Négylevelű lóhere2010.10.25. 18:15, csárádi edit
" A szív derűjét minden körülmények között megőrizni- s közben a gondolat elővigyázatos éberségét megtartani: így lehet megkülönböztetni üdvöt és bajt, és így lehet beteljesíteni a Földön mindent, ami nehéz..." / Müller Péter/
Most fogalmazhatnék úgy is, mint Hajós András: ha a szopó ágra születtél, akkor ott is maradsz. Sokszor gondolkoztam, mit csináltam rosszul. Esetleg mit csinálok most rosszul, hogy a létfenntartásért szó szerint lélekszakadva küzdenem kell. Hát nem tudom. Minthogy a szerencsét mindannyian másként értelmezzük, és babonák hálójában élünk, elvégre sosem tudni mi segít igazán, egy ima a Jóistenhez, alulról felfelé fán lekopogni a szerencsét, stb. a variációk száma végtelen. Ha a négylevelű lóheréken múlna... már többszörös milliárdosnak kellene lennem. Volt, hogy mindennap találtam egyet. Könyvek, szótárak, regények zsúfolásig tömve vannak négylevelú lóherével, volt, hogy csokorra valót szedtem. Ezzel egyenesen arányosan természetesen lottóztam, vettem a sorsjegyeket, egyebeket. A fiam levezette matektanárosan, hogy a nem létező pénzünket szórom az ablakon, és számításokat mutogatott a nem léteztő esélyeimről, vagy inkább esélytelenségemről. Bólogattam bőszen, és minthogy nem teljesen vagyok kényszeres sorsjegy vásárló, időnként hittem is neki. Karácsonyra ezüst négylevelű lóherét kaptam tőle, felfűztem a holdkő medál mellé, hogy majd együtt csodát tesznek. Ha mentünk az utcán és megláttam a fűben egyet, a családi kórus felharsant, és nem engedték leszakítani az újabb négylevelű lóherét, a férjem titokban megengedte, ha más nem látta, elvégre ő engedékenyebb. Egyedüli útjaimon azért mindig lehajolok, lehajoltam érte, mit csináljak, szeretem a négylevelű lóherét. Hogy a szerencsét hozzákötöm-e, vagy sem, az már egy másik dolog...
|