Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
Bejelentkezés:
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 

 

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!


Bookmark and Share

 
Látogatottság:
Indulás: 2010-07-05
 
Online

 

Katt a képekre!

 

 
Bloggereink

 

 

 

Munkatársaink honlapjai, blogjai

 

 

 

 Baráti blogok:

 
Finom sütemények blogja!

 
Szalonunk a Facebookon

 


Jépont honlapja,

blogjai


Irodalmi portálok


Dudás Sándor képei





 

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

 

 
Pályázati hírdoboz

 

 

 
Szabad Szalon
 
Linkajánló:
 
Felíratkozás hírlevélre
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Blogajánló

 

 

 

A nap vicce

 

 

Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

Egy idegenvezető magánélete 14.

2010.11.16. 07:00, Jépont
Címkék: jépont
XIII. A GYÁR

AMIKOR

 EGY RIGÓFÜTTY

 LEZUHAN A FÁRÓL

 AKKOR FOG MAJD ELSZAKADNI

 A HOLNAP A MÁTÓL

                                       (saját termésű házipor)

 

 Egy nagy gyárnál, csak egy még nagyobb gyár lehet titokzatosabb, még akkor is, ha abban csak ködöt csinálnak.

 Egy újszülöttnek minden régi termék: Új.

                                                              (Ismert szerző a 20. század végéről)

 

 …a dehidratálás olyan kémiai reakció, amelynek során valamely vegyületből vizel hasítanak le úgy, hogy ezáltal a molekula szerkezete megváltozik…

                                                               (NA, HONNAN ÉS MIÉRT?)

 

 A GYÁR (11) egy objektum a régitemető, az ótemplom, egy gazos iparvágány és hajdanvolt Öreg-Bene Ferenc múlton merengő malma közé szorítva.

 Cukorgyártásra hivatott, ezért az idénymunkások kenyerét eszi. Igaz, az idénymunkások meg az övét, úgyhogy kvittek is lehetnének, ha a vezetőség (a már más pozícióban leszerepelt nagyságok), az adminisztráció és néhány lézengő Ritter (a néphit kardbantartóknak véli őket) nem csipegetne le az édesnek nem nevezhető bérléből (lapzárta után érkezett: a GYÁRAT egy dél-kaledón keserűsó-gyáros, részvéttöbblettel megvetette!).

 De hogy Okos Tóni Ticián, VÉGÁLLOMÁS illetőségű filozófusunkat idézzem:

 – Ahol lószar van, ott volt egyszer ló is.

 Na, kezdjük.

 A cukorgyár a régitemető, az iparvágány, az öregmalom támogatta háromszögben szerénykedik. Ha leszámítjuk a répafejelő lányok hajnali vihogását, a cukrosbácsik ólálkodásait és a kialvatlan „édesfiamelkésünk-gyermekek” óvodába rángatását, a táj, mondhatni idillikus. Északon a diabetikus halaktól nyüzsgő Ópataka, délen az üzemnél egy picit nagyobb Kultúrháza. Keleten alternatív harangzúgás. Nyugaton latolgatás. Ja, és ott megy le a NAP! Óvár minden józanéletű polgára, legyen az földműves, iparos vagy artista, leginkább orvost, ügyvédei, vasúti főtisztet szeretne látni gyermekében.

 Nagyon kevesen merészkednek oly magasságokra hágni (meg gondolatban is), akik:

 Cukorgyári-állandót képeztethetnének ki.

 Egy cukorgyári-állandó olyan, mint a Kinder-karbantartó.

 Kinder Állandó Antal, ma már Svédországban élő matematikus 1969-ben fölállított elmélete szerint:

 Egy rossz zenekari felszerelés, gyök alatt sem egyenlő egy rossz zenekar fölszerelésével.

 Ha a házilag barkácsoltat egy H-nek vesszük, és közben áramszünet lép föl, akkor a nem várt (nevezzük nv-nek) eredményiéi eltérünk.

 Igen ám, de az nem nv, hanem kényszerű próbaszünet (KprSz).

 És a villanyóra meglódul (V), de a Muttert a díjbeszedő föllocsolja (H2O).

