Szabad Szalon- Művészeti Netújság

AJÁNLOM AZ OLDALT

Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

Verset, novellát írsz? Véleményed van a világ dolgairól? Regisztrálj oldalunkon, légy a Szabad Szalon barátságos, alkotó közösségének tagja, de ha csak olvasni akarsz, akkor is többezer érdekes bejegyzés áll rendelkezésedre!

Bátai Tibor: 1951-ben születtem, Budapesten. 1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében, ám az olvasószerkesztő több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. (Pedig Isten látja lelkem, amikor például leírtam, hogy „lépsz rá vérző csillagot”, mindenre gondoltam, csak a vörös csillagra nem.) Ez annyira megviselte az egómat, hogy ’88-89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. Azóta eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az Allegória portálon, az alkoTÓházban, a dunapARTon, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, továbbá a Kupéban és a Holdkatlanban. 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom több darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában tavaly augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat.

Boér Péter Pál író, költő: Nagyváradon születtem, immáron 51 éve. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort - ezen belül a szatírát, abszurdot - és a romantikát egyaránt kedvelem . Egyszerre vagyok vidám, keserű és fordítva. Vannak dolgok, melyeket túl komolyan veszek, elveimből csak ritkán engedek. Mindemellett igencsak empatikusnak, toleránsnak vélem magamat. Egész életemet Erdélyben éltem és élem. Anyám révén, erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már Apámmal együtt csillag ösvényen járnak. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok minden más. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza lett a nagy kedvenc. Nyomtatásban 2010-ben jelent meg a „Nagyító alatt” című novellás kötetem, magánkiadásban. Egy írásom a 7torony antológiában és több novellám a tanítványi láncolat folyóiratában jelentek meg. A világháló adta lehetőségekkel élek.

Bogdán József (Zenta, 1956. január 12. –) magyar nemzetiségű vajdasági katolikus pap, tordai plébános, szentszéki bíró, történészeti ügyvezető. Irodalommal is foglalkozik, tizenegy verseskötete, egy verses irodalmi-dokumentum kötete és két szociográfiai munkája jelent meg.

Csárádi Edit blogíró: Makacs vagyok, amit kitűzök magam elé, megpróbálom teljesíteni. Nem bizonyítok semmit senkinek és semminek. Mostanság a várakozás bizsergető varázsával lebegek. Nem rossz. Komolyan...Vannak helyek, ahol otthon érzem magam, és ez független a várostól, amiben most épp lakom. Színek, hangok, illatok, megérzések, kósza ötletek teszik ki napjaim, hiszem a zene, a könyvek, szeretet, szerelem, igazság hatalmát, naivságom páratlan, már találkoztam angyallal. Néhanap görcsösen keresem a helyem ezen a kusza földön, némelykor meg elengedem magam, és hagyom, hogy megtörténjen....Minthogy következetesen hiszem a jót, a szépet, és hiába ér csapás, csapás után, írás nélkül nem tudok élni. A rossz és a jó oldalam néha furcsa dolgokra képes, néha magam is csodálkozom magamon. Folytatom tehát.

Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő: Verseimmel először az Új Írás mutatott be 1977-ben. Ezt követően 1984-ig bezárólag verseim, novelláim jelentek meg a Jelenlétben (ennek egyik szerkesztője is voltam), az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, Magyar Ifjúságban, Egyetemi Lapokban, ifjúsági Magazinban, illetve hangzottak el a Magyar Rádióban. 1979-ben lettem tagja a magyar Írók Szövetsége Fiatal Írók József Attila Körének. 1984-ben Hollandiába disszidáltam, ahol 1989-ig éltem, és a Szabad Európa Rádió amszterdami tudósítójaként dolgoztam. Ebben az időszakban rendszeresen publikáltam verseket, novellákat, cikkeket az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, az Arkánumban, a Szivárványban és a Magyar Narancs előfutárának tekinthető Motollában (ennek amszterdami szerkesztője is voltam). 1986-ban megalapítottam a Hangaar című, költészeti-zenei kazettafolyóiratot, amelynek öt megjelent számán magyar szerzők (Petri, Szkárosi, Szilágyi Ákos, Laca (illetve a Bizottság, Sziámi stb.)is szerepeltek. 1990-91-ben Münchenben, a Szabad Európa Rádió szerkesztőjeként dolgoztam, főként kulturális műsorokat készítettem, szerkesztettem a rádió heti kulturális, illetve havi alternatív kulturális híradóját. Ebben az időszakban a SZER hetilapjában, illetve a Magyar Narancsban jelentek meg írásaim. 1991-92-ben a SZER budapesti irodáját vezettem, majd napjainkig újságíróként (Esti Hírlap (lapszerkesztő), Magyar Narancs (rovatvezető), illetve nemzetközi reklámügynökségeknél dolgoztam vezető szövegíróként. Jelenleg egy kiadónál tevékenykedem szerkesztőként. Hazatérésem óta a Davaj Csaszi formációval több kiállításon, fesztiválon léptünk fel performance-szekkel, interjúkat készítettem a Bartók Rádió Akusztikus pemzli című műsorának, írásaim az Élet és Irodalomban, a Maxban, az ExSymposionban, a Kortársban, a Holmiban, valamint antológiákban, illetve online irodalmi portálokon jelentek meg.

Csordás László irodalomtörténész, kritikus: 1988. április 19-én születtem Kárpátalján, Eszenyben. 1994–2005 között a helyi középiskolában tanultam, majd az érettségi megszerzése után felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára. 2009 - UNE, BSc típusú kiemelt diploma. 2010 - UNE, kiemelt (vörös) magiszteri diploma. 2010-től az Együtt c. irodalmi-művészeti folyóirat olvasószerkesztője, a Partium c. folyóirat állandó munkatársa. 2011-ben megkaptam az Együtt nívódíját a folyóiratban eddig publikált írásaimért.

Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéíró: Az ELTE magyar–angol szakán végzett 1977-ben. 1978-tól az egyetem magyar nyelvtörténeti tanszékének, 1981-től a MTA Nyelvtudományi Intézetének segédmunkatársa, 1986–1989 között aspiráns volt. Esszéíróként és költőként egyaránt nyelvkritikai és nyelvfilozófiai szemlélettel közelít az irodalomhoz.

Farmosi László költő, tanító: 1955. augusztus 9-én születtem Budapesten, az öreg Margit kórházban, az akkor még Óbudán. Szüleim gyári munkások, de nyaranta aratók is voltak, így két életformába nőttem bele. Iskoláim a Bécsi úti általánostól a Vági István szakközépsulin át a Bezerédi utcai tanítóképző főiskoláig a város, a kor sűrűjébe vittek. Közben vakációim rövidre, szüneteim hosszúra nyúltak. Voltam rugóívelő, térképész, betonozó és könyvtáros. Egy kicsit olyan va-lahogy-túl-sok-változáson-feszültem-át-mint -keresztfákon már mindkettő előtt sikerült érett verseket írnom, ugyanakkor néha ma is éretlenül viselkedem, ami legalább vidám az értetlenséghez képest.Szeretem a természetet és a természetes embereket. Hiszem, hogy nem mint harckocsizó, hanem mint tanító folytathatom azt a folytonosságot, amit fontoskodva önmegvalósításnak neveznek, de életként éljük.

