percek2010.10.27. 18:00, csárádi edit
nap végén az elejére, és a perceket engedem csillogó-villogó gyöngyszemekké aláhullani, és átélem a napi kedves, avagy rossz pillanatokat újra egy átfogó pillanatra... akkor ha szép volt a nap, bokáig állok a gyöngyszín-percek derűjében, visszaérzem a csókok ízét, az ölelés erejét, a szeretkezés derűjét, a mosolyokat, a madárdalt, az őszi színpompás levélhalmazt, a napsugár lélekmelegítését, az álmok erdejét, mindazt ami kerekké teheti és teszi is a napot, bokáig sőt néha térdig gázolok a percek gyöngyhalmazában, fel-felveszek egyet,egyet, ízlelgetem, forgatgatom, csodálgatom, magamhoz ölelem, szívembe zárom, adott pillatatnak megfelelően. Ha bánat húzta gyöngyhalmaz halmozódik körülöttem ezt is ugyanúgy átélem, mert át kell élnem a fájdalmat, a csóknélküli hiányperceket, a szív- és szeretet nélküli napokat, a magányt és keserűséget, a hiányt, mert tudom mit vesztettem és a beletörődés árnya bizonytalanul lebeg körülöttem, apró fekete gyöngyhalmazból akkor is megpróbálom kiválasztani ami a napnak megfelelő: igenis meghallom a madárdalt, észreveszem a szépet, nem engedek hamisságnak, rosszindulatnak, gonosz-rossz-földrehúzó gondolatoknak, addig kotrom a fekete gyöngyhalmazt, míg meg nem lelem az aznapi igaz-sápadt-aranyperc-gyöngyöcskét, ami segít, és átsegít, hogy az Álom, a jótékony és feledtető újabb hajnalt húzzon elő, hogy nap végén, adott napnak megfelelő gyöngy-perc-zuhatag hulljon körém....
|