Berlin széle, elhagyott, nem is olyan régi iskola

 eldobott táblája alapján szakiskola, kitört ablakokkal,  mellette viszonylag  széles betonsáv beszórva szeméttel, igen, ez Kelet-Németország, ordító a különbség. A vezetési idő és a munkaidő is elfogyott, nem találtuk a kijelölt benzinkutat, az ingerültség és a feszültség már kezdett rajtunk elhatalmasodni, közben a nyárvégi est  fullasztó meleggel köszöntött, mellettünk gyönyörű folyó, valahol a világ végén is lehetnénk, mert a navigáció név szerint Andika, rosszabb pillanatokban te hülye liba, merre viszel bennünket, hiszen ott út sincs?   Álltam, néztem a kihalt iskolát, térdig érő kerítését, kedvem lett volna belül is megnézni, titkot lehelt rám álmodón, de éreztem hogy nem lehet, titok marad. Fehér Opel áll meg a semmiből, magas, nyurga srác, gyönyörű olvadt csokoládé barna szemmel, azonnal hozzám lép, mosolyog, kérdez, mintha ezer éve ismerném, a szemembe néz, és tudom, élem a csodát, angyal ő a semmiből, és mihelyt utat mutat, továbbáll, éltem már át hasonlót, szívem átmelegszik, tört németségem érti, bólogat, mosolyog, a léleklátó szeme arany szikrákat vet, elvisz a benzinkútig, hogy hajnalban megkereshessük, megköszönöm illőn a segítséget, csodaszép mosolyt villant rám, és tovatűnik...

Melk apátsága szigorún néz az autópálya defektelhárító szakasza másik oldaláról, nézem, fohászkodom esőmentes időért, Robi teljesen lelkileg fáradt, hogy képtelen levenni a pótkereket, koszos ruhában fekszik a teherautó alatt, cigizik egyfolytában , időhúzásnak nagyszerű, viszont sehová sem haladunk. A kerék futófelülete teljesen levált, feltekeredett a tengelyre, még jó, hogy Robi biztos kézzel fogta a kormányt, agyamban már lepergett a baleset, átizzadt kabátom is ledobom. Segíteni nem igazán tudok, tehetetlenül toporgok, fura, hogy igazi vészhelyzetben a férjem lehiggad, és mindenre képes, egyébekben robbanékony, hisztis. Segítséget kell kérnünk, néz rám a férjem és kiáll integetni. Hamarosan megáll egy kamion, oldalán felirat, ugyanaz, mint a férjem egyik barátjáé, persze csak névrokon, de megható, A Gondár barátod segítséget küldött neked, súgom a férjemnek, aki bólogat. A másik angyal magas, tagbaszakadt, szőke, vidám kék szemében zöld-arany csillámok, mosolya széles, és pokoli gyorsasággal kapja le a kereket, amivel másfél napja kínlódtunk, szinte tíz perc alatt végez, mi szinte csak asszisztálunk mellette, nevetése betölti az autópályát, megköszönjük persze, és magától értetődő természetességgel mondja, máskor is... hát angyalok mindig járnak körülöttem, most is érzem a melegséget, amit hagytak mellettem...