A bizottság tagjai kora reggel a tárgyalóban gyülekeztek. Elsőként Julika érkezett meg. Mérgesen állapította meg, hogy Ágika, a főnök titkárnője, még mindig szabadságát tölti, így a kávéfőzés ceremóniája rámaradt. Míg a főzővel babrált addig lelki szemei előtt átfutott az éjszaka. Néha elmosolyodott, sóhajtozott. Pajzán gondolatainak Györöki kolléga megérkezése vetett véget.

- Jó reggelt kollegina! Hogy aludtunk? – kérdezte, miközben kávét töltött magának.

- Hogy te hogy, azt nem tudom, én kiválóan! – mondta mosolyogva, és leültek az asztalhoz.

Befutott Kozma és Emese. Kis különbséggel jöttek, de mindenki tudja a hivatalban, hogy néha egy ágyban alszanak. Főleg akkor, amikor Kozma felesége éjszakás a kórházban. És általában éjszakás. Erről rendszerint Kozma gondoskodik, hisz az igazgató-főorvos gyerekkori jó cimborája, és csak egy telefonjába kerül, hogy Klárika pizsama helyett fehér köpenybe töltse éjszakáit.

Amikor megitták kávéjukat, és túl voltak a kötelező reggeli érdeklődésen, leültek a hosszú tárgyalóasztalhoz.

Kozma nyitotta meg az ülést.

- Szeretettel köszöntöm a Városrendezési Bizottság tagjait! Mai értekezletünk első témája, a Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója, mely szerint tervbe kell vennünk a Gellért-hegy áthelyezését. Megkérem Györöki kollégát, ismertesse a Lestár házaspár elképzelését.

- Köszönöm a szót, elnök úr! – mondta Györöki, és megköszörülte a torkát. – A Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója abból indult ki, hogy fővárosunk pesti oldala hegymentes.

- Milyen mentes? – vágott közbe Julika.

- Hegymentes. – ismételte Györöki, majd folytatta. – Vagyis a pesti oldalon nincsenek hegyek, és ez diszkriminative érinti a pesti oldalon élő adófizetőket.

- Mivel összegyűlt 250.000 aláírás, - mondta Kozma – Alkotmánybírósági ajánlásra foglalkoznunk kell az üggyel. Szeretném. ha Emese elmondaná elképzelését.

- Köszönöm elnök úr! – vette át a szót Emese. – Abból indultam ki, hogy a Gellért-hegy van legközelebb a Duna parthoz. Vagyis, azt a legkönnyebb elmozdítani. Áthordjuk a Vámház körútra, így a pesti oldalon is lesz hegy.

- Ez fantasztikus! – ujjongott Julika. – Legalább akkora ötlet, mint mikor fehér lepellel fedtük be a Szabadság szobrot. Az egész világ a csodájára járt.

- Az egy nagyon nagy pillanata volt Emesének, no és a városnak! – lelkesedett Györöki. – Akkor mi voltunk a legszellemesebb főváros Európában! És most itt a másik nagy ötlet! A hegytelepítés! Óriási!

- Köszönjük Emese! – mondta Kozma elégedetten, és rámosolygott ágyasára.

- És mi lenne, ha csak a hegy felét hordanánk át? – okoskodott Györöki. – A fele meg ott maradna.

- Érdekes gondolat. – mondta Kozma. – Fél hegy, fél szobor, fél Citadella.

- Csodálatos! – sóhajtott fel áhítattal Emese. – Mint egy tükör. Két kicsi hegy egymással szemben. Fantasztikus! Egy világváros, és benne két egyforma hegy.

- Vagy domb! – mondta izgatottan Györöki. – És akkor idővel kivetjük a dombadót! Na?

- Az még a jövő zenéje. – mondta Julika. – Most maradjunk a tárgynál.

- Ez állati! – lelkesedett Kozma. – Ilyen még nincs sehol!

- Nincs bizony. – nyugtázta Julika.

- Ezt jegyezzük fel, ez tetszik! – mondta határozottan Györöki, és feljegyezték, mint nagyon fontos dolgot.

- És mi van akkor, ha nem kapjuk meg a szükséges engedélyeket? – kérdezte Julika, bár tudta rá a választ.

- Lebontjuk, elhordjuk, felépítjük, aztán majd csak kiadjuk magunknak a fennmaradási engedélyt, nem? Hisz mindig kiadjuk.

- Ez így van! – nyugtázta boldogan Emese. – Elvégre mi vagyunk a Városrendezési és Engedélyezési Bizottság. Vagy elfelejtettétek?

Elégedetten bólogattak, elvégre nem kis hatalom az övék, és ezt örömmel nyugtázták.

- Elnök úr! – folytatta Emese. – Közben gondolkoztam a másik problémán.

- Vagyis? – kérdezte Kozma.

- Az alagút, amiről telefonon beszéltünk.

- Igen, igen! – bólogatott az elnök. – A szmoggal terhelt alagút problémája a vár negyed alatt.

- Ezen én is sokat töprengtem. – vette át a szót Julika. – És azt hiszem megtaláltam a megoldást. A Lánchidat be kell tolnunk az alagútba. Így helyet nyerünk, megszűnik a körforgalom, és az autók egyből az alagútba érkeznek.

- Jó! – nyugtázta egy szóval Györöki.

- Nem jó! – ellenkezett Emese. – Hisz a szmog, akkor is marad. Viszont…

- Viszont? – húzta fel szemöldökét Kozma.

- Viszont, ha az alagút kikerülne a hegyből, mondjuk a Lánchíd fölé, akkor…

- Akkor? – kérdezte Julika.

