A tánc hatalma2010.12.03. 09:06, Turcsány Péter
(Egy moldvai magyar táncra)
I.
Ó, ez a zene, zene, zene, zene, zene,
üdvözítő táncok repeső fergetege,
honnan fú az a fennszél, honnan az az alszél,
kicsoda vezeti lábad
s kicsoda a szíved?
Felém messziről jönnek a tájak
– átlépve nép- és folyóhatárok –,
komor keresztek hegytőn,
ó, ortodox imák,
reneszánsz etűdök,
barokk szimfóniák,
hegyek között a forrás útja:
a táncotok, a táncotok
a létet befutja.
Lehet: mindez az élet tajtékos habja,
de tarajlás nélkül
nem jut a mély sem
ki a partra,
lehet: az Úristen
össze a népeket
így kavarta,
de zenék fölött és táncok fölött
öröm az ő akaratja!
II.
Lehet-e szólni még itt másról
– szavaimmal ha száz-száz más szól –,
népekkel együtt egy különös, különös
föltámadásról?
Micsoda tükörben
– tóragyogásban –
nézzük magunkat,
ott hol a vér, a sejt, a plazma
még hányszor-hányszor
minket összeugrat,
egyszer csak élet szüremlik a tóban:
a szemed, a szemed mosolya
fölragyogóban!
III.
Kikért és miért szól itt a zene?
Miért és kikért tör fel belőlünk
az élet élvezete?
Ó, Isten, földi utunk tehozzád
átvezet-e?
Köszönöm, köszönöm édes Istenem,
magyarul hogy megtanítottál,
– – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – de érted ég
ez az oltár.
(2010. október 24.Budapest, Pilinszky Kávéház)
|
Én is "köszönöm Istenem"! Ami a magyarság-tudatot illeti: tényleg felemelő, hogy vannak még hívei...Ilyenkor visszatér az igazságba vetett hitem... MÉg írj ilyet!!! mmm.