Szegeden, pillanatnyilag a világ közepén. Hogyan kerülök ebbe, az idegen városba?

Feketeszoknyás egyetemista kapucsínót rendel mellettem. Keresztbe veti a lábát. Villog. Formás combjai vannak, nyaklánca medálját pörgeti ujjai között. Fehér blúzt visel, most vizsgázhatott. Talán római jogból. Pólai professzornál?

- Mondja meg nekem, mikor érvénytelen a longa manu tradíció?

Gőze nincs róla, most mit mondjon? Keresztbe veti a lábát, de ez most nem sokat segít, az idős professzor rezzenéstelen arccal figyel.

A lány próbálja kitalálni; érvénytelen, ha…, vagy mégsem? Mondja. Pólai bólint, ennél hülyébbet is át lehet engedni.

– Adja az indexét.

Beírja.

Na, így került a lány a Virág teraszára, júniusban, a hét elején.

P. szerkesztő interjút készít. Cs. megyei Hírlap számára. Hírhedett újság a hetvenes évek közepén. A Cs. megyei Pártbizottság lapja. Hiába küzdenek az újságírók, Komócsin pártvezető behívat, lebasz, leteszi az asztalra a direktívát, és azt mondja, a Párt mondja és punkt meg tum. P. szerkesztő roppant tehetséges ember, de tudja, hogy a punkt az tum.  Színházi előzetest ír a színidirektorral, őt várja egy rumos kóla mellett.

Leteszi a magnót az asztalra, tologatja ide-oda, nem tud mit kezdeni vele, utálja, de nagyon ezt a helyzetet, mégis el kell készíteni az interjút, rendezgeti a zsinórokat, nem sokat ért a technikához. Maga elé vesz néhány papírfecnit is, jegyzetel majd jobb híján, ha… Nem bízik. A magnóban sem.

- Na és Mátyás (ő lesz egyszer majd a pesti Játékszín igazgatója), ki rendezi az évadnyitó júliuszcézárt?

- Azt?! Shakespeare meg Marlowe. Micsoda különbség! Érzed? Majd a Horváth…

Nem Horváth rendezte, hanem az őzbőr-zakós J.

Állítólag, valóságos vérfürdőt rendezett Brutus a Capitolium lépcsőjén. De a színházi kritikát már N. írja meg, a művelt irodalmár. És lehordja a rendezőt, a színészeket, a társulatot, az egész színházat. Hiszen egész Szeged tudja, hogy azidőben egyedül, Paál Isti érti, hogy miről szól a színház, meg Kohler Kati, Geréb Ági, meg persze Ács Jani, az Árkosi, Dózsa Erzsi, az egyetemi színpad, hozza a dicsőséget a városnak.

Lejmkirály. Nem lehet letagadni, hogy van még egy húszasod. Elkéri, te meg odaadod. „Hohó! Ennyivel mehetünk a Jegesbe is, ha beengednek. Ott a remek kurvák vannak, ha érted mire gondolok.” Értem, de nem engednek be.

Két hétre lett Bangyec kitiltva legutóbb a Jegesből. Állítólag a Picit futtatja, de összeveszett egy kamionossal.

- Messziről, Jordániából jövök – mondta a kamionos.

Bangyec nevetett.

- Fegyvert hoztam. Barátoknak. Szétszerelve. A kipufogódobban.

- Na, jó.

 Bangyec nevetett. A vécében le lett rúgva a feje, Picit elvitte a kamionos. Bangyec nem igazolta eléggé meggyőzően, hogy egyetemista, matematikus, Kalmár László tanítványa, Turo tizedes bevitte a kapitányságra. Elaludt a fogdában, reggel alig tudták kidobni. „Nekem jogaim vannak”, kiabálta, „ügyvédet akarok!”

„Imádlak Pici” mondogatta később révetegen a Marx téri buszmegállóban, ahonnan, a mórahalmi járat indul, de nem szállt föl.

Bangyec nem szokott leülni a Virág teraszára.  Most mégis. Éppen kmk-s lett, közveszélyes munkakerülés miatt, harminc napra a Csillagba került. Ahogy kijött a börtönből Unkaszba botlott, a Marx téren, aki éppen néhány üveg mézet próbált volna eladni. Beballagtak a városban, leültek a Virág teraszán. Bangyec fogadkozott éppen, hogy hétfőtől munkát keres magának, elmegy akár középiskolai matematika tanárnak is, amikor körbefogta két rendőr, hogy „most velünk, jössz. Ne okoskodjál. Nehogy már egy közveszélyes munkakerülő kempingezzen a város közepén, éppen a Virág cukiban” – mondta az egyik és vitték volna.

De hát miért – kérdezte Bangyec, a matematikus.

