2010.11.24. 15:47, T.K.Faber
A lovag bátran feszekedett a tükör előtt.
A körüllengő fogkrémszag
(mint szinte bármi e-világon)
mérhetően lassította elméje szárnyalását,
de azért nyomta-tolta maga előtt gondolatainak porló betontömbjeit
a következő pillanat ismerhetetlensége felé… és egy kicsit elfáradt.
“… Rettenetes vitéz támadott belőle,
Kalász-módra hullt az ellenség előtte,
Védte az erőtlent, a királyt, országot,
Csuda dolgairól irtak krónikákat.”*
…mindeközben, a ló, a páncél, meg a kard ára tovább emelkedett,
bár
…Aha… olcsóbb lett a Nike… meg ezek az újabb keleti bicskák
nem olyan rosszak
“Hát mikor ráadták a nyalka szerszámot,
Mint illett neki, hogy ragyogott, csillámlott!”*
Újruha-szagtól-fuldokló buszmegalló, hunyorgó napsütés, orrfújás.
A lovag, meg Áldozat Arnold - a mellette mélazó nyugdíjas -
aki negyven percet hagyott a kétszáz méterre a megállóig,
( Kulcs-zsebkendő bal zsebbe. Cigaretta-gyufa jobb zsebbe.
Pénztárca farzsebbe legombolva
Slicc fölhúzva.
Nem rohanunk, van idő a buszig mindenre…)
egymas mellett szótlanul ácsorogva száguldottak
életük rövid-közös-szakasza felé…
majd megérkeztek:
A pénztárcádat. Nincs erre időm. Kuss..
(…Gyors mozdulat. Kövezetre lökött krumplizsák-hang.
Arc betonon. Távolodó határozott léptek,
csend…
és talán - néma robbanásba halkuló rémület…)
…a gyöztes már elhagyta a küzdőteret…
a buszig volt hét perc,
de annyit nem várt Áldozat Arnold…
…utolsó nézésével lenézett a vadiúj bicskára,
amit a lovag
a szívébe barmolt…
2010.
*Arany János: Toldi
szerintem is ..Amíg csak a cseh Mikola vót az ellenfél/ség/, addig könnyű vót...De mi van manapság? mmm.