Önkéntesként a mentesítésben elsősorban hozzám hasonlóan kíváncsi emberek vettek részt. Természetes, hogy látva a borzalmas pusztítást a felelősség kérdését is feszegettük.

   Azóta elhangzott: a vörösiszap katasztrófa mentesítésének, kártalanításának összköltsége 33 milliárd forintra tehető. Ez közel van a MAL teljes forgalmi értékéhez, de lehet, hogy meg is haladja azt. A kártalanítás kérdése nem is elsősorban az ajkai timföldgyárban történt gátszakadás miatt érdekes, hanem az országban elszórva mindenütt jelenlévő potenciális környezetkárosító létesítmények további sorsa miatt. Itt Lőrinciben az Etercem azbeszttel szennyezett telephelyét és a Mátravidéki Erőmű pernyehányóját említeném, de rendkívül nagy veszélyforrás lehet például a Vámosgyörk határában lévő nagynyomású gáztározó is.

   Voltak, akik azt képviselték, hogy a jelenlegi tulajdonosok személyes vagyonát nem lehet a kártalanításra felhasználni, hiszen ez egy ősrégi probléma, jóval azelőtt keletkezett, mint amikor ők megvették. Én úgy látom, hogy a privatizálás csak úgy történhetett volna meg, ha a potenciális veszélyhelyzetet a magánkézbe adást szabályozó szerződésben annak elhárításának meghatározásával részletesen szabályozzák. Ha ezt nem tették, akkor azok a hivatalnokok, akik az állam nevében jártak el, követték el a mulasztást, és a szerződések semmisek. Ezeket a volt állami hivatalnokokat terheli a felelősség. A dolog pikantériája, hogy a MAL esetében ez véletlenül ugyanaz a Kocsis István, aki a Paksi Atomerőmű 2. blokk pihentető medence üzemzavara idején is főnök volt, aki az MVM pénzügyei körül Kapolyi Lászlóval együtt gyanúba keveredett mint vezérigazgató, majd mind a mai napig a BKV vezérigazgatói posztjáról teszi a feljelentéseket szintén súlyos, közösségünket károsító esetek kapcsán és hajdanában műegyetemi párttitkárként kezdte magasra ívelő pályafutását…

Szerintem a helyzetre általános megoldást kell nagyon sürgősen találnunk, ha nem akarjuk, hogy a devecserihez hasonló vészhelyzetek keletkezzenek lépten-nyomon országunkban. A Tisza ciánszennyezése még nem volt elég, meg másokra is lehetett újjal mutogatni, de itt magunkra maradtunk. Nekünk kell egy általános megoldást találnunk és nagyon gyorsan, még mielőtt valahol meg nem történik az újabb katasztrófa.

   Rendkívül veszélyes az az álláspont, amit a mi helyi régi-új polgármesterünk képvisel, hogy az azbeszt illetve a pernyehányón zajló tevékenység az állami környezetvédelmi hivatal felügyelete alatt zajlik, annak felelősségi körébe tartozik. Nem így van. Alapvető emberi jog az élhető környezethez való jog és ennek hatósági felügyelője a helyi önkormányzat. Devecseren a helyi polgármester irányítja a katasztrófavédelmet, az állami környezetvédelmi hivatal, államtitkárság csak a helyzet felmérésével, tanácsadással foglalkozik. Az operatív munka meg a belügyi szervek felügyelete alatt zajlik. Láthattuk a nyilatkozatokat a TV-ben, hogy milyen korlátozott információk alapján adta ki a környezetvédelmi hatóság az üzemeltetési engedélyeket, és nem is kérdéses, hogy a helyi, ajkai jegyző adta ki az építési és használatbavételi engedélyeket a hibásan tervezett tározókra. Ez már egyértelműen meghatározza, hogy az önkormányzaté kell legyen a végső szó. Azé az önkormányzaté, akinek a területén az adott létesítmény van, aki az építési és használatbavételi engedélyt kiadta. Tudjuk nagyon jól, milyen korlátok között tevékenykedett a régi önkormányzat a totális állam idején. Ez tehát egy teljesen új feladat, amit segítség nélkül főleg a kisebb települések önkormányzatai el sem tudnak végezni: felül kell vizsgálni a potenciális vészhelyzetet hordozó létesítmények építési és használatbavételi engedélyeit!

   A gátszakadás egyértelművé tette, hogy nem elég kipipálni, hogy csatolták a katasztrófavédelmi tervet, hanem részletesen, szakértők bevonásával fel kell mérni a potenciális veszélyt, a lakosság védelmét szolgáló létesítmények terveit, és bizony meg kell vonni a működési engedélyeket azokban az esetekben, ha például gátszakadás esetén emberéletek kerülnek veszélybe, vagy a szálló azbeszt betegíti a lakosokat…

    Még egyszer: ha a privatizációs szerződés hiányosan tárta fel vagy nem megfelelően rendezte a vészhelyzetet, amit a magántulajdonba adott létesítmény a környezete számára jelent, akkor az a szerződés semmis, ha pedig a veszély elhárítására megkövetelt intézkedéseket az új tulajdonos elmulasztotta, akkor pedig a szerződésszegés miatt száll vissza a közre a tulajdonjog. Örülnék, ha az önkormányzatok már elkezdték volna felülvizsgálni a területükön kiadott építési és működési engedélyeket, különös tekintettel a potenciálisan katasztrófával vagy súlyos egészségkárosítással gyanúsítható létesítmények vonatkozásában.