, asz’ monta pap pokolra jutsz!” Nagypapa is súgott valamit a fülembe. Jaj, jaj! Nagyapa öreg. Anyám azt mondta: „Hallgasatok ria, igazat mond.” Utána titokban a templomban a Dumnezeu után mindig odatettem, hogy Istánem. [...]

Mindig megkérdezték, ha hazamentem, hogyan érzem magam a magyarok között. Jól, nagyon jól. Nagypapám mindig viccesen megjegyezte: Férhez menc egy nagy bosszos magyar emberhez.
Ha, ha, nevetett mindenki. Én is. Most.
Először, amikor Székelyföldről hazautaztam, megkérdeztem nagyapámat:
Nagytátoka, minák hínnak nünköt, csángónak?
Álmásélem.
Az én nagytátámnak es a nagytátája máséltá, hogy réges-régen egyszer, úgy vot, hogy az ámberek ál térták z’Istántől, s pogányakat térgyülvál imádkoztak. S látta z’Istán, hogy jó népjá álfordult tőllá, nagy szározzságot küdött riájuk, s hét ásztándöig nám vot ásö, s olyan innység vot, hogy a jó nép hasszu utnak kált. S házaikat, vagyonukat álárulták az idágenyeknák, kaptak értá lovakat, ünöket, kácskéket, hogy legyen tájük a gyármekeknák, s hogy húzzák a nagy kortos szákereket. S filjékbá az ágésziknák cságöket raktak, hogy ha ál másszebbedná valaki, tugya, hogy márrá mennák a többiák, hogy örökki mág kapják egymást. Ha a bornyúcska vagy a kácská ál futkározznak, akkor tutták, hul kárássék őket a gazdája, mát annyiszar csánget a fül, hányszor mágmazdultak. Ottoti-es, örökké teszünk a filjékbá csángöt.
Menták hasszú, hasszú utan, hályát találni magiknak a világba. S ahogy menták, ügy csöngátet, hogy csánglet töllük az út, ahul menták. S ha idágeny néppekvál találkoztak, azok montták, itt jönnák a cságösák, nincs hályük a világba suhult, ál hagyta az Istánük, mát annák hirá ment az idágenyák között es. S mikor mázőn menták, mikor árdöbá. S imádkoztak az Istánhez, bocsássa meg vétküket. S ugy fogatkazttak, hogy többát soha-soha ál nám hagyák öt, hakármi es legyen. S ságécssá mág öket, hogy hályát találjanak a világba. S így imádkoztak:

Mennyországnak asszonya
Irgalmasságnak szent Anya,
Élet, mézzáség, ráménység,
Áldott szép Szűz Mária,

Könyörüj Évá árva fiainak
Számkivetett maradékainak
Kik bűnbe estek ismételten
S nem élnek isteni helyen.

Itt a siralom völgyében,
Menesztelünk nagy innységben,
Hozzád sóhajtunk mennyekbe,
Hol vagy örök dicsőségben.

Azért szószólónk szemedet,
Fordisd hozzánk kegyelmedet,
És a te bűnös népedet
Isten előtt engeszteld.

Ó irgalmas Mária.
Jézuskának szent anya.

