Mikor nem tudom2010.10.18. 15:20, Csárádi Edit
Egyre halkuló hang a telefonban,
a tehetetlenség pedig óriási dühként árad szét bennem: mit tudnék csinálni, hogy meggyógyítsam? Összeszorított szájjal fekszem néhány pillanatig, majd fel s alá járkálok. Nem tudok mit kezdeni magammal. Szigorúan szembenézek a tényekkel, mert áltatni, hamis illúziókba kergetni magam annyira felesleges és nem segít egy mákszemnyit sem. Napokig a múlt árnyai közt lebegtem, kirándulások, Párizs, a végtelen országutak, mintha egy másik világ lett volna. Aztán ezt az önsajnálat-álarcot is levetettem, mert nem visz előre.Egyenlőre napokat építek napokra, órákra bontom le a feladataim, mert előre nézni szinte hiábavaló, légvárak úgyis kipukkadnak, hamis álmok tévútra vezetnek. Bármennyire is közhely. Tehát nem gondolkozom, csak szigorúan adott feladatokra koncentrálva, tervszerűen élek. Eszem is, hogy ne gyengüljek le, betegséget nem engedhetek meg. Csapongó képzeletem néha szabadjára engedem, mert mindenkor lélekben tudtam szárnyalni igazán.Olyan, mint a levegő, vagy a pohár víz selymes simogatása. Látom a férjem meggyógyulva, szinte, mint régen, és néha eszembe jut milyen őrjöngőn tudtunk veszekedni olykor-olykor még ezek sem fájnak már annyira, voltak idők, évek is talán, hogy sokat veszekedtünk. Nekem jót tett, mert türelemre tanított, forrófejűségem visszaszorítására, és megtanított igazat adni. Feltéve, ha úgyis éreztem, mert makacsságom elképesztő méreteket tud venni, az biztos. Mindegy már ez is a múlt-kútba esett, és ha néha visszajön, már nem mérgez, hanem igazságosságra nevel. De leginkább a szépre emlékszem, és valahol igaz, bár sokáig nem hittem el a fakó közhely minden szálával és erejével, hogy az idő begyógyítja a lélek-sebeit. Az idő pedig megadja majd a választ minden bennem bujkáló, sürgető, fájó kérdésre, hogy lesz-e minden olyan, mint egykor, bár a választ már magam is tudom. Most más lesz, más feladatok, más fontos dolgok, most csak egyre koncentrálok, erőt, szeretetet, szerelmet sugárzok, bízok és remélek. A többi meg vele jön majd...
|