Egy idegenvezető magánélete 2.2010.11.04. 11:20, Jépont
Bevezető
Köszönöm a néhai, az élő és kitalált hőseimnek,
hogy részt vettek ezen a sétán!
(egy Idegenvezető)
Alig kell nagyobb felület, mint egy gyufásdoboz és rajzolhatunk.
Egy levesestányér aljára festett cérnametélt, ha pontos, hosszú ideig kapirgálható.
A csönd nem hoz békét, a dörzspapír nem pihen, mint ahogy nem pihen a sámli, a díszkard vagy a nyúlprém sem. Ezek nem hátratekintő Jószágok!
Nyugalmat okozhat egy véletlen meggyulladt fácska, az agyongondolkozott éjszakák, hátizsákok és a bérfuvar. Egy virág, egy kutya meg egy mimóza. Vagy egy el nem helyezett bomba. Egy szép lány válláról lecsókolt csillag, krémeslepényről lefújt porcukor.
Az idegenvezető hátratekintő Jószág. A már bejárt területre viszi a Járatlanokat. Ha befizetnek és követik, mesél. A mellékutcába is becsalogat. Hogy húzza az időt, és növelje bevételét.
Egy-egy fácskánál könnyebbek, egy boltocskánál szegényebbé válhatunk.
Az időjárás nem lehet akadály. Zápor, szél, zivatar, hószakadás.
Fegyverropogás, egy nő gyöngyöző nevetése. Kutyaugatás, aknaszilánk.
Savas eső, mézízű csönd. Selymes hazugságok vagy ónos ígéretek. Szerelemszerű várakozás, ciklontánc, munkadal, a kőtörő hátat rohasztó görnyedése, hurrikán, misztrál. Fékező barátság, lendítő ellenség, gátszakadás. Özönvíz és millió voltos repedés. Emberlavina aszálymagány. Az utca végéről előtörő ár, mely halottakat sodor, hogy előre jelezze: hova készülsz, hová mész. Mert jöhet valami ÚJ. Mikor az utolsó mondat, mint jégkockába a buborék… Belefagy, és a semmi láthatóvá válik.
„Elmúlt kedveseim koponyáit görgeti a szél.”
I. AZ UTCA
ÚTIFŰ – Plantago (útilapu)
ULAPI – 1. útifű 2. bojtorján
ÚTSZÉLI ZSÁZSA – Lepidium draba (borserejű fű, kásafű, koshomlok, nagyborókafű, pórmustár, rézsuka)
UTAMBOR – Lepis vinum (részegesfű, asszonyhaj, vesemese)
UTCALÁNY – Ancillata viatoris (rihe, ribancvirág, megdug- vagy céda nád)
UTCAKÖNYV – Librum iepontis (olvasóka, sarki papiroska, szagosfüge, vaksapka)
(Új Fanyar Lexikon, 103. o. Tsep-vác)
AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Nem is utca, inkább karcsú, barna tér. Balkézről fasor vezet egészen a köldökéig.
Itt kunkorodik bele a „néhai” fölsővillamos immár elgazosodott sínpárja.
Nevezzük ezt a BÚR-háború emlékművének. Hossza másfél alma (egy középméretű jonatánból ennyi fogy el suliba menet, ha tisztességesen harapunk). Keresztbe egy harsintás, több fékcsikorgás, esős időben számtalan pocsolya. Négyezer indián Lépés, 26 kutya Ugatás, 94 macska Táv. 280 állandó Lakó, 643 bejáró Dolgozó. Hét mellékutcából kismamák százai rajzanak ki délelőtt, és majdhogynem ennyi tébláboló öregember. Ők közeli szociális-lakók. Az Otthon tétova tárgyai, akiknek már nem jutott dominó vagy kártya, és már minden megkötött sálat lebontottak.