S hul álfáradtak ott mág-mág álltak, s ásme álindultak. S votak bátágek, örágek, kik nám tuttak annyit menni étlán-szonnyan, s lá-lá maradtak. Eccer csak jötták árráfálé s mág látták a Hegyeskét, s a patakot, dá akkor nagyobb vót mind most. Látták Szinyiszlot, Kálvárt, Bércet. Akkor tutták, hogy ázt Istán tárámtetá nákük. S akkor a lovakat ki kötték. Itt van víz, árdő s mázö es. Álljunk mág itt. Mondta egy ember, a vázátő, úgy hitták Gábor, s annak vot egy fia, az-es Gábor vot. A fia azt akarta, mennyánák még, dá az örág sajnálta a gyárekeket s a bátágeket, s az örágeket, s úgy gondolta, azét van ott a három domb, mát Istán jált adott, hogy itt ájjanak mág. Mát móntta vala az örág apja, ki utközbá mág hot. Addig menny, fiam, máddig három dombot nám látsz, oda hályázd népünket, s minden dombra épits e kápolnát, s minden ásztándöbá misézátek bánnük, s ámlékezzátek, hogy minák káltünk utnak. Z’örág úgy gondolta, itt marad. A fia akkor hátul ment a három dombon, s álvittá másik nép fálét. A gyengébbák ott mardtak, válá, az örágeskébb Gáborval. S akkor azok, kik itt marattak, ál osztatták közötik a fődát, kinák mánnyi gyármeká vot, s akkar gazdálkodtak. Minden dombra csántok egy szent otárt, s egyátt a faluba es. Dá árőst nyomoruság vót, mát a papecskájuk ulyan bátág vót, s nám vót másik papjuk. Mikor mághot a pap, akkor áröst bögött mindenki, s a papnak a hót kázivál felkánték a gyiákot, hogy legyen papjuk, mát mást nám kaptak. S utána es sok, sok ásztándáig kérencselták a szent pápátol magyar papecskát, nám küdött nákik, mát ott, Magyarfödön is felettá kicsi vot bálőlük. Küdött nákük, áma ulyan idágeny papokat, dá árőst fájlalta nép, mát nám értették őket.
Azét, épitteták házakot körpicsbol, s ulyanak votak, mint egy nagy család. S ásténként esszá ülták s’másélták, s’énákelták. Az örág vázátő minden ástá siratta fiát. S ulyan sirató énákeket énákelt, hogy a fák-es mág sajnálták, s álvitték a hangját oda másszáségba, hul a fia még kárástá hályét. S mikor hallta apja énákit, mágáset a szivá, s visszaindult embereivel a hegyen visszafálé. S úgy találtak vissza, hogy mássziről hallták az állatok csángöit. S mikor vissza érták, mondták az emberek: necsakk, vissza jötták, mág találtak nünköt. A csángöket. Akkor az apja oda adta nákik a dombon túli hályát, hol az örág sok-sok könnyáiből, patak fakadt a födből. S álnávázték Sóspataknak azt a hályát. S így csángösáknák hittak akkor régen a szomszéd népák, mát a hírünk serényábbán futtat, mind a szél, s a csángöink áröst hiressák votak. Itt a végá s fuss ál vála, lá Návérbá.
A nagypapa nagyon szépen tud mesélni. És ő tud olyan magyar szavakat, amit anyám nem tud. Neki volt egy magyar imakönyve. Abból imádkozott mindig. Most már enyém a könyv. Úgy őrzöm, mint összes üköm sírját. Ha kezemben fogom, sok-sok minden eszembe jut. Nagypapa ül a kapu előtti padon kezében az imakönyvével. Az emberek meg-megállnak nála. Elbeszélgetnek. Mit csán, bágyá János? Ha ne, itt imádkozkadtok, s ál nezem az utat, há ha jö valaki. S kend márrá járt, városba? Igeny ne. Z’asszony álküdött, hoj veják e zsák sót, tegyük ál a sozalékat télrá, dá ulyan náház mint a fáná, álmenek lesz körucával. Náház, náház, bágy-Anti. Dá örágedünk nükes. Na akkar maragyan békévál bágyá János. Mennyen békévál bágy-Anti. Így köszönnek el nálunk. Nagypapa mindenkit ismer. Sokat imádkozik. Magyarul. Olyan szépen mormol. A fülemben csöng. Nem értek mindent. Néha azt mondja nekem, hogy üljek mellé, és mesél, mesél, a végtelenségig tud mesélni. Mesél erdélyi útjairól. Mesél medvékről, nagy hegyekről. Mesél a Dunáról. Mesél Mátyás királyról, az „igazságos fájádálemről”. Mesél vonatrablásokról. Mesél a megtréfált zsandárokról.
Ó, nagypapa !!! [...]

