2010.11.06. 18:38, Jépont
IV. REPISTA
„A RUGÓ A DRÓT RÖNESZÁNSZA”
(Rep. Pista 1968)
„a lekvárral töltött
pacsirta
szebben dalol, mint a túrós;
ám eszetekbe ne jusson
megtölteni egy feketerigót”
(Icáv Haiku részlet)
REPÜLŐS PISTA (2) a Templom (1) és Terézia (ld. ott) körzetében működött. Szétterjesztett szárnyai rémisztgették és derítették az itt lakókat.
Egy ártalmatlanul veszélyes maghasadék volt. Hol Messerschmitt, hol MIG–5.
Még a korabeli MALÉV helyi járatait is előadta.
Volt esze. Az utolsó és eleve halálraítélt városnéző légibusz lezuhanása után, inkább csak hőlégballonokat utánzott. Fő produkcióját a fent már említett helyen, délután négykor kezdte.
Ezt megelőzően egy papírraktárban kiadó volt.
Bár lenne még egy ilyen jó Kiadó!
Héttől háromig Kiadni; négytől repülni.
Repista Krisztusi-valójában széttárt karral kerregett, brummogott és munkát okozott egy akkori (lúdbőrös hangú) rádióbemondónak, miszerint:
– Az óvári Fő utcában délután négy körül torlódás várható. Kérjük az arra gépkocsizókat, hogy repülőgép leszállására számítsanak!
EGY NÉNI: Tetszik tudni, amikor a csattanást „láttam”, csak azt „hallom”, kiröpül egy csomó fog.
Kérem, nekem az apukája csinálta a mosolyomat.
Ó, de régen! De hogy a kisfiának is ennyi pótfoga lett volna?!
Kérem szépen, azt hiszik, Katalin nővér egy szabványos öreglány? Nem! Én még a jövő héten is kislánykorom eltitkolt bűneit bánom. Szerettem a zsíroskenyeret, cukorral, ám soha nem gyóntam meg – még novícius koromban is elhallgattam – miközben annyi más tiltott dolgot magamra vállaltam.
Óh, Istenem, Uram!!!
De ha Pistike a fiam lett volna… a bevallatlanok közül persze… hát akkor most belehaltam volna…
Nos, hát ez a doktor úr, ez a fogcsináló… másnap már pótlásokat, harapáslenyomatokat, protézisragasztásokat vállalt.
Na, és kérem, az a buszvezető még félre is rugdalta azokat a fogakat.
Amit a papa csinált a saját fiának.
Micsoda idők!
REPÜLŐS PISTÁnak több foga volt, mint szárnya.
Papája egy igen népszerű fogtechnikus, ki írmagját meglehetősen szégyenlendő, „Fő utcai polgár”, rövid ideig a Patikaházban (ld. ott) szomszédunk volt. Ha balra tekintünk, még látjuk az épületet, a cégtáblát. Ma már ő sincs közöttünk.
Sic.
Na, szóval, a Repi Tojt a Tojásra.
Repi nem a mészburok föltörésével jött a világra.
Mamácska (mint minden valamirevaló regényben) belehalt a szülésbe. És születése évében adott helyen nem volt inkubátor.
Én megúsztam, ő Rep volt és mostohája.
Beszélni is én vettem rá úgy hároméves korában.
Közös előszobánk (vö. társbérlet) állófogasát rántottam rá. Merő véletlen! Hála és bocsánat! Ám addig egy hangot nem adott ki az Isten-adta.
Ezután legalább dadogott.
Én igen megverettem szüleim révén, ám ResPis szülei tátracsúccsal etettek hetekig (Plexi). R.R ma űrhajózna a villamos elhagyott sínpárjai között.
A szkafander az szkafander. És ki hallott már olyat, hogy egy néma embert elgázol egy hangos autóbusz?
Egyébként a papa által fogait aranyagyarakra cserélt vigyora vitte a máshollétbe.
A vezető vallomása szerint a napfényben megcsillanó mosoly, úgy tűnt, mintha egy jobbra kitérő jármű jelzett volna.
Mindez a Nagyposta előtt (ld. térkép) történt, mikoris nem röpködött. Ritka, tiszta tudattal ment korán kiérdemelt nyugdíját fölvenni.
