Hol volt, hol nem volt, megszülettem

Hamar felnőttem, a magam ura lettem.

Hol azt gondoltam, hiszen játék csak ez

Hol nem, - s mindmáig kételkedem.

Hol volt cselekedni kedvem

Hol kedvetlen, s tétlen lettem

Hol előre megfontoltam, amit tettem

Hol csak sietve, vakon rögtönöztem

Soha semmit be nem fejeztem.

Valami űzött, hogy tovább, tovább,

Hogy jöjjön valami új, mindig más.

Hol volt akadály, s küzdeni kellet erősen

Hol göngyölödött magától minden ráérősen

Hol volt támogatóm egy legalább s örültem

Hol nem volt csak ellenségem, és sokat vesződtem

Hol sokáig kitarthattam, győzedelmesen

Hol elárultak így-úgy, s kegyetlen,

De bosszúra sohasem esküdtem.

Hol volt módom védekezve küzdeni,

Hol nem, de nem hajtottam le a fejem

Hol elfogadtam csöndben mindent,

Hol azt mondtam, na, ezt már nem!

Hol eltűrtem mindent, hogy békém legyen

Hol vég nélkül, vélt igazamért küzdöttem.

Hol megfeleltem magamnak, s tudtam ezt

Hol nem s kétségekkel küszködtem

Hol volt bennem szándék magammal szembenézni

Hol nem volt erőm, hogy ezt bátran megtegyem.

Hol azt hittem, tudok már mindent

Hol ennek ellenkezőjéről győződtem meg

Hol megtapasztalhattam az igaz szerelmet

Hol nem, s csak rút jármát viseltem

Hol azt gondoltam, van miben hinnem -

De csak a remény maradt, s szeretet bennem

Hol volt, hol nem volt, tán igaz sem volt

Nincs már mit tenni, lettem amilyen lettem

Az Óperenciás tengeren túl, vagy innen.