 Ha a képletet leírjuk, rögtön érthetővé válik:

 Később, még a Nobel-díj előtt egy leheletnyi módosítást eszközölt.

 Mint expozéjában kifejtette: kimaradt a Jépont komponens (nevezzük J.-nak).

 Miszerint: Jépont minden csajt kidob, ám a legjobbakat nem, megtartja kabalának. (A lehelő legideálisabb rövidítés is ez esetben kíméletlenül összekuszálná az egyenletet, ezért még jóidőben elállt a korrigációtól.)

 Inkább írt egy mjuzikelt, és vett Londonban egy Hírboltot. De tudjuk meg, a hatvanas évek közepén Kanti (miért ne becézhetnénk egy majdnem nyugdíjast) kilencven kilójával, egy-két évvel fölöttünk, miért ne lebeghetett volna húsz centivel a föld fölött.

 Miért ne görbültünk volna meg egy elszánt cukorgyári karbantartó-villanyszerelő előtt? Basszusgitár és Einstein. Ez volt a híres Szaharin! Úgy megalakultunk, hogy na. Egy pacsirta nevű, felejthetetlen minőségű rádió volt a bázis. Nekem egy úttörődob.

 És számottevő, húrt, meg a velejáró feszültséget eltűrő jószág. Most közlöm az utókorral: igaz, úgy tűnt – én viszem a balhét!

 Messze a leggyöngébb voltam! Csak zeneileg elhivatott. És ez kevés. Egy halvány sikeres KI MIT TUD-elődöntő után, még maradék reményem is ott maradt a konzervatóriumban, behangolástól állandóan narancsízűnek érzett folyosóján. Ha maga Tingli-Tangli, akkor mi meg Csiki-Csuki. Egy égővörös, valahonnan ismerős kiskölök rám szól, klassz volt, ne törődj velük.

 Úgy tettem.

 Kis hülye, amikor én a híres Szaharinon elmélkedtem. Almácska vár, és leégett a próbateremnek aligha nevezhető Bucilakás.

 Az Ifiparkba pedig nem megyek, mert a hajamból egy millimikront sem!

 Mit tegyek ma? Talán megrázom türelmetlenül várt sörényem.

 Pampam-pabampam-taktak. És miért nem Ducilakás a Buci-lakás!

 Akár Bruneschellit is idézhetném a Vatikánból. De kupola ide, kupola oda, ez idő tájt még nem vagyunk ilyen műveltek. Én a kis vörös kakas szeretnék lenni! Almácska vár, nem megyek.

 Egy érvénytelenített jegy hátoldalán dekkolok. A kurva életbe!

 Mindent kitalálnak előlem!

 Bor Béci, aki egyszer egy pillanat, és azután soha nem felejtem el, rám tenyerel.

 Neked ott a helyed! Mondom, hol, de Ő is tudja, én is tudom, Naoda, érted, NAODA! Már egy csomó zászló kész!

 Béla. Én a Szaharinnal dolgozom…Miért, az kicsoda?

 Bazdmeg, hát a Duci, a Buci, meg a… Ki ne mondd! elment… A Bélára gondolok…Mondom, hogy elment, Cirok… mit szólnál egy Cirokhoz? Béla! Tudod, hogy készül a zene? Persze! Elkezdetek jáccani, én meg örülök, és majdnem minden csaj velem rokizik. És a szünetekben? Hát…akkor kimegyek és versenyt hugyozok a pasikkal. Bélám, nem ez a zene, a zene az, amikor Te a szünetben kimész és versenyt szkanderozol a csajokkal. Ez duma… na, Naoda vagy a fehér halál?!

 Egy marék forradalmi hajszál minden vigasza. Basszátok meg! Énmiattam nők verekedtek! Már akkor tudtam, ilyen nem lesz többé! Most kezdhetik a „Kegyetlen tengert” és, ha nincs, aki beugorjon helyettem, akkor dob nélkül bömbölnek.

 Ciki van.

