Badar nyúl, még hátulgombolós nyuszkó volt. Görkorcsolyával ropta az erdőt. Elvágódott, repült pár métert, majd arra a kék kalapú, szemlesütöttre gondolt, aki a görgőket ajánlotta, rövid megemlékezést tartott annak kedves édesanyjáról. Lecsatolta gördencseit, világgá repítette őket.
Épp akkor járt arra a legkedvesebb cimborája, akit addig sosem látott. Kiderült, hogy egy lány volt az. Rőzselány. Badar nyúl nem szeretett fejetlenül gondolkodni, embereket látott már úgy tenni, igaz azok nem mind voltak hupikékek.
A rőzsét, fiút és lányt egyaránt, nyalábokban dobták lángok martalékává.
Amikor fejében pici, de létező agyának sejtjei összeállították a képet, Badar, a nyúlsikoly aktiválását egy másodperc alatt leállította. A rőzselány, egy rangos színfolt, mert telente, a rőzselányláng roppant fagytalanító hatású. Ha némileg szemérmesen is mondja, de jóleső.
Amikor nagyon régi barátja, akit akkor ismert meg, bemutatkozott, rádöbbent, hogy nem színárnyalat az, hanem letört, száraz ág.
- Hupikék rőzselány vagyok - pityeregte -, ott jön a szedő!
Tényleg megérkezett a gyűjtögető, hátán kisebb rőzsekupaccal. Rendes körülmények között, ilyen helyzetben, egy normális hupikék rőzselány köddé válik, gondolta Badar nyúl, ám a rőzseleányka tovább szökdécselt.
Badar, az érkező cakkozott körmeiről egyből kitalálta, hogy a rőzselányszedő jön! Gyorsan söpörte végig az erdő aljzatát, majd feltörtek benne a vészjelek. Hiszen itt lépten-nyomon egy-egy rőzselány hever, és ez össze fogja szedegetni őket! Talán rőzsecsokrot köt? Az ő bajuk, gondolta.
- Szervusz, Badar nyúl! Rőzsés lány vagyok, Hupikéknek hívnak, ezért a teljes nevem, Hupikék rőzselányszedő. Nem rőzseszedő lány, világos?! Láttál-e erre lógós rőzse alegységeket?
- Hupikék rőzselányszedőnek alázatosan jelentem, én, Badar nyúl, inkognitóban összement fiú rőzseszedő vagyok. Szinte az összes bujdosó rőzse koordinátáit ismerem. Kérem, adja meg rezidenciájának pontos címét.
- Én, Hupikék rőzselányszedő, amott alant, három völggyel odébb, kis dombtetőn tartózkodom, és mindig jól jön az ilyen szolgálatkész, harci Badar nyúl a parancsnoksági épületemben. Kérem hát befáradni a pontos koordinátákkal! Most hazatérek, helyesbítek, visszatérek a parancsnokságra, miután magában elszámol... Tud számolni?
- Alázatosan jelentem, nem!
- Várja meg, amíg a szürkülettől nem látja a rőzsét és füst szagot érez. Akkor jelenjen meg minden információval, ellenkező esetben rögtön elítélés, és ítélet végrehajtás kerül folyamatba.
Badar nyúl úgy gondolta, csülök magasságban fogta meg a szerencsét, majd behunyt szemmel várakozott. Szagfelmérő képessége tökéletes állapotban volt, majdnem teljesen új vásárfia. Ment, s a megadott helyszínre bekopogott.
- Jelszót kérek!
- Hupikék, hupikék, hupikék!
- Bejöhet!
Amint belépett, az ajtó valahogyan bereteszelődött.
- Badar nyúl, ím együttműködésed jutalma. Ő, ott a heverőn, Hupikék rőzsefiúszedő, az én párom és parancsnokom, most átadlak neki ismerkedésre.
- Köszönöm a megtiszteltetést, musz-musz! Milyen finom meleg van, bár mindig itt lakhatnék, életem végéig…
Hupikék rőzsefiúszedő, segített neki ebben. Másnap, a nyúlpecsenye elfogyasztása után lelkiismeret furdalás nélkül zengték erdei dalukat. Megadták amit ígértek, náluk élhette le az egész életét. Nekiindultak az avarban heverő rőzsét, rózsát, és minél több Badart kutatni.