Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
Bejelentkezés:
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 

 

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!


Bookmark and Share

 
Látogatottság:
Indulás: 2010-07-05
 

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

 

Katt a képekre!

 

 
Bloggereink

 

 

 

Munkatársaink honlapjai, blogjai

 

 

 

 Baráti blogok:

 
Finom sütemények blogja!

 
Szalonunk a Facebookon

 


Jépont honlapja,

blogjai


Irodalmi portálok


Dudás Sándor képei





 

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

 

 
Pályázati hírdoboz

 

 

 
Szabad Szalon
 
Linkajánló:
 
Felíratkozás hírlevélre
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Blogajánló

 

 

 

A nap vicce

 

 

Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

Túrós puliszka

2017.01.02. 09:18, PetrozsenyiNagyPal
Címkék: petrozsenyi

Kolbász! A csavargó sóváran szívta magába a sercegő hús szagát. Már két napja nem evett, s csaknem szédelgett az éhségtől, amikor kutyájával az oldalán besomfordált a piacra. Ismert néhány kofát, akik jó szívvel voltak hozzá, egyedül a piacfelügyelő morgott időnként, mióta kitiltották a piac területéről a kutyákat.

Kolbász! A csavargó sóváran szívta magába a sercegő hús szagát. Már két napja nem evett, s csaknem szédelgett az éhségtől, amikor kutyájával az oldalán besomfordált a piacra. Ismert néhány kofát, akik jó szívvel voltak hozzá, egyedül a piacfelügyelő morgott időnként, mióta kitiltották a piac területéről a kutyákat.
– Szolgálj! – lóbált meg egy darab kolbászt a pecsenyesütő árus.
A kutya készséggel engedelmeskedett.
– Allez[1], hopp!
Megkapta a húst, melléje egy kis kenyeret, azzal passz, le is út, fel is út.
– Vau-vau! – utánozta kutyáját a vékonypénzű gazdi, miután hiába várta, hogy valamit ő is kapjon.
– Hi...hi...hi, he...he...he! – vihogott az árus. – Allez, hopp!
A férfi utánakapott, s szinte rágás nélkül felfalta.
– Na nem így! A szájával, ahogy a kutyák is csinálják.
– Vau-vau!
– Allez, hopp!
Ezúttal a szájával kapta el úgy, ahogy a pohos pecsenyesütő kívánta.
– Ügyes, de most aztán tűnés, nehogy a főnök meglásson.
Megtörölte a száját, és a piac fedett csarnokába bicegett. Nem lakott jól, de éhen biztosan nem hal már. Istenem, de meginna egy pohár bort is a kolbászhoz!
– Nesze! – nyomott a kezébe egy banánt valamelyik kofa, azontúl semmi, be kellett érnie ennyivel.
– Nem vinné el innét azt a dögöt? – rivallt rá hirtelen egy szigorú tekintetű anyuka, mellette szöszke kislány majszolt egy perecet.
– Gyerünk, Tacskó, ne zavarjuk a nagyságát!
Hanem a kutya ragaszkodott a szöszkéhez. Még mindig éhes volt, és megkívánta a süteményt.
– Na, mi lesz már? Ha nem látná, ez itt egy piac, ahova tilos kutyával bejönni.
– Igazán?
– Ne pimaszkodjon, mert megjárja. Jézusom! – sikította el magát az anyuka, amikor Tacskó kikapta kislánya kezéből a perecet.
– Isten fizesse meg a jóságát! – kiáltotta futás közben a hajléktalan, s meg sem állt a hetedik utcáig. – Jaj, Tacskó, de sok bajt hozol rám! Ha ez így megy tovább, el kell válnunk egymástól.
Dél. A templomokban harangozni kezdtek. Lehuppant egy padra, s elvált feleségére gondolt. Vajon hogy jön ki új pasijával az exneje? Megbecsüli, szereti, és a férfi kicsoda? Mekkora szám lenne, ha egy szép napon Noémi kerülne az utcára, s egyszer csak szembe jönne vele rongyosan, éhesen, ahogy ő kódorog itt az utcákon! Mert ahova őt jutatta Noémi, odakerülhet ő is, ha túljárnak az eszén.