 Hűtlen a gyárhoz, hűtlen a zenekarhoz. Mocsok alak. Talán még a néphez is hűtlen. Két picsa meg egy langyos utasüdítő. (hajósurrogás) Most kezdhetik a „Kis vörös kakast”. Buci izzad, ideges és nagyon bánatos (lehet). Játsszuk a „Szetisfeksönt”, csak úgy, natúr. A dögök sincsenek itt, meg őkelme se. (Kimegy az egyik erősítő.)

 Fogadjunk, hogy elmentek a hajóval. És igaza volt (hajó-Mari-Cinó-kürt-bőgés). Mi több, egy belvárosibb zenekarral tárgyaltam, és ma már eléggé el nem ítélhető módon otthagytam őket. (Templomi csönd. Gyertya.) Kétszáz banda és húsz nő között választhattam. Most kiestem Borbéci szeretetéből. Ennél látványosabbat senkinek nem kívánok!

 – Apu? Itt dolgozik Anya? (most miért rángat?)

 – Apuci. Mit csinál itt Anya? (Azt mondja, cukrot, meg mindenféle rohadtságokat.)

 Szomorú vagyok. Szegény Bor Béci. A csúnya rongyláb király.

 A szünetekben a csajok messze elkerülik. Nem velük, hanem egy-két buggyanttal a kultúr mögötti gazban távhugyozást csap. Béci ebben is verhetetlen.

 Bélám, nem az a zene, amit remélsz, a zene a pam, meg a pampabluba.

 És igazán akkor lesz belőled Bartók, ha én a gáztűzhelyen szárított hajamat megrázom. Én vagyok az isten! Az a szörnyű, hogy elhitte! Az más kérdés: én is. Lelépek… maradék magamnak.

 Le én. És íme: a veszett piros és korán ellopott szexbomba, a mindent elsöprő hajók áldozata. Egy ilyen Belgrád-rakpartról induló buli, lomha, kleopátrafrizurás, anyutól kölcsönzött illatú babát takar. A baba nyűgös. Most esik vagy zene lesz. A Nagyméltóságú dönt. Ne feledjük, hatvanötöt írunk! Kedvenc vörösöm összemarakodott a kedvenc barnámmal. A hajó tengeribeteg, a hajó szentendrézik, a hajó hurcolja ezt a vissza soha nem térő estét.

 A gyárban ilyenkor Én vagyok a császár, itt meg a huzattól zúg a fülem, ezt a rihét örökké lekérik. A kis almaarcú megsértődött, és „valami” barátnő által támogatva bőg a hajóbüfében.

 – Az előbb majdnem ránk jött egy Hoffer (ez egy traktor)!

 – Cssissitt!

 Apa szerint, majd JÓL megnézi azt a pasit, akivel FLANGÁL.

 (Ezt meg kell kérdeznem Nagyiéktől, hogy mit jelent.) És kettétépi, mint a búrkiflit (mondja).

 Apu nagyon művelt, annyi, de annyi más szót tud, hogy nem is tudom, Anyu miért is flangálhatna más Pasival. Hajnalban elrohant a boltba, reggelit ken az összes VADÁLLATNAK, csak a Nagyinak nem, mert Nagyi egy kis teát iszik mindennap, kétszersülttel.

 Azután elrohan „zongorázni” (ez gépírást jelent), este hazajön, tele cekkerrel-cukorral (ezt már tudom, mit jelent!), Nagyi szerint jól teszi!

 Nagyapa viszont azt mondta, a cekker egy szatyor, olyan, mint nagyanyád, csak fiatalabb. És egy táskát lobogtatott a szeme előtt, enyhén kiabált, de miután közvetlen a tisztasági festés után voltunk, az öreg (a szatyor szerint) BE VOLT ÁLLÍTVA. Elhagyja a gyereket, és RÁADÁSUL egy kocsma előtt! Nagyapa soha nem volt BEÁLLÍTVA! Nyílván ezért bicegett (lőtéri seb) be a hátsó szobába morogva.

 cekker-cukor-hol-egyet-hol-kettőt

 viszik-viszik-mindenki viszi

 de az ÉN lányom ÚRILÁNY. Ne hozzon ide egy sztálintnyit sem!

