a nők tudnak valamit
igazán szívből
gyűlölni
van mit

vagy csak úgy zsigerből
kényszerből szükségeltetik
éltető momentum

talán szeretni is jobban

féktelen szaporodás
pindurka érzelem
hitvány borzongás

vagy valami
egészen más

de miért egy darab
papundekliről
jut ez az eszembe

volt egy költő
40 kiló hús
csont poézis

éreztem valós súlyát
vittem ölben
kacskaringós amszterdami
lépcsőkön delíriumban

tuszkoltam nyögve
létrán felfelé
feljutunk így talán
valahová
ha mennybe nem is
legalább a padlásszobába

lábadozott ott
vagy két napig
az a több mázsa
millió tálentum
bevarrva egy picinyke testbe

angyal ápolta őt
nem volt láthatatlan
szárnya sűrűn
szelíden rebbent
neve is volt
Maya

a költő feltámadt
később eltűnt
a kurvanegyed
dzsungelében

az angyal riadót fújt

én találtam meg
az öregtemplom
szomszédságában

egy kerthelyiségben
kezében gigászi
vodka

rejtőt olvasott
boldogan
mesélte

a szomszéd kocsmában
átnyúlt egy kurva
az asztal alatt
megfogta a farkát
mondta picinyem
ugye milyen kevés
elég a boldogsághoz

valóban boldognak
látszott akkor

de vegyünk egy másik
nemes anyagot
a papundeklit

a papundekli szép

beleültem akkor
egy autónak látszó tárgyba

amit a negyven kiló tálentum
ajándékozott nekem

kardántengely nem volt benne
közölte utólag velem
egy szakértő
dugattyú meg talán

jártam egy ideig
ezzel a papundeklivel
aztán azt mondta
megunt engem ő is
de mást sem kíván

ledőlt ott a parkolóban
először a kerekeit lopták el
aztán a kormányt
az üléseket
végül mindent

szerettem volna belőle valami
sajátos emlékművet
papundeklipetri
mauzóleumot

nem lett ez sem
elhamvadt valahol
vélhetően ott ahol
átbucskázott fején
közakarattá töpörödött
a papundekli önkény

frakkban feszít
büszkén gőgösen
a semmi

mindent megoldó
kormányosnak kikiáltott
lepukkant bérsofőr

a magasító díszpárnákról
lábacskája a pedálokig
le sem ér

hátborzongató trabantszürke
rettentő exkluzív

trabant volánja mögül
figyel
és vár