a macska különleges lény a szabadság a vágy
szimbólumok lógnak sorban a gardróbjában
kihívó ruhák a birtoklás elrejtőzés
a termékenység lopakodás lehetne
a hűség szobra is százarcú álcázó
a torz lélektükörben pofákat vág éjszaka
élet halál kart karba öltve tánclépésben
sáros éjszakai utcán csak a szem változik
a nap a lélek a hold ciklusa imamalomként pörög

a macska mindig valami elhagyatott
mellkason ül beszél valakihez néz
szerelmesen vádlón gyilkosan

vajon mennyire érdekérvényesítő
egy macska százalékban kifejezve hány pontos
asszertív alkalmas lobbitevékenységre
életképes egyáltalán tud e harcolni képes
védeni megtépázott szögesdrót határait

a macska ha elhagyják zokogó síró jajgató
hangot bocsát ki a dorombolás
a másik fegyvere az egyik a másikba
bársonyosan észrevétlenül siklik át
ragaszkodik csimpaszkodik körmét kiereszti
árulója porhanyós húsát tépi
a megcsalatott a csalóét

fenyeget a korláton testét átveti megbékél
arcvonala mögül látványosan kiürül az arzenál
nem kétséges ő már nem keres soha többé
sem gyilkost sem áldozatot

bámul egy nem létező bálvány fölé vizionált
dicsfényre könnyes szemekkel
mintha
mintha már
mintha még

a legmélyebb seb azonban
gyógyíthatatlan legfájdalmasabb
tekintet a sötétben is
mindörökké látható
kifejezéstelen érzelmektől mentes
rezzenéstelenül világító

soha nem pislogó

macskaszem