2. Magamról mesélek

Moldovában, a hegyek közt, az erdők alatt, van egy csángó falu. Magyarfalu a neve. Van ott egy házacska, ott lakik egy leány, akit Ladaru Gabikának hívnak. Ez én vagyok, és most magamról mesélek.
Öt leány és egy fiú vagyunk gyerekek a családban. A faluban sok nyámunk vagyan. Apómnak sok johoja vagyan. Tizenöt éves vagyok. Elvégeztem a nyolc osztályt, és most itthon vagyok, itthon dolgozok, ügyelem a kicsi bubát.
Szerettem volna, hogy elébb tanoljak, de nem engedtek elébb.
Elmesélem azt is, hogy jártam a nyárond táborban a magyarakval. Nem kellett pénzt adni, mert jó szivik van, és köszönöm erőst. Szépvizen volt a legszebb tábor: volt tánc, vetélkedés. Nagyon szerettem.
És most a falumról mesélek: nagyon szép falu. Szegény falu. Vannak jó emberek, és rosszak is.
Szeretem, hogy menjek magyarórára, mert szeretem, hogy tanolunk, es hogy tartják az órákat Sári és Júlia. Mert béjött a falunkba Sári és Júlia, két ügyes leány. A gyerekek mennek a magyarórákra hozzájuk. Nagyon ügyes, hogy tanolnak a falusi gyerekek. Én is szeretem, hogy tanyítnak Sári és Júlia.
Bácsi Gergely megtanyított a tavaly színházat játszani és erőst szerettem.
S üzenem bácsi Gergelynek, ha elolvassa ezt, hogy ígérte, hogy megjár minket. S ne felejtse el, mert erőst várjuk.

Én, Polgár Gabriella, magyarfalusi leány vagyok és szeretem a falumat. Én azért szeretem a falumat, mert szép, aki nem szereti ne jöjjön bé a faluba. Én okos leány vagyok és tudok az iskolába. Még rossz is vagyok de nem mindig. Szeretem erőst a magyart mert szépen tudok tanulni én és Dzseni is. Szeretek játszani is de most nincs időm játszani, mert sokat kell tanuljak és én nem vagyok kicsi gyermek. Én erőst szeretném, hogy Magyarországon lakjak, mert erőst szép ott. Nem szeretek sokat dolgozni de szeretek sokat tanulni, nekem most fontosabb az iskola mind a dolog. Majd dolgozni is fogok valahol, hogy legyék pénzem. Én erőst szeretném, hogy tanárnő legyek a kicsiknek és hogy tanítsam őket az ábécére és írni.
Nekem az iskola jól megy, jó jegyeim vannak. A fiúk után nem szeretek menni, mert a fiúk nem szépek. Még vannak szép fiúk is de nekem nem kellenek mert én nem vagyok fiús. Szeretek táncolni sokat a kicsi gyermekeket nagyon szeretem, szeretem a kicsi babákat, hogy ügyeljem őket mert okos gyermekek, még sírnak is de nincs semmi baj.
Sárit és Júliát nagyon de nagyon szeretem, mert jóra tanítanak, és én mikor megyek tovább az iskolába akkor nekem sokkal könnyebb lesz, és szeretném hogy jó jegyeim legyenek Csíkba is. De ha már kifejezem az iskolát akkor tovább is megyek, de csak legyen minden jó. Én akarnám, hogy Dzsenike is jó legyen és tanuljék, hogy jöjjön velem Csíkba, hogy legyen kivel üljek, hogy ne üljek egyedül mert erőst rossz. Nagyon sajnálom Dzsenit mert nem akar tanulni, ha tanulna akkor erőst jó lenne, én bízok benne, hogy kijön velem Csíkba.
Én szeretem mikor Sári ad nekem házi feladatokat mert erőst szépeket és kőnyűket ad és én akkor szeretem éppen írni de Dzseni nem írja ki akkor sem amikor kőnyűk, nagyon sajnálom.
Én 14 éves vagyok és VIII. osztályos. Én születtem 1989 január 7-én.

