Feneketlen szakadék választ el az engem magyarázóktól.

                                                                           (Bergman)

 „Gyűlölök mindent, ami az embert akár a legcsekélyebb kiváltáságtól is megfosztja, elutasítom az embertelenséget és megvetem azt, aki az emberi skálán akár csak egy hangot is el akar pusztítani.”

                           (ORSON WELLES, színész, szül.: 1915. május 6.)

 A MOZI (10) nekem a szotyolás első sor és nem a punciszagú hátsó. Nem Mándy Iván, nem a Huszárik és nem Karádylámpa. A MOZI nekem a „másik” Nagymamám, aki az ötvenes években moziüzemi igazgató volt egy Maros-parti városban. Nyaranta ott nyaraltam mindig!

 Ott: ahol egy József Attila tartozott a nagyapámnak tizenöt pengővel. Babits úr bóklászott egy rongyoskiflivel. A még általam is ismert Joó bácsi pedig tavaszi öltönyöket szomorított Juhász Gyulának. Ebben a városkában mindig olvadt egy hős és mindig faragtatott egy másik.

 Az őslakosoknak szarkofágot, az odatetszetteknek baldahint ácsoltak.

 Egy Goga nevű ácssegéd (milyen kicsi a világ) itt esett le, és lábát törte a szovjet emlékmű fölállításánál. A csordajáráson, engem jóval megelőzve, az újságírók álma lépdekelt. És őt is lekörözte egy nagy illuzionista. Hogy ne sokat eszeljetek: Pulitzer az egyik és Hudoni a másik. Látjátok, milyen Nagy Magyar Faluban vagyunk!

 Hát ITT mozis a nagyi!

 És nehogy már HOL! Vöröscsillag a neve. Mennyi álmatlant okozhatott, amíg kiókumulálták! Az itteni mozi, meg az ottani között csak az a közös, hogy elmesélem.

 Vezetettjeim! Figyelünk… Jó?

 A Vöröscsillag Moziban mindig lengedezett valami. Bambiszag, nápolyi, fertőtlenítő, celluloidillat, futkosások és andalgások.

 Kardos néni, a jegyszedő (neki nem szaga volt, őt valami kámfor övezte).

 Én meg a Kisherceg. A nagyhatalmú moziüzemi unoka! Savanyúcukor és perec, ropogósan, feszítettem föl a vetítőházba, és nézhettem egyötvenmentesen a Rendőrök és tolvajok vagy a Potyemkin cirkáló akkor még érthetetlen humorát. Hol kellett akkor még Rítus vagy Nyolc és fél? Micsoda aroma, amikor Imre bácsi, a gépész kezembe nyom egy darab vetítést és azt harsogja…

 Nesze, Kisherceg, itt a fő téma!

 A Fő utcáról éppen forduló, melasztól és vágyaktól ragacsos mozikám már idegenebb volt, de nagyszerű! Bambi helyett kedvetlenül odalökött Utas üdítő… stolverk helyett, sportszelet… és Kardos néni… sehol.

 Egy gonosz boszorka lámpázott állandóan. Ráadásul jegyet is illett venni. Amerikában már behívócédulák égtek, túl voltunk Matuska Szilveszteren, föltört az ugar, tankok jöttek vendégségbe, vízbe fulladt a padtársam, és temetése után még a tvisztőrület is elharapódzott.

 Szöszi jött, meg Bébe. Fejreállt James, a Dín. Elvist katonának vitték, és jött valami Beatles. Farmer, trikó, Marcuse, Mao. Csak úgy kapkodtuk a bozontost. És lányok. Sok LÁNYOK. Ismeretlen szeretetben összeütött hábék. Mint a tojást, úgy vettünk igénybe egy-egy víkendházat.

 Nem törtünk be!

 Vártak. (Hát most ki volt előbb? A tyúk?) MINDIG Elszórt üvegek, zsíros serpenyők, ondóval keményített takarók… és telebőgött lepedők. Ment a MOZI. Pörgött az az Átkos. Nem kell, ahol az első sorban magozni, a hátsóban meg tapizni kel!?!!! Nem KELL!

