Tékozló angyal2010.10.27. 18:02, csárádi edit
Néha úgy érzem mindenem szétosztottam,
szívem, szerelmem, örömöm és bánatom éppúgy, mint barátságom, érzéseim, és egyéb kincseim. Szétnézek magam körül mit is adhatnék még, s rájövök milyen keveset adtam. Tékozló angyalként ülök ilyenkor a dombtetőn, szemem befogja a látóhatár szélét, a Holdat, rajta ragyogó-szigorú istennőjét, aki fejét csóválva figyel, s int milyen keveset is tettem. Lélek-félként próbálok megfelelni a magam állította mércének, s ha megbukom egy-egy vizsgán könyörtelen kezdem újra és újra már csak önmagam miatt is. Ez a csendesen izzó várakozó-vágyakozó lebegés fura képzeteket sejtet. Az örület súrolása nélkül folynak a napok, a szívem beforrt, hogy bármikor széthasadjon újra, és meghasonoljak önmagam előtt. Vajon tényleg felismeri-e lelkem a nekem kiszabott utat, és terelget-e angyalom jó irányba, kilengések és kitörések nélkül, vagy vakon vágyódó szívem elvisz-e az őrületbe, hogy soha, de soha ne leljek békét és önmagam? Nézem a tükröt és mögé próbálok látni, az arc, amit a foncsor mutat, az nem én vagyok, csak egy test, amit majd egykoron és valamikor nem vihetek magammal, minthogy túl nehéz, mint a kis hercegé. Vajon tényleg bejárom-e valaha a Szaharát, Marokkót és Marachest, Agadirt és Algirt, s lelem-e mit keresett Exupéry, s találom-e amit ő? Vagy a Szahara máris a szívemben lakik, bármikor elővehetem a homok ízét és illatát, a forróságát máris a lelkem érzi, s fizikailag nincs is szükségem rá? Sokszor int az angyalom, s néha fel is ismerem: mutatja az embert, aki szeret, minden csalódás ellénére, mit okoztam neki, s int az angyal, ne bántsam meg, nyissam szívem felé még jobban, hogy társa lehessek, és vezethessen, mert tisztábban látja az utat, a célt, s nem kíván érte semmit cserébe, csak amit ő is adott: alázatot, tiszta szeretetet, megbecsülést, megbocsájtást, tudom-e a magam mértékével viszonozni, türelmet, és szeretet adni, törődést és figyelmet? Tékozló angyalként tudok-e még szerelmet és szeretet hozni, barátságot, bizalmat és hűséget, egyszerűséget és nyugalmat? Tékozló angyal vagyok, s tudom, mindezt adhatom...
|