Németi Bálintné Kodrán Erzsébet:Hetvenhét éve, hogy megszülettem, ami akaratomtól függetlenül történt, mert mindannyian így jövünk erre a hol csodálatosan szép, hol undorítóan mocskos, csúf világra.Én ebben a hová születésben aránylag szerencsésnek mondhatom magam. Egy nagy fákkal körülölelt, fehérfalú, fényes ablakú tanyában láttam meg a napvilágot, ahol füttyös kedvű édesapa, szerető melegszívű édesanya és egy ragyogó szemű kislánytestvér várt engem. Itt töltöttem boldog gyermekéveimet innen indultam fehérruhás tiszta menyasszonyként a templomba.A tanyánktól több mint két kilométerre volt az iskola. Hosszú, eperfákkal szegélyezett úton mentünk, reggel oda, tanítás után meg vissza a tanyára. A nővéremmel kézen-fogva jártunk. Télen csikorgó hidegben, meleg hajába sült krumplit tett édesanyám a zsebünkbe. Kesztyű helyett az melegített. Ekkor kezdtem el verseket kitalálni.Sokáig le sem írtam, csak úgy mondogattam magamban. Később aztán már le is írtam. Van ami megmaradt bennem, van amit régen elfeledtem. Írtam én, tücsökről, bogárról, az öreg varjúról, a tarka pillangóról, még az árnyékomról is ami mindig velem haladt az úton.Végül már odáig jutottam, hogy a kitűnő bizonyítványom elégségesre változott, mert az íráson kívül semmit sem akartam tanulni. Így hát édesanyám a fakanállal vetett véget az én költői pályafutásomnak, édesapám meg esténként mellém ült és lassan, visszavezetett a tanulás útjára.Aztán jött a háború, ami teljesen megváltoztatta az életünket, mint akkor mindenkiét.Az ötvenes évek embert próbáló éveiben bizony nem igen jutott idő az írásra, legfeljebb annyi, hogy apró szerelmes verseket írtam, mert hát, mint minden fiatal, én is állandóan szerelmes voltam.Nagyon fiatalon és nagyon szerelmesen mentem férjhez, egy jóképű katonához. 18 éves voltam. Édesapámtól kaptunk az induláshoz egy darabka földet, béreltünk mellé még hat holdat, amihez egy kis tanya is tartozott. Fiatalok voltunk és erősek, Azt hittük könnyen legyőzzük az akadályokat.De jött az adó, a beszolgáltatás, jöttek sorban a gyerekek. Egyre nehezebben éltünk. Az 56-os forradalom után, valamicskét könnyebb lett az életünk. Nem a munka lett kevesebb, sőt többet vállaltunk, de már némi kis pénzt félre tudtunk rakni. 1959 őszén, kis szülői segítséggel vettünk egy faluszéli parasztházat. (Ma is ott élek.) Talán a megpróbáltatások hatására, újra kezdtem verseket írni. Ezek nagy része elkallódott, azok maradtak meg, amelyeket Asztalos P. Kálmán parasztírónak, véleményezésre odaadtam, vagy drága jó anyám megtalált és megőrzött.64 éves voltam, amikor felkeresett egy fiatal tanítónő, kezében egy régi versemmel, amit az Asztalos P. Kálmán hagyatékában talált. Meg kérdezte, hogy közzé teheti e az akkor induló MAROSVIDÉK kulturális lapban.Több írásom megjelent a Marosvidékben, a helyi újságban, a Palotai Krónikában. A Kelemen László alapítvány és a Marosvidék, jóvoltából két kis verses kötetem jelent meg. Az első, 2003-ban, címe, Egy ránc voltál az Isten homlokán. A második, 2005-ben, Hatalma van a szónak címmel látott napvilágot. Ezek a könyvecskék nem kerültek a boltokban, leginkább, rokonok, jó barátok, kedves ismerősök kapták ajándékban.Most készül a harmadik kötet, 125 verssel. Még a címét sem tudom, de már lektorálják.Szeretettel: Erzsi néni!

Németh Péter Mikola: költő, esszéíró, rendező, született 1953-ban Diósgyőrben. A Szent István Király Alapítvány, az Ipoly Mente Kultúrkörért alapítója. 1999-től az Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködés magyarországi titkára. 2005-től a Visegrádi Országok Eurorégiói Konzultatív Tanácsa Kulturális Bizottságának elnöke.

