Szinte a bőrükből kibújva beszélget két borz. Jókedvükben úgy néznek ki, mintha bajszuk számtalan metszőfog lenne. Néhány nyelvnyújtás és rövid eszmecsere után, az első kiábrándulást az okozza, mikor rájönnek, hogy ők nem is borzok, hanem vakondok. Sokat kibírt már idegzetük, egymás létét is jó hosszú ideje elnézték.
- Mondd, te is megeszel engem?
- Ühüm...
- Akkor jó, mert én is téged!
- Figyelj, ott a fa koronája fölött röpköd egy cápa!
- Látom. És?
- Mi van, ha ő fog megenni minket?
- Kizárt. A cápák nem esznek borzokat!
- Mióta tudom, hogy borz vagyok, borzongok magamtól, de mindennek megvan a maga öröme. Nézd, azt hiszem dél körül járhat az idő, valahol kong a harang. Na persze este is lehet, de akkor semmit sem látnék, a talán nem is létező szememmel. Így olyan gyönyörű, borús panoráma tárul elém, hogy el is ment az étvágyam minden borzfalástól. Mától vakondot eszem!
- Két borzasztó nagy fa áll egy kerítés mellett, hátul valami feldomborodik, mögötte felhők ingáznak, vagy inkább tespednek az égen. Tovább nem látok sajnos...
Ettől mind a ketten nekikeserednek, átmenetileg valódi étvágytalanságot kapnak, majd, miután a recsegő hang és kellemetlen zenebona abbamaradt, besötétedik.
Az emberek elhagyják a minividámparkot. A körhinta tulajdonosa és főnöke felkéri a ringlispílt, hogy ne mozogjon karbantartás közben. Odébb, a hanglemezeket tisztítják, mind a hármat, mert kell a változatosság. Fáradtak, éppen aludni készülne a ministáb, amikor átrepül egy gőzmozdony a kis tér fölött. Fütyül egy nagyot és iszonyú füsteregetésbe kezd.
- Te is láttad a nagy madarat?
- Döme! Könyörgöm, éjjel aludj, még van fél órányi munkánk!
- Jól van na...
- Mondom, éjjel!
Mert Döme teljes testtömegével hosszában és keresztben is elhasalt.
- Veled meg mi van?
- Ez itt egy díszletdombocska?
- Nem raktunk oda semmit, az biztos.
- Odairányítom a fényszórót. Vakondtúrás!
- Ahol vakondtúrás van, ott vakondokok is vannak.
- Nem vakondok?
- Nem pajtás, a vakondok, az vakondok!
- Te tudod. Hoppá, a körhinta talapzata alatt is van négy-öt kijárat. Most már csak fülön kellene csípni a tetteseket.
A két borz, akik nem óhajtották tudomásul venni, hogy nem azok, még mindig egymással kedélyeskedtek és azon morfondíroztak, hogyan és milyen sorrendben csinálják egymás felfalását.
- Te, figyeld! Egy Újpest mezes vakondok makog egy Fradi mezes vakondokkal. Aranyosak azzal a két nagy lapát mellsőjükkel.
- Jó, hogy mondod, kellene egy lapát.
- El akarod egyengetni a kijáratot?
- Ühüm... De előbb talán a két vetélytársat lapítom szét. Hozzad már!
Döme állatbarát volt ugyan, de nem ellenkezett, vitte. A másik magasra emelte a lapátot, aztán maga mögött ejtette ki a kezéből, mert az egyik megette a másikat, aztán a másik az egyiket... Tulajdonképpen egyszerre falták fel egymást...
- Menjünk lefeküdni -  nyögte -,  mert elüt a szabálytalan érzéseken is átröpködő gőzmozdonyok özöne...