Amíg volt hol laknia, dolgozott, s különböző helyeken étkezett: büfében, étteremben. A mosást, tisztálkodást megoldotta egy-egy uszodai kiruccanáskor. Egyedül a szállással gyűlt meg a baja. Nyáron még hagyján, elhált ő egy parkban is, váróteremben, akárhol. Csak ha beállt a hideg, sűrűsödtek össze a gondjai. Akadt ugyan hajléktalan szálló a városban, de az többnyire telt házzal működött. Így élt, éldegélt, amíg egy létszámleépítés során a munkahelyéről is kicsöppent. Ettől kezdve lőttek a fürdésnek, és egyre gyakrabban korgott a gyomra is, jóllehet azelőtt megette, megitta ő is a magáét. Különösen a túrós puliszkát imádta, amit Erdélyben mamaligának, az olaszok polentának neveznek. Magyarban hiánycikk, mi több alig ismerik, bár sem kukoricalisztben, sem túróban nincs hiány. Hű, ha még egyszer az életben túrós puliszkát ehetne! Töpörtyűvel, savanyú káposztalével, ahogy ő szereti! – futott össze a nyál a szájában.
– Vau-vau!
– Mi az, pajti, fázol vagy éhes vagy? Nézzük, mit dobtak tisztelt barátaink a szemétbe! – ballagott a házak előtt sorakozó kukákhoz, és összekapart egy ebédrevalót a tacskónak.
– Nem szégyelli magát! – sétált el mellette egy jólöltözött úriember. – Miért nem megy el dolgozni, ahelyett, hogy itt kapirgál?
– Minek, ha innen úgyis minden kikerül: banán, kifli, kesztyű... Nini, egy koton! Ha megdob egy fröccsel, átengedem magának.
– De kérem! Hogy jut eszébe ilyesmi! – hápogott az úriember.
– Hát csak úgy. Haragszik?
– Menjen maga a...!
– Szolgálatára! – hajolt meg a hajléktalan. – Tacskó! Szolgálj te is a bácsinak!
A férfi fejcsóválva állt odébb.
– Kapd be! Látod, pajti? Így kell ezekkel elbánni.
A szél újult erővel söpört végig az utakon. Most már olyan hideg volt, mint a régi szép időkben. Csak akkor még őt is fűtötte belülről valami: egy pohár kisüsti, néhány jó szó vagy a remény, hogy egyszer minden jobbra fordul. Fordult is, csak éppen balra, s attól kezdve már csak lefele csúszik – indult a Téli Palota felé. Így hívta azt a romba dőlt viskót, amire nemrég bukkant. Amúgy elég szellős menhely, azért mégis melegebb akármelyik hídnál. Csak a hasa ne csikarná már megint! Sajnos túl sokat koplalt ő ahhoz, hogy beérje néhány falattal, ugyanis magának semmit sem kapart ki a szemétből. Tacskó még hagyján, végül is csak egy kutya, de ő egyelőre ember, nem süllyedhet idáig. Inkább éhen hal vagy kirámol egy boltot. Például ezt itt! – állt meg egy tip-top önkiszolgáló előtt.
– Leül! – parancsolt szigorúan Tacskóra. – Megértetted? Várj itt, amíg jövök.
Besétált a boltba, és nézelődni kezdett. Mit lopjon, hogy lopja, hogy senki se vegye észre. Kamerát nem lát, így persze egyszerűbb. Mindössze az a baj, hogy alig fér a zsebébe valami. Egy csomag kávét azért mindenképp megfúj, ezt is régen ivott már, kis piát, két konzervet... – tervezgette magában, de csak állt, ácsorgott, tudniillik még sohasem csinált effélét. Gyerünk, nyuszi, mindjárt bezárnak! – biztatgatta önmagát. Egyszer neked is el kell kezdeni. Szorongva markolt meg egy Eduschot, és körüllesett az üzletben. Mellette, mögötte senki, egyedül a pénztár előtt toporgott néhány vásárló.
– Fogják meg! Fogják meg!
Riadtan rakta helyére a kiszemelt csomagot, s a kijárat felé bicegett. Úgy látszik, mégiscsak lapul itt valahol egy kamera, de miután nem lopott, félnie sem kell senkitől.
– Egek, a Tacskó! Mit keresel itt, te gézengúz?
A kutya farkcsóválva állt két lábra, és boldogan kaffantott a toprongyos emberre.
– Megvan! – loholt feléjük lihegve egy kék köpenyes,
pakombartos[2] eladó. – Megnyúzlak, te bestia!
– Engem?
– Nem, ezt a négylábút. A magáé?
– Isten ments! Most látom életemben először.
– Valóban? – mérte végig hitetlenkedve az eladó.
A vásárlók kíváncsian tudakolták, mi történt.
– Semmi különös – zárkózott el előlük a kereskedő faarccal. – Volna szíves az irodámba fáradni? – szólította fel udvariasan a toprongyost.
– Kérem!
Bementek nyomukban a boldogan szökdécselő tacskóval.
– Szóval nem a magáé?
– Nem.
– Rendben van, elhiszem. Dezsőkém, légy szíves, zárd a raktárba ezt az állatot! – kacsintott a kollegájára kajánul. – Nagyszerű! Köszönöm az együttműködést. Örülök, hogy nálunk vásárolt, illetve... Várjon csak! Mielőtt kimenne, szeretném átvizsgálni a zsebeit.
– Szeretni egy, átvizsgálni kettő. Tudja, a jogaim... A maga helyében még csiszolnék ezen az ötleten. De hogy lássa, ki vagyok, megenge­dem, vizsgálja! Aztán vigyázzon, ha semmit nem talál, bocsánatot kell tőlem kérnie.
– Természetesen – mosolygott önhitten az üzletvezető, s csaknem megpukkadt, amikor csakugyan semmit sem talált a sántánál.
– Halász, vadász, madarász, üres tarisznyában kotorász.
– A szakramentumát! Maga palira vesz bennünket!
– Várom az elnézést.
– Elnézést! – vörösödött el a boltos, egy pillanatra eltűnt, s egy palack aszúval tért vissza. – A magáé! A bolt ajándéka – villant meg a szeme. – Legyen máskor is szerencsénk!
A hajléktalan vidáman sirült ki az üzletből. Piszok szerencséje volt, megúszta. Egyedül Tacskót sajnálta, másrészt örült is egy kicsit. Akárhogy is nézi, nagyon útban volt az a kutya, mellesleg sokkal jobb dolga lesz ott neki. Még tíz percig kutyagolt, s már a Palota oldala is felsejlett, amikor mögötte felugatott a tacskó. Elengedték? Megszökött? Csak találgatni tudta, egyébként mellékes, a fontos az, hogy itt van.
– Derék kutyus vagy! – vette ölébe meghatottan az ebet. – Nem is értem, hogy tudtam lemondani rólad? Na, megérkeztünk! – botorkált a kidőlt-bedőlt falak közé. Ejha, vendégeket kaptunk!
A vityilló közepén vidám tűz lobogott, körülötte három idegen üldögélt. Egy farkasfogú, egy lepényképű meg egy köpcös ember sütötte a szalonnát.
– Jó estét kívánok! – áradt szét a sánta orrában a sült szalonna
– Hát ez ki a pula[3]! – nézett fel a kiálló fogú.
– Én itt lakom, vagyis...
– Laksz te az anyádban! Pucolj innen, te bice!
– Nyugi, testvér, hagyjad! – vette védelmébe a köpcös. – Mit ártott ő neked?
– Sokat – vicsorgott amaz. – Én... én nem felejtek.
– Bocsánat! – kerekedett ki a hajléktalan szeme. – Ismerjük mi egymást?
– Rá se ránts, ő már csak ilyen. Azért nem rossz fiú.
– Látom, de ha zavarok...
– Dehogy zavarsz, ülj le ide közénk! Melegedj meg, és mesélj! Tudod, mi erdélyiek vagyunk.
– Mindjárt gondoltam.
– Miből?
– Abból, ahogy beszéltek – húzódott a sánta kutyájával a tűzhöz.
– Család? Lakás?
– Csak ez a... Téli Palota – mutatott a düledező viskóra.
– Hm, és sokan élnek így felétek?
– Miért, nem tudtad?
– De, csak... Mindegy! Ez van, ezt kell szeretni. Majd, ha megtanulunk németül, németbe megyünk melózni.
– Vagy Itáliába – mélázott el a lepényképű. – Nekem olasz nyelv vaksz[4]. Én inkább oda megy.
– Jobb is, mint ezekhez! – morogta megvetően a farkasfogú. – Sze ezek nemcsak koldusok, megeszik ők szépen egymást is. Tiszta szerencse, hogy nem fogadtak közéjük, amikor kettős állampolgárságról... álmodtunk.
– Akkor mit keresel magyarban? – kívánkozott a kérdés a bicebóca nyelvére.
Aztán még sem kérdezett semmit sem. Minek cukkolja ezt a vasgyúrót, hogy a végén neki is behúzzon egyet, mint Tacskónak? Az egészben sajnos az a legszomorúbb, hogy tulajdonképpen igaza van az ürgének.
– Felejtsd el, régi ügy – csitítgatta szelíden a köpcös. – Nem érdemes ezen már rágódni. És... és te se haragudj! – veregette vállon a Téli Palota lakóját.