 – Apa! Itt dolgozik Anyu? (megint rángat)

 (sziszeg) Mindkettőt megölöm! (ezek szerint két Pasi van!)

 A gyárnak egy jó nagy két kéménye van. Meg egy torony, de az templom lehet. És nagyi tesójának omladozó malma.

 Másiknagyi azt mondta: az a fasizmus befellegzett várai.

 Nem tudom, kit kérdezzek meg, mi az a fasizmus?

 – Apu, miért szaladgálnak? (Azt mondja, maradj veszteg, előbb megölöm a rohadékot, és hogy jeget visznek valamilyen elvtárs valagára, és félárva leszel, mert utána Anyád következik. Ennek legalább a felét értem, de azt mondja, letarolom őket, mint a répaszedő az ujját, erre kapok egy taslit, mert röhögni kezdtem… volna…)

 KÉSŐBB RÁJÖTTEM, A RÉPASZEDŐK, AZ ASZTALOSOK, ÁCSOK ÉS A DIKTÁTOROK VESZÍTIK EL EGY VAGY TÖBB UJJUKAT (vae victis) AMIKOR MÁR MÉG ENNÉL IS KULTURÁLTABB LETTEM, AZT IS TUDTAM, MIT JELENT. HOGY ÖNÖK IS TUDJÁK,

 EZ AZT JELENTI: JAJ A LEGYŐZÖTTEKNEK!

 De most még kiskölök vagyok. Ott és akkor. És várjuk Anyát. Azt nem értem, miért kell egy fa mögött állni. A Hoffer elhúz, ami egy röhej, a Hoffer az oviban egy kertésznek a fia, és előkés kötényt kötnek rá minden reggel, hogy ne hányja le a ruháját. Persze örökké leokádja, és jól elverik este. Nem értem ezt se. Miért neveznek egy ilyen dilajról el ilyen nagy és erős traktort?

 Közben rohangásznak le-föl. Kallósnéni kezébe is egy vödör, Elvira visszafelé egy csomó vízzel. Jó napot, szervusz, szépfiú…

 MIÉRT NEM ÖNTIK KI?

 Zsófi néni, egyik hóna alatt a kisvödörrel, a másik hóna alatt egy nagy darab jéggel.

 EZEK MEG VANNAK ŐRÜLVE!

 (megint egy atyai)

 – Cssiitt! Nem, fogok még miattad is börtönbe menni!

 Majd a Pasi meg a Jóanyád, az igen. Azt leülöm. Ha ötvenhatban szabadulok is, akkor is kikészítem ŐKET!

 HA-HA. ÖTVENHATBAN REPESZT SZEDÜNK A KISPIAC ELŐTT. ANYÁMRÓL KIDERÜLT, HOGY NEM „OLYAN”! APÁT SEM CSUKTÁK BE SEMMIÉRT. KISVITÁNAK MEGHALT AZ APUKÁJA, ÉS NEKEM ELŐSZÖR A VÉCÉBE FÖLÁLLT A KUKIM!

 De most még kiskölök vagyok. Ott és akkor. Apa leskelődik (szerintem leskelődünk).

 Azt mondja, ha ezt elrendezi, bemegyünk a városba.

 DE HÁT MÁR EZ IS AZ!

 Alig várták a gyógyszerszagú házat. Végre a szomszédék gárgyult gyermekére ráboríthattam az előszobafalat! (A társbérlet soha nem felejthető illata.)

 – Fölmegyünk és győzünk!

 A szomszédék gyógyszerszagú óvadéka nem beszélt (és milyen igaza volt) ezidáig.

 Bogyópistára rántott előszobalét hozta meg a paradicsomot számomra. Nem letoltak, hanem most már minden nap TÁTRACSÚCCSAL vagyok etetve!

 Én nem akarok másik lakást.

 Nem akarok másik szobrot fölülről!

 Most van egy cicám, kutya helyett, most van egy dadogós barátom, van egy köpőcsészém, a földtől alig magasabb ablak helyett.

 Azt mondják, az énokozta ijedtség beszéltette meg Istvánkát.