Engem Turbuk Lacinak hívnak. Tizenegy éves vagyok, és az ötödik osztályba járok. Jó jegyeim vannak a skolában. Magyarfaluban lakok, csángó fiú vagyok. Szeretem a falumat, mert inkább beszélnek magyarul, és mert sok becsületes ember van a faluban. Vannak kisgyerekek, akikről nem is hinné el az ember, hogy milyen ügyesek, ha nem ismerné. Magyarfalu szép, ahogy kinéz.
Szeretem a magyar hangot és a magyar nyelvet.
Tanultam számítógépezni, és nagyon szeretem. És az orgát is. Szeretném, ha nekem is lenne. Szoktam énekelni, mikor magamra vagyok otthon. Mikor jönnek haza a szüleim, akkor hallgatok el.
Én nagyon szeretem a szüleimet és a testvéreimet. Ötön vagyunk gyerekek a családban, és a szüleimmel heten. Én a második gyerek vagyok. Otthon becsületesen dolgozom, és ha lehet, nem haragítom meg a szüleimet, mert kapok verést.
Esténként írok vagy olvasom az újságot. Aztán reggel hatkor ébresztés, hogy menjek az iskolába magyarórára.
Most Sárival tanulom a magyar nyelvet, az ábécére bácsi Gergely tanított.
Erdélyben szeretnék aztán tanulni. A pap hamarabb haragudott, hogy tanulok magyar nyelvet, de én mindig mentem magyarórákra, és most tudok írni és olvasni magyarul, és még másakat is tudsz ott tanulni.
Nagyon örülök, hogy tudok magyarul, és nagyon szeretem a magyar nyelvet.

Engemet Budău Fabian hívnak, Somoskábúl vagyok. Barna rövid hajam van, kék szemem van és magas vagyok. Rossz szívű, egy picit okos és szorgalmas vagyok. Szeretem a furulyát, a táncot, az éneket. Nem szeretem az iskolát. A szüleimet Budău Ileana és Gheorghe hívják. Ennyit akartam mondani rajtam.

Engem hívnak Istók Lidiának és 11 éves vagyok, negyedik osztályos. Nekem sötétbarna hajam van és hosszú, barna szemeim vannak. Én szeretem legjobban táncolni és énekelni. Én okos vagyok és nagyon szeretem a krumplit, a kalácsot és minden ételt. Nekem három testvérem van, három cinka vagyon és egy fiú, és sok barátaim vannak. Én nagyon szeretem a tanárt meik tanít magyar és hívnak Pávai Réka.

Ingemet hívnak Pruteanu Laurenţiu. Én Somoskán lakok, az Iskola utcán ülök. Barna, rövid hajam van, barna szemű vagyok. Magas és sovány vagyok. Jószívű, okos és jó vagyok. Szorgalmas és dolgos vagyok egyeccer.

Engemet Demşa Simona hívnak és vagyok 12 éves. Öt osztályba vagyok. Én nagyon szeretem tanulni, olvasni, táncolni, zene és szórakozás. Nekem külső tulajdonságaim vannak: a hajam sötétbarna színű, magas vagyok, sovány vagyok és hosszú hajú. Belső tulajdonságaim vannak: okos, szorgalmas, dolgos, jó és bátor vagyok. Én szeretem szórakozás a barátnőimmel. Nekem két testvérem van. Szeretem megyek a magyar iskolába, nagyon szeretem amit tanulunk. Nagyon szeretem a szüleimet.