– Én nem haragszom.
– Akkor jó. Éhes vagy?
– Nem.
– Dehogynem! Látom én azt a szemedből. Nesze! – nyomott a kezébe neki is egy darab kenyeret, szalonnát.
– Na ne! – ütötte fel a kezét indulatosan a másik. – Te ezeket traktálod?
Tacskó kurrogva kapott a farkasfogú lábához.
– Az anyád keservit! – káromkodta el magát az erdélyi, s nagyot rúgott a kutyába.
– Ajánlom, ezt meg ne próbáld még egyszer! – pattant fel fenyegetően a hajléktalan.
– Különben? – hepciáskodott az erdélyi. – Hopp, egy flaska! – fedezte fel a keszeg ember zsebéből kikandikáló palackot. – Szabad? Nocsak! Tokaji aszú, cimborák! Egészségedre! – kortyintott egy nagyot az üvegből. – Brr, de hisz ez pisa! – rázkódott össze az undortól, s már öklendezte is ki magából a tokajit.
Ez volt az az itóka, amit a boltvezető ajándékozott bosszúból a bicének. A lepényképűből kibuffant a nevetés. De a csavargó szája is a füléig húzódott.
– Te meg mit rötyögsz? – sápadozott a kiálló fogú. – No, várjál csak, tudom én, hol a te tyúkszemed.
Megragadta a kutyát, és a lobogó lángokba vetette. A szerencsétlen eb sivalkodva vánszorgott volna kifelé, de a nagyfogú újból és újból visszarúgta szegénykét.
– Gyilkos, ezért most megöllek! – kattintotta ki bicskáját a hajléktalan, hanem a lepényképű gyorsan kiütötte a kést a kezéből.
– Csavard hátra a kezét! – krákogott a kiálló fogú. – Ez az! – sétált a csavargó elé, majd váratlanul belebokszolt a gyomrába.
– Titi, Mátyus nem szégyellitek magatok? – állt elébük zavartan a köpcös. – Bocsáss meg nekik, kicsit beseggeltek a fiúk.
– Állj félre, haver! – tolta el a kiálló fogú a köpcöst. – Szép kabátod van – simított végig a csavargó kabátján, és szép lassan legombolta róla. – Kasa! Most már az enyém.
A csavargó dideregve szaladt a tűzhöz, melyben Tacskó sült, sercegett, amint a zsír olvadozott a testéből. Egy villanásnyira még elfogta az eb utolsó pillantását, és volt Tacskó, nincs Tacskó. Gazdája megrendülten vetett keresztet, és lehajtott fejjel bicegett ki a viskóból.
– Hé, a kabátod! – szégyellte el magát a kiálló fogú, és utána dobta a kabátját. – Nehogy megfagyj, te giliszta.
A kabát zsebéből ekkor kihullt valami. Felemelte, megnézte, és némán nyújtotta át a köpcösnek.
– Takács Szilveszter – betűzte a sánta bulletinjét[5] az erdélyi. – Lakhelye: Arad (Románia).
Szilveszter összetört szívvel baktatott a sötétben. Lába alatt ropogott a hó, sapkáját elröpítette a szél.
– Hahó! Takács! Gyere vissza, testvér! – hallatszott valahonnan tompán messziről.
Vagy csak úgy képzelte? Vajon hol vagyok? – nézett körül vaksin. A hó már reggel óta sűrű pelyhekben hulldogált, és felismerhetetlenné változtatta a jól ismert utakat. Hirtelen megbotlott. Egy hófödte vágány kanyargott előtte, aztán tőle nem messze észrevett egy vasúti hidat is. Ott keresett magának egy viszonylag szélvédett szegletet, és megpihent egy picikét. Na, induljunk! – biztatta úgy öt perc múlva önmagát, ám sehogy sem volt kedve tovább indulni. Most már minek, hova, így Tacskó nélkül, egyedül? Tacskóra gondolván egyszerre kiszökkentek a könnyei. Mások előtt nem sírt. Miért szórakozzanak rajta még ezért is? De itt senki sem hallotta, kedvére kibőghette magát a sötétben. Erre úgy- ahogy megnyugodott, és isten tudja, miért, nem is fázott már. Sőt, elálmosodott, miközben a hó békésen pilinkélt a magasból. Hirtelen vidám csaholásra lett figyelmes.
– Tacskó, kiskutyám! – ismerte fel a kutyáját, s boldogan nyargaltak egymás mellett egy új, ragyogó világ felé, ahol annyi a túrós puliszka, hogy a föld összes szegénye jóllakhatna belőle.