Tóth János Janus költő: Egyszerű család nem túl bonyolult fia vagyok. Tudtommal nem vagyok rokona Petőfinek és Aranynak sem, de mind a két költő nagyon közel áll hozzám. A stílusom, ha írhatok ilyet, talán az Ő költészetükre emlékezteti az olvasót, de a csalódások elkerülése érdekében szólok: én nem vagyok olyan jó, mint ŐK! Lassan huszonkét éve írok verseket, vagy annak látszó írásokat. A természetből merítek írásaimhoz ihletet, vagy az ihlet merít belőle és elmondja nekem /?/ nem is tudom, de a lényeg, hogy természetes vagyok. Magyarul írok, és ezt próbálom érthetően az idegen kifejezések nélkül tenni, kisseb-nagyobb sikerrel. Az elmúlt években pályázatokon vettem részt és megjelentek verseim antológiákban, hangos kiadványokban és jelenleg négy saját verseskötetet mondhatok magaménak. Igaz ez jól hangzik, de a négy kötet közül egy jelent meg az Uniser kiadó gondozásában a mási hármat én gondozgattam magánkiadásban. Szóval lényegét tekintve amatőr vagyok. Különösebb célom nincs az írással, a cél az írás. Szeretem a betűk, szavak fűzését és minden versemet gyermekemnek tekintem még akkor is, ha kicsit vagy nagyon elfuseráltak. Mezőcsáton élek feleségemmel és három kislányommal, akik a legfontosabbak az életemben. Szabadidőmben harcművészetet tanulok ill. oktatok, 3. Danos Ju Jitsu mester vagyok jelenleg.:-)

Bejelentkezés:

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!

Látogatottság:

Indulás: 2010-07-05

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

Katt a képekre!

Bloggereink

Munkatársaink honlapjai, blogjai

Baráti blogok:

Finom sütemények blogja!

Szalonunk a Facebookon

Jépont honlapja,

blogjai

Irodalmi portálok

Dudás Sándor képei

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

Pályázati hírdoboz

Szabad Szalon

Linkajánló:

Felíratkozás hírlevélre

Blogajánló

A nap vicce

Üzenőfal

Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

Vicei Károly: KARADŽIĆ MAGYARÍTOTT VERSEI

2016.03.25. 07:19

Címkék: vicei

Radovan Karadžić: ELGYÁVULT SZAVAK

Rémes gondolat s az elgyávult szavak!

Mióta is uralnak már engemet?

Te pedig hol voltál?

Jobban védd meg ereszünket,

Fedelünk, ablakom!

Tudom, kórtól óvód gyermekünk s az otthont,

Meg ott a sok dolog, továbbá a piac,

És sok-sok apróság figyelmedre méltó,

Ám sokkalta több az, ami kidobható.

Amíg te odavagy,

A tengernyi kétely csöpp méreggel elegy;

Az emlék kavarog,

Arra késztet engem,

Koholjak vallomást, igen-igen nagyot,

Hogy ez az üresség rám szabott állapot.

Hagyj el mindent, és csak bennem létezz,

Ott, ahol már voltál,

Ott, ahol a helyed,

Hogy meglássad immár félidegenségem,

És hogy hiányodtól egészen elveszek.

Rémteli eszmék, ó, gyáva mondatok!

Mitől gyógyulhatok, mitől gyógyulhatok?

HAZATÉRŐK

Itt vagyunk a világ végén,

E lakunk utolsó,

A lassacskán elaggó.

Ósdi otthonunkat

Megújítandó

Szerelmünk juhbőrével,

Gyermekjátékkal

Borítjuk.

De házunk kivet magából,

Benne már a

Doh s az öregség,

Hályogfüggöny homálya az ablakon.

Két magány,

Maradék szerelemmel,

Tűz már sehol se,

A poklokét kivéve,

A lassacskán elaggó ég alatt.

AZ AGGÓDÓ

Kik előtt a nap még sose feketéllett,

Kiket nem bánt semmi gond,

Se a mában, se a múltban,

Bölcsen, kiszellőzködve…

Megtűri-e gondtól mentes életetek

Aggodalmas lelkemet?

Alkalmatlan percben

Teszem az Úr dolgát;

Az oltárra török.

Könnyelmű napotok kocsmáját taposom,

Köztetek hitetlen.

Nektek nyájas vagyok,

De belül mérges, gonosz

Ősállati elem.

Számítanak reám, vár a szent feladat.

Nem tudni, hogy mi az, azt se, hol, miféle.

A szélvész szólongat,

Nem hágy nekem nyugtot a mennyei parlag.

Sötétből könnyözön. Éj sátánja iszkol.