Téblábolnak, mert nincs gombolyag, nincs program és nincs SZÓ. Téblábolnak, csoszognak, szipognak, mert minden pillanat túlélés egy pengevékony úton. Kukorelly Andor báró,
1886 telén az Uricasino hátsó termében (ma Várpatak Vendéglő) kétszáz kanadai hársfát kártyázott össze – hála a jó leosztásnak! Az árnyékos baloldalt neki köszönhetjük! Liba-tér volt az istenadta és Hosszú-árok. Fő uccává lépett elő, majd Dózsagyörgyi úttá. Később: Búr utca, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós fasor. Hunyadi utcza és megint ez a Dózsagyuri. Dózsa György úr megelőzte és kerülgette a J. V Sztalin sugárutat. Ma: Sic Transit, Glória Mundi utcának hívhatnák.
Akárhogyan is számoljuk: négyezer-háromszáz lépés.
Kavicscsikorgás, szelt gaz, ablakokból szivárgó naftalin illat, rádiójáték-szag, tévésorozatok bűze, átkok–megbocsájtások, félig érvénytelenített villamosjegyek, óvszerek, tamponok, szétázott verseskötetek, kemény- és félkemény papírok, elhagyott irkák, háttérsugárzások, lázlapok, csorba kések, szerelmeslevelek, már elültethetetlen palánták, Katalinok, Erzsébetek, Máriák. Szétlapított macskatetemek, fóliák, legyek.
AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Egy ezerkilencszázhetvenes Város és környéke című mappa ötödik oldalán, az A per hármas alapján információ, egyébként csak beteges koordináció. Valójában nem is utca, inkább öntelt irány. Terpeszkedik, mint a régi Görög Bölcseken a katonáskodás és a gondolkodás egyidejű igénye. Ki is nyírták nagyrészüket.
Ebben az utcában meglehetősen kevés Görög Bölcs élt. Mégis elmúltak. Azóta is elfelejtett villamosvágányok kanyarodnak emlékükre, és mindenhol fölbukkanó gaznövények virítanak. Ha banánt eszünk, hossza-széle egy. Egyszer eldobjuk, és hazacsúszunk.
Az Út-ldő-Gyümölcs-állandó négyzetgyökmentesen itt mindig részarányos. (Ez Vitala képlete. Ld. Vitális et. ügye a Várpatak Étterem címszó alatt.) Ez az Utca nem különb a szomszédos utcáknál, nem hisszük, hogy szélesebb vagy keskenyebb. Az adott propaganda határozza meg: ártér-e vagy befagyott folyó. Az aljazától számotkérő Idegenvezető nem nyavalyoghat. Nem tudjuk: karamell, hungária-krem, promenádváz, repedezett félédes felület vagy szakembermentes bevonat? És mennyi minden fölötte. Egy kártyacsata, egy vidám mosómedve, egy masztodon, egy félig elejtett mondat. Avar sírok a mélyben és családi ékszerek tonnái. Kák, Mák, Ludmillák. Szőrehagyott kutyák. Beküldetlen üdítős kupakok, élve eltemetett katonák. Valahol a Plexi cukrászda előtt egy fél arany fülbevaló. Várfalakat erősítő ágyúgolyók. Egy fehér tenorista kottagyűjteménye, a volt Uricasino híres fekete pincére, a cukorgyári vörösök kiomlott kék vére. Órásmester von Dolfi gyermekkori pápaszeme A. D. 1936. Mind jó mélyre taposva, víz által ledöngölve, vagy csak mint a féreg, lassan leereszkedve a mélybe.
AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Megbízhatatlan források szerint az északi szélesség 47°28´58˝ és a keleti hosszúság 190°08´06˝ óra alatt. Az Adriai-tenger vízszintje fölött, azt hiszem, 96,376 méterrel. Ám a közeli Duna legjobb esetben is csak 250 centiméterrel kedvez – magas vízállásnál. Itt a balkáni kacagógerle az égbe fúrja magát, a giliszta pedig alászáll a mélybe. A rosszakat errefelé kitüntették, azután agyonlőtték. A jókat előbb agyonlőtték, és csak azután tüntették ki. Tudjuk: a se ilyeneket, se olyanokat pedig kiköpik az urak és az istenek. Nem tehetünk ez ellen sokat!
Egy út, amely rövid, de fecseg. Mehetünk, Barátaim. Ám, ha jönnek is velem, már hűvös vagyok a Bájra és idegen a Vezetésre!
|