azonosíthatatlan
képtelen tárgy

ésszerűtlen eszköz
érthetetlen dolgokat művelnek vele

hosszú nyaka van
ennek a lénynek

feje lába nincs
csak hatalmas tora
rettentő potroha

nem mozog
csak ha mozgatják
brummogó hangokat ad ki
olyankor

mint egy másik
már feltérképezett állat

az ursus arctos

ezt a dolgot
nagybőgőnek hívják
tudtam meg később
egy önmagától mozgó lénytől
akivel egy fekhelyen
találtam magam

megtapasztaltam ebben
az univerzumban
az igazi kommunikáció
fekvő helyzetben történik

miközben egyikük a másikába
bedug valamit majd
kihúzza azt belőle

vagy fordítva

ő sem volt evilágról való
szóval a másik is földönkívüli volt

azt mondta roma

gondoltam
valami rettentő távoli
égitest lehet

tőle tudtam meg
azt a nagyhasú lényt
nagybőgő néven szólítják

tán mert igen sokat sír

ezt zenének nevezik a földlakók

volt ennek a másik földönkívülinek
egy őse

mesélte

falusi lagzikon ríkatta ezt az eszközt
egészen addig
míg egy lakodalom után
hajnalban megtalálták őt
egy vértől agyvelőtől

mocskos esőtől
lucskos árokban

szilánkokra tört bőgővel
péppé zúzott fejjel

nem mintha hamisan játszott volna

elvettek tőle valamit
ezen a tájon ezt pénznek nevezik

fillérkéket
nászi gázsit

találkoztam egy másik lénnyel is
aki ugyanarról a bolygóról jött

és szintén ezt
a lábatlan jószágot vonszolta
maga után

gyakorolni
gyakorolni
recitálta kántálta
prófétai hangfekvésben

ősz szakálla felett
szeme parázslott
fénylett

kézzel írott plakátot
ragasztott éppen
ütöttkopott falra

koncertje lesz mondta

invitált

közölte aladárnak hívják
mások pegenininek

kisszobájában ott áll
charles mingus bőgője

ezt mikrofonon kívül súgta meg

négyen játszottak
picinyke színpadon

megszámláltam
négyig még eltudok

annyian hallgattuk
a mennyei
földönkívüli
muzsikát

kérte írjak róla könyvet

aznap ment el
amikor leültünk volna

meghajolt
letette a vonót

végérvényesen távozott

félelmetes
improvizáció
az élet

nemkülönben a halál

mindenféle meglepetésekre
képesek ők kettesben

földöntúli duettben

köddé
füstté
semmivé vált
a végtelen
szüntelen
könyörtelen gyakorlás

agyonverte őt a közöny
felfalta a rák

bőgője egyben maradt
valahol lapul
és folyvást bőg
gondolom
vigasztalhatatlanul

hallhatatlanul
halhatatlanul