Engem hívnak Istók Andrea, 12 éves vagyok és 6 osztályba járok. Én Somoskába élek. Én úgy hiszem szép vagyok, a hajam sötétbarna színű, a szemem kék színű és vagyok sovány. Én nagyon szeretem a magyar nyelvet, még szeretem táncolni és rajzolni. Én dolgos leány vagyok és jó vagyok. Az édesanyámat úgy hívják, hogy Istók Teréz és édesapámat Istók András. Én hasonlítok az édesapámra.

Engem Bejan Genoveva hívnak, 11 éves vagyok és ötödik osztályba járok. Az én hajam barna, rövid, szemem barna és kicsike vagyok. Jószívű vagyok, jó vagyok, s egy picit rossz. Okos és szorgalmas vagyok. Én szeretem táncolni, s még nagyon szeretem kirándulni, de nem szeretem írni. Nekem van két testvérem: Loredana-Irina és Alina. Én hasonlítok az édesapámhoz, s testvéremre Loredanara. Van sok barátom. Én nagyon szeretem a Pávai Réka.

Engemet hivnak Bulai Adriana, 13 éves vagyok. Nekem van barna szemem. Én magas vagyok. Én nagyon szeretem a Ghepeş Andrea. Én szeretem a szórakozás. A barátaim vannak: Ghepeş Andrea, Demşa Simona, Balint Andrea, Iştoc Mădălina. Én hasonlítok az édesanyámra.

Engem hívnak Ghepeş Andrea. Barna, hosszú hajú, zöld szemű, magas és sovány vagyok. 12 éves vagyok és szeretem nagyon a szórakozás. Azt hiszem, hogy én vagyok jószívű, szorgalmas, egy picit rossz és egy picit buta. Még szeretem kirándulni messze. Van egy bátyám, az ő neve van Virgil, 19 éves.

Engem Duma Irina Alexandrának hívnak és májusban születtem 1992. Az én hajam szőke, a szemem barna, hosszú a hajam, picit kövérke és magaska vagyok. Ezek voltak a külső tulajdonságaim. A belső tulajdonságaim: jószívű vagyok, jó vagyok, okos vagyok és nem nagyon szorgalmas vagyok. Én Somoskán lakok. Nagyon szeretek kirándulni és táncolni Benchea Paulinával. Nagyon szeretek tanulni Pávai Rékával. Szeretek szórakozni a barátaimmal. Az anyámat Krisztinának hívják, apámat Marcinak hívják és a testvéremet Máriusznak hívják. Ennyit írnék magamról.

Engemet hívnak Istók Mónika. Nekem van négy testvér. Én okos, dolgos, sovány és magas vagyok. Édes apámat Istók Mihálynak híviák és édes anyámat Istók Ágnesnek híviák. Én 14 éves vagyak és VII. osztályba járok. Istók Miháela testvérem el van menve Csuk Szeredéba, hogy tanuljon és másik testvéreim Somoskába tanulnak. Én szeretem abba a családba mert nem veszekedünk egymással. Szüleim el vannak vevődve 17 évtől.

(Ilyen asszonyom legyen)

Nálink a faluban a lányoknak és az asszonyaknak van sok foglalkozásuk. A lányok mennek csokán vágni, kukorica szedni, faszujka szedni, szőlő szedni, asni. Az asszonyak varrnak ingeket, szőnek karincát, bernécet, terítőt, varnak falvédőt. Az asszonyak, csinálnak ételt az embereknek és takarítnak. …, szeretném ezeket a munkákot csinaljam.
Bárdás Alina, Lészped

A asszonyok a münk Falunkból csinálnak ételt az úriknak, feiritnek, tesznek tüzet a konyhába nem ülnek hejába mennek még pletykálkodni.
Balázs Antal, Frumósza

Nálunk a lányok végeznek következö munkákat: szőnek, varnak, guzsalyaskadnak, észtrét készitetnek, és még sak dalgat csinálnak.
Kabalás Misi, Külsőrekecsin

Nálunk a leányok mennek mindennop templomba, szőnek, szőnek karincát, mennek csokánvágni.
Tóth Annamária, Lészped

