A kút2010.11.13. 17:20, csárádi edit
Belenéztem, először sötét volt, persze, hiszen a kutak sajátja a sötétség. -Kukk! mondtam jó hangosan-de csak a visszhang reagált. Először. Majd egy hang a képzeletemé.- Mit kívánsz,- kérdezte a kút tündére, kicsit kócosan, kicsit vizesen, kicsit hínár-folyondárosan.- Kérhetek?-kérdeztem bizonytalanul- Hát persze- felelte és akkorát ásított, hogy beleremegtek a mohos kőfalak.- Bár-tette hozzá mosolyogva, a kívánságokkal és kérésekkel nagyon kell ám vigyázni, mert teljesülnek, és akkor mi lesz veled? - Gondolj bele, mi lenne a világgal, ha mind ama kívánság, kérés, kérdés, óhaj és panasz ami kimondtál, minden zokszó, sirám, rossz akarás teljesülne? Ha minden fogadalom, eskü betű szerint értendődne? Már sokan kértek teljesíthető és nem teljesíthető kéréseket, vágyakat és álmokat. Minden esetben rákérdeztem, hogy biztosan szeretné-e, hogy maradéktalanul valóra váljon. Mer minden kimondott szó, álom, kérés, lenyomatot hagy benned, visszahat rád, a rossz gondolatok, rossz kívánságok is teljesülnek, de visszakapod valamilyen formában. Akár még ebben az életetben, akár a következőkben. A szülői hibákat ugyanúgy elköveted, bármennyire is megfogadod, hogy te, nem és nem leszel az apád-anyád, a gyermeked is figyelmeztet a hibáidra a kamaszkor minden brutál-igazságával.Tehát újból megkérdezem, majd rád hagyom a döntést. Ha tiszta a kérés és tiszta hozzá a szíved, teljesülni fog, csak bele kell suttognod a vízbe, utána beledobnod egy kavicsot, majd várni. Teljesülni fog a kívánságod, ha elég kitartó vagy és tudsz várni, és kivárni...és a tündér elmerült, elvitte a vágyakat, meghagyta a reményeket, és a kívánságokat. Vettem egy nagy levegőt, és elsuttogtam a mohos kőfalaknak...
|