-Mer, a Turo tizedes bemondta, hogy fát loptál Mórahalmon a múlt héten kedden, a cigányokkal!

- Ne, ebből egy szó sem igaz. Egy hete éppen börtönben voltam a Csillagban, harminc napra, munkakerülés miatt – méltatlankodott Bangyec, és tényleg. Turo tizedes kapott tíz nap fogdát, mert Bangyecet igazolta a Csillag igazgatója, tényleg börtönben volt a kérdéses időszakban.

Beszakad a húsos.   Bangyec éppen teherautósofőr volt, egy nyáron át. A Bács-Húsnak fuvarozott, mikor, hogy, vagy feketén, vagy menetlevéllel. A fekete-fuvarral roppant jól keresett. Sok pénze volt, kibérelt egy lakást, a Virág cukrászda mellett, ott lakott az összes csöves egyetemista. Jogászok, tanárok, tanítók, matematikusok, akik rendszerint hajnalig mulattak a Jegesben, vagy az egyetemi klubban, hajnalonként meg elemelték a Széchenyi téri boltok elé az éjszakai fuvarral kirakott a tejet, túrót, kenyeret.

- Meneküljetek itt a rendőrség – ezzel rontott a bérleménybe, egy októberi hajnalon Bangyec.

Az történt ugyanis, hogy egy feketefuvaron telenyomták Bangyec teherautóját lopott hússal, és Mórahalom előtt nem sokkal, beroppant a patakhíd a túlpakolt autó alatt. Bangyec elrohant a tetthelyről, de pillanatok alatt kiderítette a rendőrség, hogy a Bács-Hús autóját ő vezette, és hajnalban kiszálltak a bérelt lakásba. Akkor, néhány utóbb hírlapíróvá, ügyvéddé, sőt bíróvá vált fickót találtak a helyszínen, és Bangyecre sem sikerült ráverni, hogy lopott hústól rogyadozott a teherautó, ami alatt beroppant a mórahalmi kishíd.

Én egy majdnem valaki vagyok. Nézzed meg a férjedet! Talpig úriember. Én meg egy csavargó vagyok Mezőtúrról, egy senki, a nővérem cseléd, a férje meg a gazdaságban csősz. Ezt akarod, te szerencsétlen? A férjed holnap kész orvos lesz, megkapja a diplomát, élhettek bele a világba gond nélkül, én meg maradok egy sima iszákos matematikus, ha érted mire gondolok. Nézd! Miattam ne hagyd el a férjedet, ha valami jót tanácsolhatok neked, mert velem nem fog menni, a Gyuri meg egy úriember hozzám képest. Rendben, nem kell most azonnal választanod, de én egy majdnem senki vagyok! Ha elfogadsz egy jó tanácsot, válasszad a férjed, és ne engemet –fejtegette Bangyec a Tótkocsmába Ágikának, aki nem hallgatott rá, csak bámulta nagy szemekkel.

A hold nem zacskózik. Nézd, itt ez a pohár. A kezem meg a hold. Így kerülgeti a hold a földet. Apró köröket rajzolt Bangyec a pohár köré a levegőben. „Megvan? Érted miről beszélek?” – kérdezte a Jegesben, és egy pillantást vetett Ágira, aki semmit nem értett, és nem is nagyon érdekelte amit Bangyec mond, a szomszéd asztalnál a kamionost leste. „Amikor itt jár a hold, kiszippantja, zutty, az Atlanti óceán vizét, ide éppen Dönkerkbe, ahol partra szálltak az amik a második világháborúban, meg itt van az izé szobra, a Rodin vagy kicsoda csinálta, a Laokoón-csoport a trójai pappal, meg a két fiával, akiket a kígyó fojtogat. De mégsem. Az Rómában, a Vatikáni Múzeumban van, és Michelangelo csinálta, de mindegy. Mondjad figyelsz te rám?”

Legyintett és rendelt még egy rumot.

Télikabát. Debrecenbe éppen Mezőtúron keresztül visz az út. Vagy legalábbis arrafelé. Ha úgyis arrafelé jársz, menj a nővéremhez, a főtéren lakik, és kérjed el a Bangyec télikabátját, mert kezd hideg lenni – ezt kérte Bangyec a Virágban, tudod, tavaly áprilisban ott voltam náluk, nagyon meleg lett, ott hagytam a kabátot a sógoromnál, hátha kell neki. Hajnalban jár tyúkot lopni, akkor még hideg van, és ha kitekeri a tyúk nyakát, a kabát alá rejtheti. Bár nehezen boldogul fél keze van, roppant ügyetlen. Modjad, hogy a Bangyec küldött, mert kell nekem a télikabát, jön a hideg és megfázok, ha nem vigyázok eléggé. Tudják hol találják, a spájzban hagytam, ha még el nem adták…