Gyöngyszín percek abububerczynek...mert szereti a gyöngyöket...2010.11.09. 16:52, csárádi edit
bármit és bárkit takarjon-e név...
AZ eső minden cseppje gyöngyként folyik, mint az igaz nevetés, ami pattogó aranyszikrákkal telíti meg a teret, a szívderű, ami mosolygó, belső- csöndes, és állhatatos búraként borul rám, ülj le most egy percre, felejts el a gondokat, adok egy pillanatot... egy mosolyt, amit én is kaptam, egy érintést, amit továbbadok, egy simogatást, ami csupa érzés és én is kaptam...a tarka levélhalmaz, ami eltakarja a barna-csupasz földet, az esőfüggönyön át szivárvány-színnel átrobbanó napsugár, hogy megszépítse a hajléktalan álmát, puha rózsaszín-köd álomfelhő, cakkos hajnalpír-szín szalaggal szegett felhő-hálóingben a Hajnal, ahogy ásítva, kócosan, még csóktól duzzadt ajkaival duzzogva körbenéz, rendezgeti még az ég alját, gondosan válogat a színkavalkádból, a napi hangulatának megfelelőn...majd vállat von, minden színt szétszór az égen, a felhőket lilára színezi, az eget unalmas-szürkéből kékeszöldre festi, a Holdnak köszön illőn, bátran, mert egy kissé fél még tőle, táncra kapja Szél Úrfit, a karcsú, ifjú lánghajút, nem hagyja, hogy szétlibbentse mai alkotását. ...Ma egy gyöngyszín kacagást kaptam, olyat, hogy a szívem átmelegedett, a hölgy nem volt vékony, nem volt fiatal, de sugárzott, ragyogott, a nevetése pedig magával ragadott, átáradt rajtam, felmelegített, erőt adott, perceken át kacagtunk, csak azért mert élt, tüntetőn, erőlködés nélkül, szimplán boldog volt... és én a gyöngyszín nevetését, és a szívderűt adom most tovább... neked..és talán mindenkinek....
|
nem is mintha... márhogy... bárcsak így tudnék... szóval: kösz