hogyan fordul rá a komp a hajódokkra, akkor, és csakis akkor borzongtam meg igazán, Svédországba megyek. Valahol, messze a nappal is világosan figyelő telihold fénylő-ezüst burka mögött Szent Rita figyelt rám fehér palástban, kezében kálával, és én nem tehettem mást, mint lehajtott fejjel megköszöntem. A fejemben Márai különös szavai zakatoltak a tengerről, hogy nem lehet nélküle élni, és csendesen beláttam: ebben is igaza volt. Talán túl sokat vártam. Talán úgy jártam, mint Szindbád, hogy a "sokadik" hajóútnál már ismerősen néz körül a fedélzeten, nem kísérti már az ismeretlen. Minden a helyén, a kapitány hófehér egyenruhában, a mentőcsónakok szorosan felkötve, a személyzet mosolyogva, a nap szikrázva a csöndes acél-hullámokon, órákon át ringatva, a csodát ismételve. A Keleti-tenger ólmosan nagy hullámokat görget, szeszélyesen himbál, dobál, kecsesen ringat vécéfedelet, a hajó széles hullámokat vet, hajókat látni mindenütt. Trelleborg gyönyörű, Svédország meleggel és napsütéssel fogad, csöpp kikötő, nyüzsgés, a másik hatalmas hajón a hajótársaság neve mellett Nils Holgerson ül a libája nyakán felfestve, gyönyörű, és egyszersmint megható. A másik hajót Huckleberry Finnek hívták, a miénket Trelleborgnak. A kapitány svédül és angolul jelentkezik be, a kabinban svéd rádiójátékot hallgatok órákon keresztül, csak a dallamot figyelem, mert a szöveget persze nem értem.Az élmények még frissek, csak a legelső benyomásokat rögzítem, mert még ülepednie kell mindennek. Az újonnan jöttek csodaváró szemével nézek szét, és minden csodát szétpukkaszt a látvány: a tengerbe hosszan belógó cső, amelyből a szennyvíz orrfacsaró szaga árad, szétrombolva a csodát. A hattyúk, a sirályok szennyrétegen ringatóztak, a partra le sem mentem, csendesen sirattam a tengert.A kikötőt néztem, a depókat, a szeméthalmok között ugráló madarakat, Assisi Szent Ferenc gyámoltalan, apró kis teremtményeit, akik a kidobott zacskóból is boldogan jól laknak. Az eső hirtelen szakadt le, perceken belül jéghideg lett, az áruházban gyönyörű szőke svéd kislányok vállpántos nyári ruhában ugráltak, észre sem vették az idő változását.A szemem lehunyom, hallom a tengert, ott vagyok a parton és hagyom a hullámok kimossanak. És nyitott szemmel álmodom tovább... és gyűjtöm a szavakat, hogy leírhassam...