Az ifjú Breyermayer Frigyes rövid ideig koncentrált, még a szemét is lehunyta,
, majd hosszan előre hajolva elhajította a bajonettet. A kés pörögve repült, hasítva a levegőt és hirtelen, mint ahogy a hajítás mozdulata elindult, megállt a fában. Breyermayer Frigyes meg volt elégedve a dobással. Izzadt tenyerét az oldalához törölte, közben elindult a fa felé.
„Az is fontos, hogy mélyen belemenjen a penge a fába. Mert például, vegyük azt, hogy meglátok egy szárnyast és hirtelen dobok: a kés éppen csak beleáll a testébe, de amint a madár szárnyaival csapkodni kezd - a nehéz markolat még csak segít a vergődő állatnak - és a kés kihull a zsákmányból. Tehát jól bele kell dobni, hogy a penge egészen mélyre hatoljon a fába. És nem az a fontos, hogy sokat pörögjön. Sokkal jobb módszer az, amikor egészen előre dőlve és jól utána nyúlva a késnek úgy dobom, hogy minél kevesebbet fordulhasson a levegőben. Ez attól függ, milyen messze van a cél. Ha a kiszemelt állat, vagy legyen az éppen egy száraz fadarab, közel van, akkor nyilván nem kell, hogy sokat forduljon a kés. Így van a dobásban a legnagyobb erő. Simán marokra kell fogni az egész pengét, érezni kell, hogy vág az éle. Aztán szélesen, jó nagyot kell lendíteni, hosszan kísérni a karral és csak ott, elől kell kiengedni, nehogy sokat fordulhasson.”
Miután ezzel a gondolattal igen alaposan foglalkozott, közben visszatért előbbi helyére és felállt a hatalmas, félig már elkorhadt fatörzsre és lenézve a korhadó fára, megkereste lábának a legbiztosabb helyet. Amikor úgy gondolta, hogy már kellően jól áll, figyelmét a kés kötötte le.
„Jól marokra fogom, egyszerűen megmarkolom a pengét, hogy érezzem a nyél súlyát. Igen… Most koncentrálok.”
Leeresztette a karját, jobb kezében a pengét markolva és bal kezével a markolat simára, puhára kopott fáját fogva. Úgy állt ott, mint egy szobor; - Mintha a művész, aki kifaragta, éppen hátra lépve azt keresné, hol van benne a hiba. Csönd volt az erdőben. Semmi zaj, semmi nesz nem hallatszott.
A boszorkányok az öreg fák vastag ágain aludtak, szorosan magukhoz szorítva a seprűjüket. Várták az éjszakát.
Aztán az ifjú Breyermayer Frigyes hirtelen fölemelte a karját és ellendítette a kést. Az nagyot csattanva vágódott a célba és az ifjú Breyermayer Frigyes amikor odament, boldogan állapította meg, hogy a penge majdnem feléig fúródott a fába. Öntelten húzta ki a bajonettet és visszament a földön heverő száraz fatörzshöz. Már szinte gépszerűen végezte a mozdulatokat: fölállt a fatörzsre, koncentrált és dobott. Odaszaladt a tisztás közepén zöldellő fiatal fához, kivette a bajonettet és visszament vele a fatörzshöz.
Breyermayer Frigyes körbejáratta tekintetét a ritkás erdő övezte csodaszép tisztáson. A táj egyszerű volt és szép. A belőle áradó nyugalmat akaratlanul is átvette a szemlélő.
Breyermayer Frigyes föntről lassan engedte le kinyújtott jobbját. Amikor a pisztoly csöve a ragyogó azúrkék égből a horizonton határt alkotó ritkás erdősorig ért, egy pillanatra megállt a keze, aztán meghúzta a ravaszt. Csuklóját kissé fölütötte a lövés ereje. Melléről a szeméhez emelte hatalmas katonai távcsövét, egy darabig mereven figyelt, aztán mosolyra húzódott a szája. Visszaengedte a mellére a távcsövet és kivette a pisztolyból a tárat.
A kis asztalon – aminek meglepően hosszú, keskeny lábai voltak és majdnem elérték a másfél méteres magasságot – egy nyitott dobozban töltények voltak. Ezen kívül Breyermayer Frigyes kalapja és nagygombú sétabotja is az asztalon volt. Távolabb hatalmas Rolls Roys előtt állt a lakáj, patyolatfehér kesztyűje messze virított.
Breyermayer Frigyes újabb töltényeket nyomott a tárba, majd olyan biztos mozdulattal, melyen látszott, hogy nem először csinálja, visszalökte a pisztoly agyába. Letette a fegyvert az asztalra és kimért mozdulatokkal följebb húzta kezén a finom bőrkesztyűt. Aztán fölemelve a pisztolyt jól megmarkolta annak agyát, könyökből megemelte az alkarját, hogy érezze a fegyver súlyát. Másik karját lazán ellógatta az oldala mellett. Pár pillanatig a fegyvert tartó kezét is maga mellé engedve, lehúnyt szemmel koncentrált. Aztán magasan a feje fölé emelte kinyújtott karját és lassan kezdte leengedni a fegyvert. Amikor a pisztoly csöve az egyszínű kékségből a hol sötétebb, hol világosabb zöld színű térbe került, egy pillanatra megállt, majd a fegyver eldördült. A lövés ereje kicsit fölütötte Breyermayer Frigyes kezét. A lakáj enyhén megrezzent a dörrenéstől, de aztán ismét összefonta kezeit a hasa alatt és nézte tovább a hosszú selymes füvet a lábai előtt.
Breyermayer Frigyes távcsövén át elégedett mosolyollyal szemlélte a távolt. Aztán ismét a mellére engedte a távcsövet és rövid koncentrálás után magasra emelte a pisztolyt. Egyenes vonalat rajzolt vele az égre, majd finom ujjmozdulattal elsütötte a fegyvert.
A dörrenésre a lakáj ismét összerezzent. Ránézett az órájára és elindult a gazdája felé, aki a megszokott mozdulatok után szintén megnézte az óráját és az asztalra tette a pisztolyt. Ezután leakasztva a nyakáról, oda sem nézve, a mellette várakozó lakájnak nyújtotta a távcsövet.
Az öreg Breyermayer Frigyes úgy tette maga elé a levelet, hogy az pontosan párhuzamosan feküdt az asztal éleivel. Ezután felállt, kiment a hallba és egy csókkal elbúcsúzott a feleségétől. Menet közben tekintete hidegen siklott végig a szoba berendezési tárgyain. A szikár emberekre oly jellemző, hosszú, kemény léptekkel visszament a dolgozószobába és leült az íróasztalhoz. Tekintete mindeközben egyetlen pillanatra sem kalandozott el és soha nem állt meg egy ponton. Egyenes derékkal ült a magas támlájú karszékben, egyik könyökével az asztalra támaszkodott, végigfektetve rajta az alkarját. Másik kezével kihúzta a jobb oldali fiókot és kivette belőle a pisztolyt.
Az öreg Breyermayer Frigyes ezután visszatolta a fiókot, halántékához emelte a fegyvert és arra gondolt, hogy itt az utolsó pillanat az életében.
A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!
Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!
Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.
Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!
Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.
Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.
Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum