(Montázsolt parafrázis Arany János költeményére)

„De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester,
Csak vágyam kóborolhat szerteszét,
Míg én magam süket betűkben élek,
Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.”

(J.A.: A betűk sivatagában c. versének négy záró sora.)

Nem kellek már úgy a világnak,
Ahogy megszülettem!

Nekem sem kell már úgy, a
Nagyvilág, ahogy eddig volt!

„Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a múltakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, - oly zöldellő,
Oly derült most az egész.”
............. Visszahív már elnapolt végzetem.
Isten veled: NAP - ÉJ - VILÁG!
Isten veled, bűnös XX. századom!
Te, aki életre öleltél sárból, napsugárból
Most lázgörbéiden könyörtelenül sodorsz tova
A mennyei teljesség Jeruzsáleme felé.
Tudd meg, én még maradni akarok, itt. Erebosz és
Nüx gyermeke obolos nélkül úgy sem enged át
AZ IPOLY KILENCSZER KÖRÜLFOLYÓ ÁRJÁN, ahol,
Mint bűvös árnyat visz, röpít szitáló ónos esőben,
Zúzmarázó sűrű ködben CHÁRON LADÁJA.

„Boldog évek! - ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, -
Múltam zöld virányos hanti!
Hadd merengek rajtatok.
Bár panasszal, bár sóhajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal...
Hittel csüggtem a jövőn!”

(Költészet Napi, Balassagyarmaton, április 11-én, a Madách Imre Városi Könyvtár Galériájában bemutatott Kiállítás-performance versrészlete, melynek ihletére Németh Zoltán Pál fotográfiai készültek, Arany János születése 200. évében.)

+20