Olyan kevés kell egy röpke, örömteli pillanathoz. A nap átragyog a függönyön, a virágod,a rózsád hozzád hajol és megsímogatja a szíved, az utcán rád mosolyog egy kislány, aranybarna szeme csupa bizalom és szeretet, felnézel az égre, áthat a remény, a világod kitágul, belelátsz önmagadba és nem rémít el a keserűség, mert tudod, érzed minden változik, tehetsz, hogy jobb és szebb legyen.A reményeid, az álmaid lehajolnak hozzád, közelebb kerülnek, megvalósíthatókká válnak, a karácsony angyala a füledbe susog, szelid békét hoz, önmagaddal leginkább. Nem rémítenek a tv reklámai, nem vágysz álomautóra, látszatcsaládra, koszosruhás kisgyerekre( nem baj, anyu úgyis Persillel mos!) bankkölcsönre, hogy megvehesd a legtutibb ajándékokat a Tesco-ban, és évekig a bank rabja légy, csak létezel, lélegzel, sóhajtasz, szíved megnyílik, a ragyogás körülvesz, kacagsz, mosolyogsz, lebegsz, ezt a lebegést érezted már hetek óta a levegőben, a csontjaidban, az aurádban, nem rémít a magány, hisz sosem vagy egyedül, most élsz és nem túlélsz. Nem veszed észre a szürkeséget, nem húznak le mások kicsinyes vágyai, látszatbarátságokat sem kötsz már, hiszen bőven elég aki melletted van, az igazából is melletted van, tesz érted és te ugyanúgy teszel érte. Aurád most sűrű, áthatolhatatlan, csupa fény és ragyogás vagy, nem ér baj, nem érnek külső támadások, lélekszinten egyeztél ki önmagaddal,  a holdkő medál a nyakadban izzik, forró. Segít. Csak létezel, lélegzeted nyugodt, szíved csitult, a béke átlebeg a falakon, benned sűrűsödik, és kifelé is békét sugárzol. És bízol önmagadban, mert akkor a reményeid, az álmaid, a vágyaid mind-mind a tieid lesznek. És semmi más nem számít.