Jászfényszaru, 2017. február 24. Régi Kaszinó Étterem és Kávézó
Szeretettel köszöntök mindenkit Ghyczy György festőművész kiállításának megnyitóján!
A szóban forgó alkotó nevével 2014-ben találkoztam először, mikor is elkezdődött a mozgolódás egy helyben működő hivatásos művésztelep szervezésének ügyében. Ajánlották nekem, mi lenne, ha meghívnám. Jelentem megtörtént és nem bántam meg. Egy jó embert ismertem meg személyében, ki sihedereket megszégyenítő fiatalos lendületével és professzionalistásával egy olyan új színt hozott a Jászfényszarui Művésztelep életébe, ami az óta sem okoz csalódást, sőt egyre tarkább képet mutat. Társasági lény. Egy pohár pezsgőben (már, ha élhetek ilyen hasonlattal) Gyuri lenne az a buborék, amelyik a legintenzívebb. Alkotásai közül nekem legelsőre azok a harsány és kis babszem szerű foltokból építettek tetszettek, melyek olybá tűnhetnek némely aspektusból, mintha Rippl-Rónai mester kukoricás korszakának egy-egy részleteire reflektálnának. Persze ez igen felszínes megállapítás volt elsőre, nem sokára megértjük majd miért is.
Ki kell mondanom, hogy szövegem fogalmazásakor vért izzadtam, de nem azért mert nem volt bele mit írnom, hanem mert nehezen tudtam komoly maradni, mikor az egyes gondolatok kapcsán fel-felvillant egy-egy humoros jelenet az együtt töltött rendezvényekről, vagy pár csipkelődő gondolat, mellyel kiállítónk igen sűrűn tisztel meg engem, minden bizonnyal sportként tekintve a dologra. De ennyi éppen elég a személyes bevezetésből, lesznek még a képeivel kapcsolatosan is saját gondolataim, fel lehet készülni.
De most tekintsük meg ki is látogatott el ma hozzánk.
Ghyczy György gimnáziumi évei alatt szoros kapcsolatba került a művészettel. Tanult a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán. Könyvkiadóknál is dolgozott tervezőként, illetve grafikusként.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Az Art-el társulatába tartozott a 70-es évek közepétől. Rendszeresen részt vett az Agora nemzetközi képzőművészeti találkozó munkájában. A 80-as években az Agora szalon kiállítója volt. 1997-ben jött létre a Dúzsi Művésztelep, amelynek indulástól résztvevője. 2007-től az Ercsi Művésztelepen segíti minden nyáron a festők munkáját. 2014-től részt vesz a Dunaharaszti P Art Művésztelep és a Jászfényszarui Művésztelep munkájában. Rendszeres kiállítója a Muravidék Kulturális Egyesület képzőművész szekciójának. Résztvevője többek közt a Miskolci Grafikai Biennálé, a Kisgrafikai Biennálé, a Salgótarjáni Rajz Triennálé kiállításainak, a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatnak. 1998. márciusában hozta létre a Nyitott Műtermet, amit 2016. októberéig vezetett. Húsz éve foglalkozik idős emberekkel, művészettel kapcsolatos előadásokat tart számukra, művészetterapeutaként segíti őket a napi művészeti tevékenységükben. 2005. novemberében előadást tartott Darmstadtban a „Quo vadis Europe” című nemzetközi konferencián. Résztvevője és előadója volt az I. és II. Művészetterápiás Világkongresszusnak (2006, 2011), az Áramlásban II. művészetterápiás konferenciának 2009-ben. Rendszeresen ír, cikkeket a művészetről, illetve az idősek művészeti tevékenységéről különböző lapokban.
2007. őszén Pro Urbe Erzsébetváros kitüntetést kapott Erzsébetváros közösségét szolgáló képzőművészeti és kultúraközvetítő munkájáért.