Nálunk a leányak ülnek othond és szónek varrnak visznek be fát, föznek étált az embereknek. Mikor szedi avilag a puit mennek pui szedni osztand csókány vágni és föld ásni.
Kiskócsis Krisztina, Lészped

Az asszonyok és lányok azt dolgoznok: mosnak, sepregetnek, tancolnak, ügyelnek a bubákro, fehérítenek, varrnak, szülnek.
Balas Cristina, Frumósza

Nálonk a Lészpeden a leányak szönek, varrnak és segyítcsék a anyáikat. Az asszonyak mindig minden nap dolgoznok. A leányak minden nap mennák a templomban. Nyáron mennek a leányak csukánvágni. Aztán csinálnok étalt. Féznet úst. Mikor von a pui szedés minden világ mennek és vágják le a csúkánt. A leányak mennek az ásóba. Az leányak és a asszonyak mennek paszulyszedni.
Kómpot Mária Felícia, Lészped

A lányok és asszonyok csinálnak: hordnak fizet, vágnak fát, takarítanak, csinálnok tüzet, csinálnak ételt.
Aparaschivei Ana-Maria, Frumósza

Nálunk az asszonyok télba szőnák gyopju lápádöt, fonnak, tákárnák nagy nogy gomolyakot és a lányok sághítég az Eges anjikot: csölnák még énakelnák, tánácsolnok még szokták fözni gyöngyet. Nálunk ugy szokták mondaní, nyok szorítü.
Iştoc Andreea, Somoska

Az asszonyok es lányok ezt dolgoznok: mosnak, sepregetnek, táncolnok, ügyelnek a bubákro, fejnek, adnak ebédet az allatoknak.
Balas Alexandra, Frumósza

Nálunk sok munkákot végeznek az asszanyok, mindenki azt csinál ami neki szükséges és amit szeret. Régebb az asszonyok mentek “guzsalyosba”, ott fontak, köttek, szőttek, vartak, de most már nem nagyon mennek guzsalyosba, hanem inkább mindenki csinálja ezeket a dolgokat otthon magánál. Persze, hogy nem csak ilyen dolgokat végeznek az asszonyok Pusztinába, hanem sok más munkákat is.
Beta Agneta, Pusztina

Nálunk a leányak mennak mindennap teplomba, szónek, vorrnak segítnak édesanyáknak csinalni ételeket is mennek csokánvágni mennek mindennop iskolába.
Csutak Szimona, Lészped

A leányok Lészpedről dolgoznak otthon: varrnak, szönek, mennek csókány vágni, csinálnmak tisztaságat a házba és ételeket csinálnak az embereknek. Ezek a leányok a Lészpedről.
Alexov Anna-Mária, Lészped

Nálunk csinálnak minden munkákot a lányok és az asszonyok: fonnak mikor ideék van, varnak, szűnek, kötögetnek, inkább télen.
Bărbuţă Iuliana, Külsőrekecsin

Nálunk az asszonyok főznek, mosnak, mosogatnak, télen pedig szoktak szőni, kötni, varni és azt amit.
Istók Edit, Klézse

Az asszonyok és lányok eszt dolgoznak: tesznek tüzet, sepregetnek, készítnek ételtt, hoznak vizet, meszelnek, varrnak és szülnek, ügyelnek a kicsi gyerekekre.
Dávid Mária, Frumósza

Nálunk az asszonyok fonnak, kötnek, szőnek, varnak, járnak guzsalyasba a szómszédba és beszélgetnek, énekelnek és egyszer, egyszer táncolnak is. A lányok csinálnak zésztrát nekük. Varnak, szőnek és csinálgatják a népviseletet.
Câşu Iulian, Pusztina

A lányak şi az asszonyak télbá mikor végesztek a mezuvel akor szőnek, kőtőgyetnek, fannak, varnok.
Măruţă Mădălina, Külsőrekecsin

