Egyetértek. Szerintem ha élvezetes, jó magyar szöveget tud adni egy fordító az olvasók kezébe, már érdemes volt próbálkoznia.

Sose gondoltam (vagy mondtam), hogy (muforditasnal) csupan a szoveghuseg szamit,
de egyetertek a vita eldonthetetlenseget illetoen.
A vita ezesetben (valoszinuleg) nem fog elindulni.
Ha elindulna is, annak targya csak a muforditas fogalmanak definialasa lehetne.
Ezt pedig foltehetoleg mar elegen megkisereltek...
(kosz az erdeklodest)

... és persze szívesen olvasnám én is a te fordításodat/értelmezésedet.

Kedves Blanka, köszönöm a hozzászólást. Én köztudottan nem vagyok szöveg- és tartalomhű fordító. Sőt, az is kétséges, hogy fordítok-e, mivel szerintem újraírom és -élem a verseket magyarul. Amiket kiemeltél a két változatból (angol eredeti - magyar átköltés) valóban mást jelentenek. Itt jön a képbe, hogy ki van a magyar változatban: én vagy Heaney? Mindketten. Ahol nem ragaszkodom a szöveghez ott én bukkanok fel. Az ilyen szabad megoldásokat lehet kedvelni, lehet kevésbé kedvelni, de nem tudok másként fordítani, túl erős az egyéniségem. Szerintem egy műfordításnál már nem csupán a szöveghűség számít. De ezt a vitát lehetetlen eldönteni...

Kedves Blanka, engem érdekelne a fordítás-változatod, viszont összevetni nem tudom az eredetivel. Nyilván Csordás László is válaszol a hozzászólásodra, ha lesz ideje. Mellesleg Csordás úrnak van tanulmánya a műfordításról, nekem pedig engedélyem, ha érdekel közölhetem, talán rávilágít, hogy miért fordította a verset úgy, ahogy.

Kedves Csordas Laszlo...
"Veletlenul" ismerem az altalad forditott Seamus Heaney vers (Clearances #3) angol (eredeti) valtozatat. Tetszik a forditas, de engedd meg, hogy tegyek 1-2 kritikus eszrevetelt. (Mielott hozzakezdek, nem vagyok irodalom kritikus - vagy barmifele fizetett irodalmar - velemenyem csak mint szemelyes olvasoi eszrevetelt kezeld)
Eszreveteleim nem formaiak (vagy versipar-technikai-analizis eredmenyei), hanem tartalmiak, minthogy elkepzelesem szerint a forma kell, hogy szolgalja a tartalmat, es sose forditva (talan nehany formai kiserletezestol eltekintve)
   A forditas legnagyobb reszen erzodik egy bizonyos szintu "ertelembeli pontatlansag", ami nem jelentene kulonosebb problemat, de egyes helyeken ez a pontatlansag egyszerre ertelmi is es hangulati is, es bizonyos mertekben (az eredetivel torteno osszeveteskor) zavaro.

   A vers elso feleben Heaney -hasonlatkent az egymasutan vodorbe hullo krumplikra- a pakarol (soldering iron) konnycseppekkent legordulo on-t (solder) hasznalja. Ami ha nem is hideg, de hideg fenyu femes anyag. Ez a forditasban olvado vassa alakul ("...olvado vas, ha csoppen epp"), ami koztudottan pusztito hovel jar, aminek puszta (erintes nelkuli) kozelsege is olni tud. Nehezen egyeztetheto a versben megjelenitett ket lelek (a kolto es a kolto anyja) tragedian atszurodo kozelitesenek boldog bekejevel.
   A masodik resz utolso ket soraban Heaney nem a kesek tavolmaradasarol beszel, hanem visszaemlekezik az elso nyolc sorban leirt gyonyoru bekere. A "Her breath in mine, our fluent dipping knives" egy folsorolas. Az itt folsoroltakra torteno utalas az utolso sor ("Never closer the whole rest of our lives"), aminek pontos (es a vers ertelmezese szempontjabol fontos) jelentese: "eletunkben sose voltunk kozelebb".

Kedves Laszlo... Miutan igy vegiggyalogoltam a versen, gondolhatod, hogy a kisertes egy forditas-valtozat osszehozasara tul erosnek bizonyult. Azt erdeklodesed legkisebb jelere (korrekt ekezetekkel) elkuldom az SZSZ hasabjara.
Tisztelettel (alneven, mint itt legtobben...)
Blanka