az ember úgy lóg mintha élne
a megaláztatásnak lenne értelme
némi kis bizsergés a végső
beszarás az akasztottaké
vélik az élet csodája
helyben galoppozni folyvást
ékes gyeplőn lazán
élvetegen a cifra pódiumon
vagy nyomtatólóként
romok között csatakosan
elhivatottan hivatás nélkül
mindent eleresztve tovább
tovább fojtogató kantáron futni
fészekmeleg komfortos állapot
az áll hízelgően belesimul a nyakörvbe
a csukló végtelenül hálás a bővebbre
eresztett bársony bilincsnek
a gerinc isteni adomány
lenne mondják ha lenne
persze isten
elmenni messzire kéjutazni
a szemérmetlenül felkínálkozó
rút maszkot viselő műlovarnővel
bokrétás tomporát riszáló
pompás paripa hamis diadémmal
ékesített lotyó csábító szándékú
vibráló csillagkorbáccsal incselkedő
kockacukorral émelyítővel
kecsegtető lehetne például
ő a mindenható
logikus gondolj bele
a gerinctelenséget sem
csak úgy küldik távoli tájakról
csomagban máshonnan
ki tudja honnan érkezik
a gerinced helyére
csereszabatos gengszterek
csók közben játsszák át
egymás szájába a bűnjeleiket
lógunk ugyebár valami kampón
kváziszalámik kisvártatva
szeletekben akarat nélkül
a steril pulton miféle etika
kérhető számon a felvágottakon
persze ha lenne valaki úrféleség
aki tud helyetted mert neked ugye
fingod sincs mire vágysz
az a rettentő bűvész
sem gerinccel díjazná
alattvalói hűségedet nyilván
jutalomfalatkákkal gyémántokkal
ékesített medáliákkal talmi
üveggyöngyökkel színes
szemüvegekkel kápráztatna el
a nyúl vérétől festői patyolat
kesztyűjében varázsolna
mesebeli képeket
torz görbe tükröt
vadonatúj ragyogó
világot csak neked