A lészpedi lányok nagyon dolgasok. Ők majd mindent tudnak csinálni. Az őszen ők mennek kukaricaszedni, faszuica [bab] szedni, csiókán vágni, szőlő szedni és nyesni. Este jönnek haza, csinálnak ételt az embereknek és ezután mennek a templomba. A télen ők szőnek, varrnak karincákot, ruhákot, bernéceket és gúnyákat a bubáknak. Szeretném hogy nekem is egy ilyen asszonyom legyen.
Molnár Adrián, Lészped

(Disznóvágás)

Mi mikor vágjuk el a disznót, akkor oda hívjuk a rokont, hogy el bírjuk vágni. Miután elvágjuk a disznót megperzselik. Leglelőbb elvágjuk a fejét, aztán kivesszük a hurkáit és a hurkákat megmossuk vagy ötször a vízvel és sóval.
Előtte csányuk meg a hurkákat, megvágjuk jól a húst és megfőzzük valami hajmával és pergelésnek hívják. Azután csánunk egy málét és valami murăturval megesszük.
Odatesszük a kását, utána betesszük a vért és még valami húsval megtöltjük a hurkákat. A húsmaradékból még csánunk kolbászt és a füléből, nyelvéből és szívéből csánunk disznófősajtot.
Aki megcsókolja a disznónak a fenekit az eszi meg a farkát.
Aztán elosszák a hurkát rokonoknak, aztán az egészen hazamennek.
Így telik el a disznóvágás.
Istók Mónika, Somoska

3. Kolór Pózás: Hírhozás

Tanítványaim öt-nyolc hónapja tanulnak magyarul. Az ábécé megtanulása után tollbamondás gyakorlásával sajátították el a magyar írás alapjait. A nagyszámú vers és ének megtanulása mellett fontosnak tartottam az önálló gondolatok anyanyelvű rögzítését. Kérdéseimre adott válaszaik – a pedagógiai cél mellett – tanulságosak lehetnek az érdeklődő olvasók számára: bepillantást nyerhetnek a csángó gyermeki világba. Kényszerűségből nem tüntetem fel falujuk nevét, védem őket, mert számtalan tanári-papi megfélemlítésben volt részük eddig is, és szeretném elkerülni a továbbiakat. A válaszok betűhűen, javítás nélkül kerülnek közlésre.

(Mesékről, olvasásról)

„Én erőst szeretem a meséket, met kend szép meséket mond. A zén aniám mondott meséket de nem ennyi sakat, mánnyit mandatt kend. Erőst szeretem, hagy még mandjék több mesét.” (tizenkét éves kislány)
„Én szeretem mondani meséket, de nem tudak. Csak azakat tudam mejkeket mandta kend. Nekem nyncsi egy mesekönyvem.” (tizenegy éves kislány)
„Én szeretem eröst a meséket. Én eröst hogy mesélk, dát ... bácsi nem tesen éngemet hogy meséjek. Otthon nekem nincsán mesékönyvem. Szeretném, erőst seretném hogy legyen.” (tizennégy éves leány)
„Én a meséket szeretem láginkább. Édes anyám saha nem mesélt nekem. Én eszser a iskolába el meséltem akor valakinek. Én a testvéreimnek elmeséltem akkor. Meséket szeretem lágyinkább. Abba a mesében legyenek egy szép leány s egy szép köjök. Én akármilyen mesét szeretek.”  (tízéves kislány)
„Én erőst szeretem a meséket. Nekem otthon nem mesél senki. Én szeretem az összes mesét a mit hazudaz kend, én szeretem a szomorú meséket és a vidámokot is. Nekem othon a bátyáim mesélnek. Én szeretem a kend hazugságait es.” (tizenhárom éves lány)
„Én szeretem olvasni, mert értek sak szavakat és tanulak jobban. Szeretem meséket olvasni, de nem éppen értek minden szöt.” (tizenkét éves kislány)
„Én szeretem, hogy alvasak egy paeziat. Verset.” (tizenhárom éves fiú)
„Szeretem olvasni. Nekünk nics egy könyvunk es. Akár mit szeretem olvasni.” (tízéves kislány)
„Én szeretem a mesét, mát vanak nagyon szép beszédek. Szeretem, mert közepind jó haszúk. Én szeretem ál mesélni édes anyámnak mert szeretem bé verni a bósztánkába (tököcskébe) egy harminc perc be.” (tízéves kisfiú)
„Én szeretem, hogy játszódjam a teátrut. Szinházas játékot és olvasást szeretem. Mesét nem mantak soha.” (tízéves kislány)
„Az iskolába nem mesélünk. Én szeretem olvasni erőst. Nekem a legkedvesebb könyvem a Wöres Sándornak a könyve. Engem nagyon érdekel a könyv, a toll áés a füzet. Szeretném, hogy írjak sokat. Nincsen a csángoknak írónőjük. Én nem szeretem hogy legyek ojan.”
(tizenhárom éves lány)
„Nagyon szeretem a meséket. Édesanyám csiangokrol mesélt. Nekem nincs mesekönyvem. Poeziákat nagyan seretem: Maldavának sűrű vize, Kiskarácsiany, Menyből a zangyal, Tenap kinyilt.” (tízéves kisfiú)