 Ez jó. Minden nap kellene egy ilyen sühás! Kár, hogy ezé a hülyéé az a cica, ami valójában engem illetne. Utálom a macskákat.

 De igazából nekem kellene, hogy legyen! Apa néha azt mondja: HÜLYE VAGY? Szerintem ez kérdés. A Pisti apukája soha nem mondja a pistára, hogy: „hűje”. Mégis beíratták a gyedóba.

 EZ AZT JELENTI, GYÓGYPEDAGÓGIAI KORREKCIÓS NÉPI EGYETAKARÁS DOLGOZÓK OSZTHATATLAN SZERVEZETE.

 És én miért járok hittanra titokban? Cinó nyűgös, Almácska álmos. Ilyen jó barátságot csak nők köthetnek.

 Az unalmas és olajszagú hóhajón egyedül én öregszem. Fehér a hajam, fehér a Jakóm, a cipőm. És elmegyek én is hányni, mert se dolgom, se igazolásom nincs ebben a kényszerhajózásban.

 Észak–Dél összefogott ellenem. Szarok a Bem-rakpartra, ha a Belgrádon kiköt a HAJÓ! Zuglóba már csak egy ugrás (ha jön a hetes).

  Öklendezek, mint a kikötni készülő társulat. Már nem kellek ennek a nevetséges helyzetnek. Nem tudom, miért szárítottam nyitott gázsütő fölött vézna hajamat. Nem ettem a dermedt rakott krumpliból. Nem tudom, öcsém megérdemelte-e azt a flegma búcsúszót: HÜLYE KISKORÚ, A BÁCSI MEGY A NAGYOK KÖZÉ ASZALNI! 

 Ma már tudom, azt kellett volna mondani: Szia, Pöcsi, holnap Te is ilyen hülye lehetsz!

 EGYÉBKÉNT EGY ISMERETLEN, DE EGYÉRTELMŰEN ÚTTÖRŐHÁZI ELADÓKISLÁNYTÓL KAPOTT VÉLETLEN PUSZIVAL TÁMOLYOGTAM HAZA A BELVÁROSON ÁT A KÜLVÁROSBA.

 – Kérem… kérem! Kisfiúcskák, lányikák! Ez nem guller, nem belvárosi bélvarázs! Nem fogdosódunk, nem rágózunk! Amerika messze van! Balra kettő… három és, elég. Fiam, munkaköntösbe nem jövünk legközelebb! Maga balra, vegye ki az alanyból az ujjacskáját, mert rácsapok! Has be, fenék ki, a tüdő dolgozik.

 Három négysasszé, hárompontottjó és fordulunk… Gyécik… Gyécik, nem magyaróra van, hanem illem és táncika. Újrakezdve… Umpappa… Bogárkám, Hrabalovics! Tessék együtt lépni a zenével… Három, és elég!

 Na, kérem, most szünet levend, aki hugyozni akar, az kimehet pisikélni, a többi, ha beszarik is, megtanulja a pazodoblét! Tamtaramtam… tam… tamtatam… tam… és így tovább, megy ez, kedvecskéim… megy. Csak odaadás kell, és mindjárt furminábl!

 Ám amelyik piszkosdisznó a tárgyhónapban nem fizetett, legyen olyan drága, és rójja le adósságát a gépzongorát kezelő és mindig időzített Dolfi bácsinál!

 A parketten egyébként nem dohányzunk! A párkett az szent!

 Mindennap Donelvira néni vixeli. A jó modor és a kurva élet között húzott határ ilyen kicsi, has be, fenék ki, és tessék…

 …Na megint… megfordul… három és elég! Holnap Dunajevszkij: Hömpölyög az Ob című objektumára fogunk balettozni! Na, hess! nem kell hízelegni! Melegvíz nincs! Tessék otthon feredőzni, és legközelebb ugyanúgy gyanútlanul! Örültem a szerencsémnek!

 HÁT, FIÚK, AKKOR, HA MÉG IDÉN KIMEGY EZ A SZAG, SZERELJÜNK BE: PRÓBA!

 Nos, hol itt a gyár? Teri mamánknak a felvégen lány-anyag.