Kreatív ötletei túlmutatnak a műfaji korlátokon. Kiváló marketing szakember, aki számtalan csoportos, nemzetközi és egyéni kiállításon vett már részt Dúzstól egészen Fabrianoig, melyek sora a kávézó falán olvasható, a bejárat mellett.
Kiállítónk több ízben állított már ki Jászfényszarun is, de önálló tárlat rendezésére tőle most nyílt lehetőség. A szóban forgó kiállítás tüzetesebb megtekintése segített abban, hogy megpróbáljam összeszedni Gyuri képeivel kapcsolatos benyomásaim, érzéseim, több helyen felhasználva saját ars poetica-ját is, mely ugyancsak kifüggesztve megtekinthető az előtérben. Az első impresszió a látott képek kapcsán az, hogy hihetetlen erővel vannak jelen, erőt sugároznak. Természetesen ezt a tekintélyes méretek is elősegítik. A nagy formátumban való alkotás jellemző alkotónkra. Kedveli a horizontális elrendezést is kompozícióiban.
Tartalom, szöveg, elméleti alátámasztás jellemzi képeinek előkészületi munkálatait. Alapjuk ugyan materiális szinten vászon, papír, vagy farost, de egy másik aspektusban fundamentumuk a tudás, az egyetemes tudás és az olvasottság.
A munkát erőteljes, dinamikus ecsetvonásokkal kezdi, ezzel képezve az alapot, melyet tovább bontva magyaráz, vagy épp ellenkezőleg, nem magyaráz. Attól függ mi a szándék. Akár az irányított véletlenen alapuló munkáit, akár a lírai háttérből borotvaélesen felvillanó konkrétumokkal operáló alkotásait vizsgáljuk, rájövünk, hogy mind mentesek a szájbarágástól, a túlmagyarázástól.
Bátran és könnyedén lavírozik a műfajok között a klasszikus festészeti és grafikai műfajoktól elindulva az iparművészeti tárgyak dekorálásán át az akcióművészet jellegű projektekig, amibe belefér egy autó karosszériájának megfestése is akár, természetesen Gyuri saját összetéveszthetetlen stílusában, mely egyben professzionális és befogadó barát is.
Pontos anyagismeretéből kifolyólag nem retten meg a kísérletezéstől sem. Van, hogy magokat ragaszt a festmény egyes részeire, máskor fecskendő segítségével hoz létre diófapác alkotásokat. Igényes, precíz, hibát nem tűrően dolgozik. Vonalzóra sincs szüksége egy tökéletes lénia felfestéséhez. Legutóbbi igen friss sorozata a sok festmény mellett egy papírmetszet széria, melyből három jelenleg az I. Hatvani Kisgrafikai Tárlat anyagát gazdagítja.
Alkotásain belül sok esetben konkrét és kézzelfogható elemek adnak fogódzót az arra érzékenyeknek egy épület vagy egy növény formájában (pl. a Magyar várak sorozatánál). Másutt nyugodtan elveszhetünk és elkalandozhatunk az izzó színes felületek sokaságában, vagy éppen a visszafogott koloritú, ám felületileg annál izgalmasabb részeken.
Gyuri témái szerteágazók. Képein megjelennek életszakaszai, döntései, bizonytalanságai, erőtlenségei, félelmei, de ugyanúgy a düh, a szeretet, az igazság és az erő is. Gyakran fogalmaz meg konkrét tájat, jelenetet, vagy valamilyen nyelvi poént is.
Kezét a tudatos képépítés mellet erőteljesen vezérlik emóciói, teret engedve a tudattalan vizuális kivetülésének.
Kozmikus mikro- és makrokozmoszai nem túlcizelláltak. Egyértelműek, direkt dekorativitásukkal hatnak ránk, érzelmeket csalnak elő belőlünk.
Alkotónkra nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak Lao-Ce tanításai, konkrétabban a taoizmus gondolatköre. A taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a nem-cselekvés állapotát, és ez által megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást.