Kunhalmi Ferenc (legyen megemlítve a vétlen gázoló) vallomásából:
– … mire ugye én kiszállok (!) a 16-36-osból, hogy úgy lássam, mi van, hát, akkor már az úgynevezett Kispiacról már vagy tízen, főleg a nyugdíjasok, hát no… szedegették az aranyfogakat. Persze csak a földről. Egyet én is őrzök, igaz, az csak porcelán… A Tősöket meg nem bántom, de előbb volt itt a Hullakocsi, minthogy megállapították volna… ugye a meghalást… hát… ennyi…
REPÜLŐS PISTA ezt a versét egy korábbi landolás után nyomta a kezembe (ha jól emlékszem, akkor IL-17 volt).
csiganyom
nyálmély
pincebarátság
a patkányok sarkantyuján
örömléányok
lépcsőn lefele
moha
észak rév és dudva
szaxi bug
serceg a sliccem
álomkabát
spiritiszta főző legények
bilincs amin nincs kilincs
karabiner
és itália
kötél kábel
és házhelyadó
euróka euróna
kioldatlan kötelék kezem hátrafeszítve
térdem és zápfogam
randevúzik
a többi mint a repülők landolnak lágyan
anyatej és napolaj
mint csiganyom
és a
nyálmély
Azt tudja-e (a buszvezető vallomásából), hogy senki nem a mentőket hívta, hanem körülötte marakodtak a fogain, én meg oda akartam jutni a sérülthöz… meg kell ugye nézni, hogy intézkedést-e igényel a sérült, avagy nem… szóval még én is kaptam egy esernyővel… merthogy föltételezték, aranyásó vagyok a lekésettek közül… nos… ám… e…
Mozis Nagymama azt mondja, ne barátkozzak a Pistával, mert az egy csökött kölök és nincs ki minden kereke.
Amióta miattam tud beszélni, mindig berreg.
Re-repüjő vagyok… figyuzz… rererepüjök…
Nem t’om, mi az a csökött (ezt is meg kell kérdezni), de tegnap összemértük a kukinkat.
Sajnos az övé nagyobb.
A Dolfi bácsi előtt van egy nagy tócsa.
Igaz, ő nem nagyon szereti a vizet, inkább a madarakat nézi, de azér’ elég jól eljátszunk így is.
Neki is van nagyija, és náluk a disznóól mellett nagy, dög lótetűket lehet kiásni. Tegnap hozott.
Beletettünk egyet úszni, de nem nagyon akart.
Pis azt mondja: lálátod… ők is rere… pülnének. Iinkább.
Aztán beleivott a lótetűs vízbe.
Ő már látta egyszer az anyukája MÓKUSÁT, amikor fürfürdött.
Meg a Fehéremeséjét az oviba. Azt kétszer is.
De már nem sokáig jár velünk, mert elviszik a Gyedóba.
Mozis Nagymama szerint: hála az Istennek!
Azért viszik oda, mer’ gyépés.
Hát most csökött vagy gyépés?
Amikor olyan jókat lehet vele beszélgetni.
Ülünk a tócsa-pocsolya szélén a sarkunkon, és…
Egyik Nagyapa, egyszer arra bicajozott, ránk köszönt (mer’ a másik Nagyapa „elkezelés” miatt már nem élt):
– Na, mi van, Indiánok, szélcsönd?
Ő azt mondja, hogy nem gyépés a Pista, csak MÁS.
Somogyi bácsi szerint sem az órában van a hiba, hanem a rugót kell néha megtisztítani.
Egyszer kijött a boltból, és olajat csöppentett a pocsinkba.
Azt mondta: igaz, kérem, hogy ez a legfinomabb óraolajom, DE! FÖLÁLDOZOK KÉT CSÖPPET A SZÉPSÉG OLTÁRÁN!
És tényleg belecsöppentett a randa pocsétába, és egyszerre olyan lett az egész, mint a tavaszi ég, meg amikor a moziba meggyullad a film, és másik Nagyi szabotázsról beszél.
Olyan szép lett, hogy utána nem is hugyoztunk bele.
Pedig mindig bele szoktunk, ha már megunjuk.
Azt hiszem, mégsem tűzoltó leszek vagy pap, hanem ÓRÁS vagy FESTŐ!
Repista azt mondja: ééén… akkkokoris rere…repülő akarrrrrok lenni!
Hát akkor ez mégis csak csökött!
És szerintem az anyukájának nincs mókusa és az Emesének sincs kétszer mókusa. Hát vigyék is el!
Már mér’ kéne elröpülni a csodákér’, ha itt van előttünk a pocsolyába’?
Én most már, hogy megbeszéltettem, mindig kapok mostohaanyukájától egy Plesz-szeletet.
De ezt a kiskonyhába kell megenni, mert az anyukája szerint: ha leviszi, elosztogatja az ágrólszakadt prolikölyköknek a Kispiacon.
Hát el!
De van, amikor egyszerűen csak elveszik tőle.
És utána még meg is hajigálják kövekkel.
Egyszer meg akartam védeni, de nem tudtam.
Úgyhogy beálltam én is hajigálni.
Pista a barátom lesz mindhalálig, de most lőttek a sütinek.
Pipistának össze van varrva a homloka, én meg otthon kaptam egy ritka nagy lelkit. INKÁBB SZÍJJAL VERTEK VOLNA MEG! Gyűlölöm Őket!
Holnap a kútnál direkt megcsípetem magam a darazsakkal.
HOLNAP!