 A Várpatak (azelőtt Uricasino) vendéglő ivóköre. Az orvosi rendelő, de még az aggok elhelyezését képző intézet munkaadója is.

 Somogyi Adolf órásmester melasztól és portól eltömített óráinak tengelye. Édes lustított rugót, nyugtatót és fejfájás elleni pirulákat áhító létezmény. Csak a Lajos ül, meg talán a posta rendíthetetlenül.

 A le nem rótt kegyelet, meg a be nem fizetett csekkek biztonsagában.

 Pedig ez a GYÁR a répacukrot is feledtetve, adott EGY ZENEKART!

 Igaz… hol van már az a zenekar?

 De hol van az az íz, amit akkor cukor által édesnek nevezhettünk?

 És hol van az a nyár? Hol az édes szerelő? Ha még emlékeznek… elment az utolsó vonat! Ezt nem én mondom, hanem… FIGYELJENEK…

 Borbéci: – Hát este vége volt a bulinak, akkor haza aváztam, a mutter őrjöngött (isten nyugosztalja!) de én már úgy feküdtem le, hogy hetfű meló, kedd, szerda megint, csütörtök, péntek is. Szombat csak fél nap: ÉS JÖN A VASÁRNAPI NA ODA!

 Esvány: – A mamám egyszer eldugta a ruhámat, én meg pizsamába szöktem a Bulira. Ha nem ismertek volna a rendezők, azt hiszik, a jelmezbállal tévesztettem össze a… Bocsánat, azt hiszem, nekem, mint halottnak nincs jogom nyilatkozni…

 Kisvita: – Baromi jó volt. Ők voltak az én Apukám! Meghaltam volna értük! Kaja, pija, vagy hol alszol, az nem volt téma. Nézze, én már szociológus vagyok, ezért merem kijelenteni, hogy IGEN!

 Plesz Krisztina: – Álljon meg, kisfiú! Nem tudom, lehet, hogy izgi volt, de régen is még srégen is. Ha most ránéz az órára, meglepi valami. Nem?… Na. Bartóktól önöket csak a bőrtokok választották el… Ja, és még valami… ha még egyszer…

 Habán Sámuel: – Kérem tisztelettel, engem ezek a gyerekek egyszer elhurcolásztak a Gyárba, és Isten áldásától kísérve, ötven éve őrzöm a nyájat… illetve őriztem. Nos, az a ricsaj akkor nagyon megrémített. Ma már tudom, Jézus ott Volt velük és velem.

 Kibékíthetetlen emberek gyermekei ölelkeztek. A legjobban előkészített miséim sem hoztak ennyi együttérzést. Már persze abban az időben… egyébként, ha nem venné észre, korán az Úrhoz szólított István testvéremmel együtt, mi már nem vagyunk… mennem kell… az Őr legyen…

 Kucsa: – Hát az oltári volt! Figyelj, a lányom kettő-hetvennel lett meg. Ez már a harmadik, akit spontán szültem! A Prof meg mindig császárt javasolt. Nagyon-nagyon zenéltetek akkor. Te, én sokszor bepisiltem a bulitokon. Jó, néha bementem az Alfára, meg a Szekereket is nagyon, de nagyon bírtam. Tudod, akik a Gyújtóba’ játszottak! De ti, meg te! Hogy irigyeltem a Húgomat!

 Buci: – Miután én találtam ki a dolgot, csak azt tudom ma is mondani: kurva fegyelmezetlenek voltatok. Nekem a gyomorfekélyem akkor indult, plusz egyetemre jártam, szedtem le a szövegeket a magnóról, ami erősítő is volt egyúttal, meg támasz, ha a szél csapkodta az ajtót. Te meg soha nem ütöttél be pontosan a… Á… tudod jól… szóval kurva jó volt!