Márványfehér fény vegyül a fekete sugárba,

A nap setétjébe.

Szemben veletek a bukásban hiszek,

Szemben veletek alkonyórát várok,

Megsejtem hullását

Magasságos trónnak.

A verseket fordította: Vicei Károly

Radovan Karadžić SLOVENSKI GOST (A SZLÁV VENDÉG) c., l992-ben megjelent versgyűjteménye a költő addigi füzetnyi kötetkéit foglalja magában.

A könyv megjelenésekor Horvátország után már Boszniában is fellángolt a háború, a politikai palettán már színre lépett a pszichiáter poéta, de még nem lehetett tudni, hogy népvezérként élet és halál ura lesz majd, és mekkora bűnöket fog elkövetni. De már kezdeti, gyakori tévés szerepléseiből vészjóslón áradt nyakas határozottsága, lobogó egyénisége elkeserítően szuggesztív volt, fegyelmezetten kimunkált, pontos mondatokat, beszédeket fabrikált (feltehetően angolul is magas szinten érvelt, vitázott…), s egyik napról a másikra föltört az államférfiak közé, akiket henyén kioktatott, lekezelt.

Akkoriban került kezembe szóban forgó kötete, addig mit se tudtam költő mivoltáról, de tudván Néró, Mao Ce-tung meg a hasonlók Parnasszusra törő, hiún becsvágyó ostromairól, nem lepett meg, hogy a leírt szó hatalmát Karadžić is siet megtoldani martalóc csatlósokkal, akik aztán a gyógyításra fölesküdött orvos költő és a szerb nemzet nevében halomra gyilkoltak horvátokat és muzulmánokat.

Kár, hogy pályatársai nem győzték meg idejében arról, hogy íróként is viheti valamire, csakhogy akkoriban, sajna, a kollégák is nemzeti küldetésüknek igyekeztek megfelelni, s tolluk inkább határvonalak, meghúzására szolgált.

Pedig az átlagosnál jobb, sőt figyelemre méltó verseket írt.

És az is kár, hogy nyilván ő maga se lehetett meggyőződve arról, hogy a jó írás egyenlő a tettel. Ám ő cselekvőbb akart lenni önnön költészeténél, s végül vérrel mocskolta be magát.

Petőfit nem csupán a békés otthon nyugalmában írott csatadalai kötelezték el – hanem az újság heccelődő firkászai is küldözték őt az igazi karddal vagdalkozók seregébe, meg az ő hitvese, Júliája tukmált rá heroikus pózt -, hogy vegyen már részt valódi csatazajban… (Egy óvó feleség – mint a Jókaié – talán megmenthette volna az értelmetlen hősi haláltól.)

Radovan Karadžićról talán csak a jövőben tudható meg, mi vitte kényszerpályára, a maga költötte küldetéses pózba kívánt-e illeszkedni, s hogyan tuszkolódott a gondatlanságból elkövetett népirtás útjára.

Ismétlem, hosszú azoknak a kisebb-nagyobb délszláv íróknak a névsora, akik az össznépi fasiszta járványnak képtelenek voltak ellenállni.

És persze Radovan neje se óvta eléggé az ő hitvesét. Lám, a minap fel is szólította, hagyjon fel a bujkálással, adja föl magát. Micsoda árulás: kihagyhatatlan a megverselés! Vajon költ-e most újra a kolostorban dekkoló levitézlett legfőbb hadúr?

A költő végső megingása előtti korszakának itt közreadott sorai talán egy másik pszichiáternek, ill. lélekgyógyásznak, orvos etikusnak is tanulságul szolgálhatnak: ezért is ajánlom izgatottan a többi mellett Hódi Sándornak, Gerevich Józsefnek, Popper Péternek, Czeizel Endrének és másoknak.

2005 október 3

Saját és kezelt blogjaim

Közösségi blogok

Irodalmi Expressz

Irodalmi Quadriga

Online Lapozható Téka

Lapozható Könyvek Tára

Szabad Szalon

A Szabad Szalon bejegyzései

Vízjel Online Kiadó

Ex(ksz)panziók

Ipoly Eurorégió