(Tanulásról, iskoláról)

„Nakem nehéz tanalni, azér mért meg kell tonulni mindent. Szeretném hogy dólgazoni Magyararszágon.” (tizenhárom éves fiú)
„Én szeretem járni a ziskolába mert vanak sakand s kacagunk.” (tízéves kisfiú)
„Én szeretem az iskalát, de egyszer nem szeretem a iskolát, mert kel írjunk sakat. Én nem szeretek egy tanárt es, mert jönnek bé az órába haragosan és haragusznak riánkes.”
(tizenkét éves kislány)
„Az iskoláról is nincs mit írjak, az iskolában nem szaktunk mesélni. Én szeretem a tanárakat és nem szeretem a rasz tanárakat.” (tízéves kisfiú)
„Én szeretm az iskólát. Én nem szeretek egy tanártes. Én nem szeretek egy ördögetes. Nem szeretem a tonárakat mét irigyek a jegyekre.” (tizennégy éves fiú)
„Nem szeretem iskolábo járni. Nem szeretek egy tonárt sem.” (tizenegy éves fiú)
„Eröst szeretem kendet és tudjameg hagy Dzseniketul kapta eszt a fajat (lapot).”
(tizenkét éves kislány)

(Vágyakról, szeretetről)

„Én szeretném élni Magyar Orszagba. Jó életba vagyan gazdag ámberek, vagyan sak minden. Nákem ha sak penzem lena akor venék etázsas (emeletes) házat, venek egy kacsit.” (tízéves kisfiú)
„Én erűst szeretném hagy ullyek Csikszeredaba. Akkor jó az zélet míkor jó beszéd van a életbe. Nekem mikor sak pénzem lesz akkor odaadnám a szegényeknek.” (tizenkét éves kislány)
„Én szeretem élni mindenyüt én nem válagatak hagy it nem jó vaj it nem jó akár hul szeretem élni. Az a jó élet méjnél nem veszekednek de nálunk nem veszekednek.”
(tízéves kislány)
„Én szeretném élni Magyarországan. Jó élet ha boldog vagy. Ha sok pénczem lenne akk or adaadnám a szegényeknek.” (tízéves kisfiú)
„A zén élátem athan jó met édesanyám szeret s énes szeretem met ad csakaládét.”
(tízéves kisfiú)
„A mi eletetunkotthon jo met apám nem ver nem szíd csak szeret.” (tízéves kisfiú)
„A mi életünk jó mert tátám mem iszik nem balandóskodik.” (tízéves kislány)
„A mi életünk atthon oljan ménd egy igaz élet.” (tizenkét éves kislány)