 Marika: (nem ér rá)

 Ágasvári Eta: – Ó… maga az… Na, kérdezzen, kérdezzen! Tudja, úgy szerettem magukat, kedves aranyos fiúkák! Csak hát akkor még elég nehéz volt a helyzet. Nézze, mi igen kemény kenyéren kerestük meg a boldogulásunkat. Mind a három ujjamon meg tudom számolni, hogy lettem a Kultúrház igazgatója. Na, kisfiam, a nyakkendőkötelezettség, meg a farmertilalom utasítás volt. Engem nem zavart a zaj, mert akkor már otthol voltam. Az én múltam megengedhette azt, hogy szombat-vasárnap csöndbe’ legyek. De a rend, az rend. És ez az volt akkor is! Én készültem, arany csemetéim, és leástam. Tessék. Nézzék meg, egy korábbi és jóval népidemokratikusabb rendezvény forgatókönyvét!

 Ez levél! Ez, kérem, program volt. Akkor. Fontos ügyben el kellett mennem. Ezért most minden erődet be kell vetned! Ágasvári etnő.

 Ez én vagyok!

 Rád mindig számíthattunk! Nagyon fontos, hogy a Cukorgyár alapszerv és Tápgyár minden mozgósítható aktívája mobilizáljon!

 Ha nem jönnének, akkor szedd össze az öreg Vitálist. Az olyan jókat tud parodizálni. (Persze, előbb hallgasd le, vagy ilyesmi.)

 De semmi latabár vagy egyéb… Érted? Találkozás-megszólítás-klubtárs. Köszönés: Szabadláb! Tásak! (enyhe karlendítés)

 Jelszó: Kín a bárány, benn a Farkas et.

 A klotyóról leszedni azt az angolos betűhalmazt! helyette: Révay.

 A védnökök névsora, amit húzass le, a következő: Rákosszentmihályi-Mátyásföld választott képviselet: Dr. Fiáker Igric 300%-os alkoholista és népi zenekara. Ne döbbenj meg, ha a vendégeket több tropikus takarítónő zaklatja! A fölmosás és az aknavetés politikai adat! Ezzel egyszer s mindenkorra leszámolunk az amerikaiakkal! A nagyterembe, csak az esztrád után lehet bemenni!

 Remélem, minden rendben lefolyik.

 Et. üdvözlettel: Váry eta. LEFOLYT.

 

 <-Kezdő old.  Utolsó old.->

 
Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani
 
 
Navigáció
 

 

 Vendégírók blogja  

  English blog  

  Bejegyzések  

  Galériák  

  Vendégkönyv  

 Regisek fotói  

  Levélküldő

 Rekámoldal

 Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)


 

 
 
Menü
 

 


Feltöltési minitanfolyam


A cimkézésről


 Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

abububerczy

Áron Attila

Balla D. Károly

Bátai Tibor

 Boér Péter Pál

Bogdán József

Csárádi Edit 

Császár László

 Csordás László

Dudás Sándor

Fabó Kinga

Faludi Éva

Faludy György

Farmosi László 

 Kepes Károly

Kodrán Erzsébet

Konczek József 

Kun Éva   

Láng Judit

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković 

S. Szabó István

Szalay' Netala' László 

Szmolka Sándor

Stolmár Aladár

T. K. Faber

Tóth János Janus

 Turcsány Péter

Urbán-Szabó Béla

Varga Árpád

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika  'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet  'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc



 

 

 

 
 
Szerkesztői üzenetek
/

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!


Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!


Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.


Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy  törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!


Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.


Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.


Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.


 

 

 

 
Bagoly mondja...

 Az a regisztrált, aki nem tudja visszatartani az agymenését, a képre kattintva írjon egy mondatot.


 

 

 
BlogPlusz:
Friss bejegyzések
2018.09.29. 09:26
2018.09.25. 19:47
2018.09.20. 08:58
2018.08.16. 21:27
2018.08.06. 12:25
2018.07.18. 11:30
2018.05.28. 14:22
2018.05.26. 15:26
2018.05.10. 17:02
2018.04.16. 15:09
2018.04.14. 14:23
2018.04.07. 17:34
2018.03.21. 09:19
2018.03.01. 10:37
2018.02.15. 10:19
2018.01.31. 10:53
2018.01.31. 10:13
2018.01.27. 15:35
2018.01.22. 17:38
2017.12.16. 19:34
 
Live Traffic Feed
 


 


A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték &#8211; Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel f&#251;szerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human