Ezeket a legendákat, novellákat, parabolákat nem a szerző szerkesztői szándéka, hanem az összetorlódó idő nem szeszélyes kívánsága tette egy újabb kötet egymáshoz illeszkedő darabjaivá. Wass Albert 2. világháborús tapasztalatait, Erdély és a magyarság 1944-45-ös egzodusát egy kiváló, maradandó értékű és önálló könyvben adta ki Valaki tévedett címmel. Annak az elbeszéléskötetnek az Előljáró beszédében írta magáról, „akit az Isten szemtanúnak rendelt erre a világra”.

Önmeghatározását jelen könyve is megerősíti. Az idő hagyta ránk különböző újságlapok és kéziratlapok sűrűjében a most összeállított történeteket. Mégis közös szinte mindegyikben a világháborús trauma után talpra álló ember, gyermek, angyal kiútkeresése, akár a múltba merülve is a példázatos személyiségek: táltosok, szerzetesek, papok után kutatva.

Csodák történnek a hívő lélek életében, a hinni tudó lelkeknek és nemzeteknek megadatnak a csodák. Legyenek azok megalázott indiánok egy tőlünk távoli földrészen, vagy a 19. századi Habsburg elnyomás börtönviselt rabjai, vagy az 1989-es  temesvári forradalom Tőkés Lászlót egy emberként védő magyarjai – az Istentől nekik rendelt feladatot kell megélniük itt a földön, és Isten védőszárnyai nem hagyják őket cserben.

Ez a hit rendeli eggyé ezt a 17 írást, amely a szerkesztő legnagyobb megdöbbenésére éppen annyit kóstál, mint a 2. világháború Erdélyének tragédiáit világgá kiáltó elbeszéléskötet darabjai. Lehetnek-e véletlenek az életben, az irodalomban, az alkotói vagy szerkesztői folyamatokban? Nem feltételezném. Mint ahogy azt sem, hogy éppen az emigrációs élet un. Muhari törvényét fogalmazza meg a kötet egy életút-parancsra felszólító novellája, összefoglalva Wass Albert benső indítékait, mindnyájunk fölött lebegő erkölcsi parancsát:

„– Gyermekeid nem beszélnek már magyarul, nem törődnek származásukkal, elvesztek a magyar nemzet számára. Erre vagy büszke? Vagyont gyűjtöttél, de használod-e fajtád, nemzeted védelmére? Amerikainak jó vagy talán, de magyarnak nem. S azért idéztünk ide, unokám, hogy megmondjuk neked: kevés időd maradt. S ha nem használod arra, amire az Úristen adta, nem éred meg az ötvenedik évet, mert ez a Muhari-törvény…!

– Ez a Muhari-törvény! Ez a Muhari-törvény! Ez a Muhari-törvény! – zúgtak föl nagyapja mögött a többiek, s a zúgást átvette a muhari fenyveserdő, a muhari dombok, a muhari völgy… Egyetlen nagy zúgássá növekedett körülötte minden, s már csak katonaruhás apja szomorú szemét látta, ahogy nézett reá, és látta az ajkait mozogni, és a zúgáson túl is megértette a suttogását: – Én ott estem el hazám védelmében, Torda alatt, fiam, s most már csak te vagy az egyetlen és utolsó Muhari… Szégyent ne hozz reám… Ne hívd ki magad ellen Isten haragját s a Muhari-törvényt… Még nem késő… Ez a Muhari-törvény…!”

Wass Albert XX. századi novellaírásunk nagymestere. Kisprózáit a harmincas évektől kezdve rendszeresen közölték az erdélyi lapok. A sors paradoxona, hogy írótársai előtt a Farkasverem című regénye és éppen a novellák alapozták meg írói elismertségét, de elbeszéléseiből önálló kötetet mindössze hármat jelentetett meg életében (A titokzatos őzbak, Valaki tévedett, A költő és a macska.) Folyóirat- és antológia-közlései egész életében fenntartották és táplálták ez „örök műfaj” iránti hajlamát.

A Kráter Műhely Egyesület Wass Albert Életműve sorozat új kötetét azzal a nem csekély vággyal és hittel adjuk át olvasóinknak, hogy az erdélyi írók által igencsak kedvelt elbeszéléskötet-formában hozzájárulhatunk Wass Albert írói világának további megismeréséhez: értékőrző és értékalkotó munkássága további népszerűsítéséhez.