 Hát ilyen MOZIT hagytatok ránk?! Nevetséges Híradók után utálatos szünetek!? Seggfejbej után Bájmáj. Tele van a televanunk! Hortyzán-partizán-parmezán! A főfilmet majd inkább kitaláljuk! MI! Milyen mozi volt, ahol nem akasztottak az első sorban és nem fogantak meg hátul? Hogyhogy nem eresztettek beléd egy sorozatot? Miért nem kaptál Heine-Medik kórt, lábizzadást vagy káliszappant? Tudod, mi az a káliszappan? Telítetlen edény vagy! A káliszappan… á… tehetetlen gödény vagy, még a káliszappan ügyében sem mérvadó! A Hosszútávfutó… az kéne, meg a Ha! Zabrálni lenne kellemes lengyel lányok ölében.. Pont ez jut eszembe, meg a MOZI. Megyünk a ködbe, mert küldenek, de nem tehénbe botlunk, nem tejfehér mihasznákba, hanem a halottainkba: Hol vagy Ortutay? Hol vagy Ács Feri, Gömbös és nemecsek! Hol van a szúnyogmentes ölelés. Ki verte fejbe Elenát. Mitől ment el a tejem egy álló napon át? És hol van Róka Gyuri, a tanonc? Aki éjjel-nappal filmeket nézett, és csak a Budafoki Likőripari Vállalat a megmondhatója, mikor volt ideje berúgni. Hajnalonta üvegrészegen tépkedte az esőcsatornákat, és minden nálánál józanabb támolygót hazakísérésre kényszerített, természetesen kapualjaztunk, bujkáltunk. Ha nem sikerült, meg kellett beszélni az esedékes film összes vélt problémáit. Térdet csapkodva: Az emékszel?… című műsorral:… Te, amikor a Brancaleonéba kijött a Gaszman, és elkezdte csókolgatni az addig elhessegetett herceget?! .. És tudod, amikor az a hogyishívják … (térdére csap, üvegtörés, fejjel a betonba)… na, amikor a Mastroianni kiszáll a kocsiból … és szeretkeznek a domboldalon… mennyivel repül egy partifecske… és akkor durr! (Megint eltanyáz. Ezt Józsibácsival kéne keresztezni!)

  Hol van az a pár (milyen banális), akik gyógyíthatatlan csókolózásuk közben kézitükörből nézték a filmet? De én is hol vagyok, és hol az a borzongás? Amikor a demagóghangú alámondó megbizsergette az ágyékom, és megteltem örömmel, mert élmunkások és fáradt szövőlányok rohangásztak. Mai zajban, múlt századbéli gépek között. Vagy amikor a jól kiválasztott paraszt (mű) beleszagolt az idei szántásba (rozsba, kenafba)! 

 Valóban, hol vagyok én? Aki alig várta az ötven fillérrel drágább szüneteket (ne feledjük, egy kanyimba se került, tekintve protekciómat!).

 Ám vedlett artisták között, a jó emlékű Latyi-patyi elsütötte nem egészen olcsó (fél forint!) bölcselményeit. Igazi artistaműsor volt, félkötélen háló nélkül. És utána Holéczi Ákos majszolt egy félméteres szájharmonikát, a három Vidámfiúk elkeserítették az utána jövő filmet, DE AZ Kocsubej volt, az Ő földhöz teremtett kucsmájával. És úgy tapadtunk a vedlett kárpitú ülőkékre, mint évek múltán Disneylandben Én, egy paradicsomszósszal átitatott karosszékbe.

 Csak a dollár és a pengőforint közötti tizenhatezer mérföld választ el a józanságtól.

 Most a Patikaház pincéjében peep-show, a kispiacon meg videotéka virít. Ehhez mit szólsz, Kedves Idegen? Esténként lila az utca, mert kicsurog mindenféle tévéhíradó, meg Dallas-mállasztotta trágya! A Zöldségboltból a rothadt káposzta illata és puha patkányok gördülnek elő, és talpunkra tapad a rágógumi erőszakosságú vetélkedés.

 Kossuth Lajos mellszobra elindul a szomszédba, mert kezdődik az áltatás. Reklámnyálon taknyolódik keresztül. Húsz perccel olcsóbb a mákgubó. Kanadában, valahol Fort Vermillon környékén elütnek egy kismedvét.

 Hajrá, Fradi!

 Nagyi szerint az Imrének önkritikát kell gyakorolnia, mert (így!) FÖLVITT EGY CAFKÁT! a vetítőbe CICERÉZNI (sicc!), közben kifutott a film.

  A Gyöngyvirágról… ment (már hatszor láttam), és csak azért nem lett SZABOTÁZS (ezt is így!) a „dologból”, mert hogy politikailag, nem élesen követett a film. Az Imre mindig kivág egy csomót és odaadja. 

 Megtanított füstbombát csinálni. Holnap egyet beviszek az oviba.

 Anya szerint:

 – Azt adja meg az isten!

 Szerintem hiába kobozta el, újat fogunk szabotálni és jól eldugom.

 Igaz, ma meghalt Sztálin bácsi, és sokan sírtak az utcán. Egyik Nagyi azt mondta:

 – Be leszel íratva hittanra, de senkinek egy szót se!

 Nahát, ezt tudja meg az Isten!

 Anya és Másiknagyi azt mondja (kivételesen egy követ fújnak):

 – Nem lesz ennek jó vége!

 Hát nem is lett!

 Másiknagyi szerint hozzájuk kell költöznöm, mert veszélyben van a neveltetésem. Pedig Nagyapa most tanított meg ollóval kolbászt vágni. A Ház a sziklán megy ma, és artistaműsoros a szünet.

 Hajrá, púpos!