a sötétség nagyszerű dolog

benne feküdni jó
bár mozogni ebben
a közegben némileg
kockázatos

kikapcsolták a villanyt
létezik ennél nagyobb
csapás is

boldog vagyok
szerencsésnek mondhatom
magam levegőt még ingyen
vehetek

nem panaszkodom
minden porcikám
jeleket ad
hogy fáj

megnyugtatom őket
nem lehet
nem ildomos
fájni

mert az negatív dolog
messziről kerülendő

fejem felett a dögkeselyű
egyre szűkülő
köröket ír le

megbocsátok neki is
élnie kell valamiből
talán épp belőlem

vártam már őt
a csengő nem rikácsol
mert ugye az elektromosságért
is fizetni kell
mint mindenért
ami egyre közelebb
visz a gödörhöz

meggyőzően kopogtat
ellentmondást nem tűr
pompás hivatalnok

tágra nyitom az ajtót
nincs semmim
mindent elvihetsz

a semmit a nincset
ürességet belőlem
a százéves áfonyalekvár
emlékét már 99 éve
megettem

tiéd mindenem
az összes szerelem
anziksz a simogatások
kelengyeládája

a sok kutyanyávogást
macskaugatást
vidd el nekem
már nem kell

átélni úgysem tudod
bele fogsz dögleni
ebbe a sok rohadt
érzelembe

nem kívánok neked
ilyen boldogságot

végéhez közelít a leltár
lengenek a jegyzetlapok
a huzatban csupa
győzelmi zászló

a listára minden felkerült
nincs már további zsákmány

talán akad még egy aprócska
konc a sarokban egy elkúrt
élet lapul a rongyos lópokróc
alatt hurcold el őt is

nem kell nekem már ő sem
bár fájt már őt is
leszarom

told el nyikorgó
kiskocsidon

minél messzebb

amíg még
megteheted