- Akkor két legyet ütünk egy csapásra. – mondta Emese. – Nem áznak a hídon átkelő gyalogosok és autók, a szmog pedig visszacsapódik az alagút faláról, le a vízre. Vagyis nem szállna a levegőben, mert a folyó elszállítaná.

- Ez állati! – tátotta el a száját Györöki. – Emese egy zseni!

- Na és a vízszennyezés? – kérdezte Julika.

- Hatalmas szűrőket szerelnénk fel Vaskapunál, ami megszűrné a vizet, mint valami filter. – magyarázta Emese.

- Bravó, bravó! – tapsolt Kozma. – Ezt is jegyezzük föl! Köszönjük Emese! Most pedig meg kell beszélnünk az utcai illemhelyek ügyét.

- A megoldás a bokrosítás. – mondta Emese határozottan. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Lesz zöldövezet, ami WC is egyben.

- Aha, értem már! – bólogatott Györöki. – Zseniális! Lesz férfi bokor és női bokor. Elképesztő!

- És telepítsünk alacsonyabb, hosszabb bokrokat, a kerekes székeseknek. – mondta lelkesen Kozma. – Vélemény?

- Szuper! – mondta Emese. – Erre még az Uniótól is pályázhatunk, nem is keveset.

- Nagyon jó! Köszönjük Emese. – mondta büszkén Kozma és szemeivel szinte levetkőztette a lányt.

- Elnök úr! És mi lesz azokkal a fővárosi utakkal, melyek még nincsenek lezárva? – kérdezte Julika.

- Okot kell találnunk a lezárásukra. – mondta az elnök. – Itt a nyár, az emberek gyalogoljanak, vagy használják a tömegközlekedés eszközeit.

- Hirdessünk az egész városban nyári fesztivált a gyalogosoknak. Olyan fesztivált, ahová tilos autóval behajtani. – mondta ötletét Györöki.

- Ez jó. – nyugtázta Julika. – Talpas fesztivál a világváros betonján.

- Ez még címnek is jó! – kiáltott fel örömmel Györöki. – Bravó Julika, bravó!

- És a külföldiek? – kérdezte Kozma.

- Aki az Unióból vagy az USA-ból érkezik, az autózhat, a többiek nem. – mondta Györöki.

- Ez így nem jó! – csóválta fejét Julika. – Ne autózzanak az újonnan csatlakozott országok autósai sem! Leköröztek minket gazdaságilag, gyalogoljanak.

- Helyes, jól beszéltél Julika! – kiáltott fel Emese. – Így kell ezekkel bánni!

- Aki az USA-ból jön, az se autózhasson! – mondta Györöki. – Mi sem mehetünk oda vízummentesen, akkor ők miért autózzanak?

- De ha jól belegondolok, - mondta Kozma – ez csúnya húzás lenne a külföldiekkel szemben, hisz ők hozzák a valutát. Autózhasson mindenki, csak a magyar autósoknak legyen ez megtiltva. Na?

- És mi az ok? – kérdezte Julika.

- A magyar autós goromba. – mondta az elnök. – Vezetés közben káromkodik, mindenféle trágárságot üvöltözik az autó ablakából, mutogat. Ez elfogadhatatlan viselkedés akkor, amikor az utcák tele vannak gyermekekkel. A gyerek ne az utcán tanuljon meg káromkodni. Arra ott az iskola és az otthon.

- Ez a beszéd! – mondta Györöki. – Okos döntés! Nem hiába vagy te az elnök úr, elnök úr!

- És mi lenne, ha a BKV sem közlekedne? – kérdezte Emese. – Így legalább nem kellene találgatni, hogy mikor sztrájkolnak. Nem járnak a viszonylatok és kész. Ezzel megelőzzük a sztrájkot, és spórolunk egy csomó pénzt, mivel nem termelnek veszteséget.

- Ez is fantasztikus meglátás! – dicsérte őt Kozma. – Köszönjük Emese!

- Hogy oldjuk meg a parkolást? – kérdezte Julika. – Hisz, ha az autósok nem jöhetnek be a városba, akkor parkolniuk kell valahol.

- Az már legyen az autósok gondja! – rántotta meg vállát Kozma. – Mi közünk hozzá? Gondolkoztak volna akkor, amikor autót vettek.

- Elvégre nem garázsmesterek vagyunk, hanem városrendezők, nem igaz? – nézett körül Emese, és a többiek lelkesen bólogattak.

- Most már csak a megvalósításon kell gondolkoznunk. – sóhajtott fel Györöki.

- Erre törvény van, - mondta Emese – amit nem lehet megkerülni. A munka elvégzésére ki kell írnunk a közbeszerzési eljárást.

- Még a héten kiírjuk! – mondta Julika.

- És az kapja majd a munkát, - magyarázta Kozma - aki számunkra a legjobb ajánlatot teszi.

- Akkor végeztünk? – nézett a többiekre Györöki.

- Azt hiszem igen. – bólintott Emese.

- Köszönöm a Városrendezési Bizottság tagjainak a munkát, - mondta az elnök – köszönöm, hogy itt voltatok, szerbusztok, a viszont látásra.

A következő negyed óra azzal telt, hogy a bizottság tagjai kinyújtóztatták elgyötört izmaikat, kávéztak, semleges dolgokról beszélgettek. Aztán átvonultak egy másik szobába, ahol helyet foglaltak egy hosszú asztal körül.

Kozma emelkedett szólásra. Megköszörülte torkát, majd megszólalt.

- Szeretettel köszöntöm a TARABAG Építőipari Részvénytársaság Elnökségét! Mai napirendi pontunk a Városrendezési Bizottság által kiírt városrendezési tender megvalósításának megvitatása, ezzel kapcsolatos terveink benyújtása, és elfogadtatása. 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés