TIK-TAK-TIK-TIKK,

 rángatódzik az Órás

                           (A. Ciro – Milánó)

 Hogy fölhúzott ez a komisz kölök.

                           (1 53. Másiknagyi)

 AZ ÓRÁSMESTER (5) finom, mondhatni halvány csendülésre bújik elő.

 – Meglehet, hogy a Jánossal italoztak a trafó mögött. Mondanom sem kell, neki ez nem használ. Láttam továbbá, hogy kegyed is fogyasztott. Ez szintén nem használ. Az én Lackóm elautózta magát, szegény Máriám utánahalt. Én meg már alig élek. János meg magácskával tipor ezen a családi sírbolton. Már se Órás, se Vadász, csak olyan Biceri-bócari. Mit gondol, mi lesz ezzel a sok fölhúzásra váró szerkezettel? Idejön kegyed akár éjjel egykor? Mert ez például minden negyvenedik nap éjfélkor húzandó föl, ezt pedig csak évi kétszer szabad vegzálni. Itt ez a látszólag egyszerű óra pedig mindennap csak simogatást igényei háromnapi fölhúzással. Nekem lovaim voltak, de mindahány, annyi lélek. PRALINÉT sakkosra simítgani, és sört hetente egyszer. Nem annyit, mint amit kegyességük egy nap lefogyaszt! FURCSA a pokrócot szerette, ha már kihajtottam, FRUZSINA pedig a kemény kefét. Ezek, kérem, lovak valának!

 És Tóth Árpáddal vacsoráztam egyszer Óbudán.

 Tudja, mi az: sakkosra simítani? Hát ahhoz készíteni kell egy sablont. A sablon az egy mindig visszatéríthető elképzelés.

 Na! És a szőrt idefelé, aztán odafelé.

  Megöregedtem. Se ló, se elképzelés. Se idefelé, se odafelé, most már hazafelé. Jánosnak nagy keze volt, aztán patron, mérleg, területi lövészverseny, olaszarany, kispiac. Hát, mondja meg, mivé leszünk? Szerintem, ha egy órában valamely részecske eltörött, az órának a tisztításon is át kell esnie. 

 Az üzletfél persze legjobban szeretné, ha az órát sohasem kellene tisztíttatni. Pedig egy kénytelen tisztítás következtében a beszáradt piszok az órából kijött, neki is haszna, mert órája nem kopik tönkre. Az olcsó, okvetetlenkedő kuncsaftot csak hagyjuk futni, hiszen úgyis körben szalad, tehát visszaérkezik. Éppen ezek a „csupán ezt” vagy „csupán azt” készíttető, s órájukat soha általános javításba nem adó alanyok azok, akik a nekik felülő órást becsapják.

 AZ ÓRÁSMESTER folytatná, ám (csöngettyű) kis kezit csókdosom, küssztihand, igen jó, hogy bejövendni tetszett. Kellemesen rossz hírt vagyok kénytelen közölni. Ebből az orrából, hehehe, már a perceket sem tudtuk kipiszkálni, de merek ajánlani helyette kerek kilencven pöngőért egy orosz-szovjet ismétlő órát, Hehehe, ez kiskiszasszonyom, még fűtetlen lakásban is ébreszt.

 Nem? Hát, ha nem, hát nem (csöngettyű), vén kurva, dögölj meg a neved napján.

 Na, teccik látni? Egy félig javított óra visszajön, és az ÓRÁS azután a maga kenyerén kénytelen kitisztítani.

 Az ilyen üzletfél csak azt várja, hogy léprecsalja az ÓRÁST olcsón, s azután jön a gorombáskodás, ha az ÓRÁS kötélnek nem áll. (csöngettyű) Szépen lettünk, fiam!

 Barátod Őkegyelmessége volt kedves már leszerepelni itten.

 De föIgöngyöIíttetett a bűnös viszony! Lehelj, kurafi!

 Na, kérem, ugye, hogy együtt vétkeztek!

 Penitenciára, gaz kölök! Húzd föl a regáti kakukkost!

 (csöngettyű)

 Hehehe, távozom. Dolfi bácsival még találkoznunk.

 És ne feledje, fiam: minden változik!

 (csöngettyű)