És így megy el az élet naponként,..

  cseppenként, fölösleges percenként, úgy, hogy egy másik életet élek, nem a sajátomét, amelyről álmodtam. A semmiből tartok a semmibe...- Mindenkinek a saját, házi használatú, külön bejáratú démonai. Speciel az enyémek most körbefognak, leblokkolnak, minden idegszálam kihegyezik, robbannék már, de nem engedik. Az ezeregyéj bársonyával tekernek körül, mikor először olvastam róluk meghökkentem, saját, gyerekkori olvasmányélményeimben kutakodtam, mert faltam az Ezeregyéjszaka gyermekeknek átírott meséit, de hurikról egy szó sem esett bennük. Az én selymes-bársony-fekete hajú, nagy mélykék szemű, varázsos hurik asszonyaim dobolnak a szívemben, suttogó hangon hívnak magukkal a sötétségükbe, ecsetelik napjaim hiábavalóságait, gyarló mivoltomat feszegetik, fülembe sőt minden érzékszervembe suttogják, hogy nem érek semmit, mert nincs kacsalábon forgó távhűtéses palotám, legújabb sportkocsim, nem húzzák nyakam kilós aranyláncok, vannak viszont kicsinyes pénzgondjaim, mert nem vagyok hajlandó Pénzistent imádni, tücsökként élek, mert vallom, hogy az az enyém, amit megeszem, szeretem a hajnalt, szívenfog, elvarázsol, van kedvenc madaram, a bagoly, mert okos, és szép, amilyen mindenkor lenni szerettem volna...A hurik tovább suttognak bennem, eszik lényem, kóstolják aurám, hiába építettem kristálypiramist magam köré, kinevetik, áttörik, belémbújnak, körbefognak, lenyeletik az összegyűlt stresszt, hogy gombóccá válva guruljon végig torkomon, hamis biztonságérzetet szórnak körém, hogy az éj leple alatt lerántsák rólam, és minduntalan kérdésekkel bombáznak, amikre nem tudok válaszolni. A hurik körbefognak, táncolnak bennem, lassan elengedem magam, mert vallom, hogy a rosszat is csak megélni lehet, átlépni, kikerülni nem, tehát most is mint sokszor már, a rossz napok jönnek, nem az én életem élem, csak vagyok bennem és körülöttem, harmadik szemem lüktet, talán veszélyre figyelmeztet,szép lassan hurikká válok magam is egy pillanatra, táncolok, pörgök, engedem a jót, a rosszat, mindent, ami engem alkot egy pillanatban, az égbe szállok, hogy a földre léphessek újból, megint.