Gyuri is egy fajta teremtő őserővel, a szubjektív, ám örökérvényű tao segítségével és figyelembe vételével halad egy meghatározott, vagy éppen folyamatosan új irányba menetelő úton, ez erény útján, megtartva a harmóniát, hogy sehol ne ütközzön falakba, miközben a válaszokat keresi a világ kérdéseire, vagy erőfeszítéseket tesz meglelni a csodálatos asszony kapuját, mely izgalmasan új perspektívákat rejthet számára és rajta keresztül mindenki számára.
Távolodjunk picit el a taoizmustól, még mielőtt valami fogalomzavar miatt megkövezne engem bárki hozzáértő, aki észreveszi, hogy nem vagyok a téma szakérője. Nos, alkotónknál a nem cselekvésről szó sincs. Elrugaszkodva az elméleti mélyen szántó acélos logikával felépített gondolatoktól, Gyuri alkot, de rendületlenül. A még nála is fiatalabbakat megszégyenítő módon és sebességgel ontja magából a képeket, zúdítva rá a világra az általa teremtett harmóniát, kozmikus miliőt.
Ahol Gyuri megjelenik, nekem picit mindig olyan érzésem van, hogy vele együtt megjelenik a főváros pörgése, lendülete.
Egy líraian absztraháló és felettébb expresszionista nyelven próbál szólni. Egyszerre absztrakt és figuratív, egyszerre mozgalmas, tele harmóniával. Ízig, vérig modern, mai modern, kortárs.
A jelenkorban él és alkot, egy olyan világban, ahol a vizuális ingerek magasabb szintű befogadásának képessége az egyébként is nagy gondokkal küszködő planétánkon egyre inkább apadni látszik. Nincs manapság rákényszerítve az ember, hogy gondolkodjon, hogy lásson, hogy ráeszméljen. Elég, ha csak néz. A képzeletről és a személyes elvonatkoztatásról, a belső absztrakcióról (melyet akár egy könyv olvasása is eredményezhet) pedig már említést sem merek tenni. Ez globális probléma.
Gondoljunk bele, ha a vadon élő állatot elkezdjük etetni szisztematikusan leszoktatva a vadászat ösztönös cselekvéséről, akkor megfosztjuk magától a túlélés képességétől, a túlélés igényétől. Ha az embernek előre megrágott, kultúrának álcázott konzervet adnak a szájukba, egyszer csak elfelejtenek saját gondolataik tárházában kutakodni és részesei lesznek egy hatalmas nyálcsorgató felszínes és csillogó, új és veszélyes giccsekkel ellátott világnak. Ez azért veszélyes, mert teljesen üres. És mint tudjuk az üresség, a kiüresedés nem vezethet semmi jóra, konkrétan sehová sem vezet. A semmiből újat teremteni ember nem tud, az a magasabb szférák kiváltsága. Ellenben alkotni, a meglévőből valami újat, előremutatót létrehozni azt szabad, sőt ajánlott. Mert ha képesek vagyunk önmagunktól, mások segítsége nélkül az ábrázolás és kifejezés alapvető elemeinek segítségével produkálni valamit, az progresszíven hat az emberiségre, saját magunkban pedig egy egészséges lelki békét eredményez, ami ugyancsak előbb utóbb cselekvésre sarkall bennünket.
Ez a megújuló cselekvésre késztetés hajtja a művészt, aki nem áll karba tett kézzel önelégülten, mikor egy kép elkészül, hanem már azon gondolkodik, hogy mi lesz a következő lépés, mivel örvendeztesse meg magát és mivel tudna a világnak adni valami újat, holnap pedig annál is újabbat.
Kiállítónk is ebbe a kategóriába sorolható és biztos vagyok benne, hogy nem egy, nem kettő alkotással fog még a világ képzőművészeti színpadára állni, mint ahogyan Jászfényszaru sem most hall utoljára róla.
Nos, ezen gondolatok tükrében tekintsük meg a kiállítást, melyet ezennel megnyitok!
Ghyczy Györgynek pedig szívből gratulálok!