[1] Rajta, gyerünk! (fr.)

[2] Oldalszakállas. (ném.)

[3] Fasz. (rom.)

[4] Vacs: semmiség, könnyű. (rom.)

[5] Személyi igazolványát. (rom.)

 

Még nincs hozzászólás.
 

 <-Kezdő old.  Utolsó old.->

 
Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani
 
 
Navigáció
 

 

 Vendégírók blogja  

  English blog  

  Bejegyzések  

  Galériák  

  Vendégkönyv  

 Regisek fotói  

  Levélküldő

 Rekámoldal

 Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)


 

 
 
Menü
 

 


Feltöltési minitanfolyam


A cimkézésről


 Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

abububerczy

Áron Attila

Balla D. Károly

Bátai Tibor

 Boér Péter Pál

Bogdán József

Csárádi Edit 

Császár László

 Csordás László

Dudás Sándor

Fabó Kinga

Faludi Éva

Faludy György

Farmosi László 

 Kepes Károly

Kodrán Erzsébet

Kun Éva   

Láng Judit

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković 

S. Szabó István

Szalay' Netala' László 

Szmolka Sándor

Stolmár Aladár

T. K. Faber

Tóth János Janus

 Turcsány Péter

Urbán-Szabó Béla

Varga Árpád

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika  'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet  'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc



 

 

 

 
 
Szerkesztői üzenetek
/

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!


Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!


Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.


Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy  törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!


Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.


Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.


Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.


 

 

 

 
Bagoly mondja...

 Az a regisztrált, aki nem tudja visszatartani az agymenését, a képre kattintva írjon egy mondatot.


 

 

 
BlogPlusz:
Friss bejegyzések
2023.12.07. 19:30
2023.07.09. 11:52
2023.04.08. 08:25
2023.02.12. 19:29
2022.12.24. 10:59
2022.10.26. 18:09
2022.09.17. 18:47
2022.05.22. 20:31
2022.04.09. 19:47
2022.01.13. 20:21
2021.12.04. 20:46
2021.11.28. 18:56
2021.10.06. 10:27
2021.09.25. 20:59
2021.07.26. 20:59
2021.07.24. 23:36
2021.07.24. 19:21
2021.07.11. 09:34
2021.07.06. 00:11
2021.03.11. 17:59
Friss hozzászólások
 
Live Traffic Feed
 


 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre