Rehabilitálni kell Tompabanda egykori diktátorát, mert nem volt diktátor! A tompabandok, utólagos számításaik alapján kiderült, hogy hűséges, jóságos és igazságos vezetőt kell benne tisztelnünk, mert a mocskos hazugságokkal ellentétben, hét, vagy nyolc, úgynevezett áldozattal kevesebb szárad a kezéhez.
A diktátor és a kezéhez száradó kifejezések tompandidegenek, ezért a szótárból ki kell őket iktatni. Ez az ember életét adta azért, ami nem található, becsületére legyen mondva, nem is nagyon kereste. Saját bevallása szerint, ha a zöldeskék sárga pipacsról azt állította, hogy ködlila, soha többé nem vonta vissza semmilyen bizonyíték hatására.
Egyáltalán, hogy lehet egy nemzeti hőst bíróság elé állítani, majd emigrációba kísérni, aztán háromkerekű biciklivel visszakényszeríteni oda, ahonnan nem akart elmenni? Döbbenet! És amint a salakos országút hepehupáin megérkezett, a körben állók máris tudták mit kell tenni.
Kezet nyújtottak neki, és nyújtott kezénél fogva tessékeljék biztonságos, golyóálló acéljárműbe. Ez az ember nem tömeggyilkos! Az a néhány tízezer alak, aki ezt rásütötte, fénykorában a nem tényezők csapatát erősítette. Hogy nem önszántukból lettek nem tényezők, ilyen sarkalatos kérdésekben olvadó krumplicukor! Nem!?
Hiszen már mondottam, végül is jóval kevesebb emberélet kioltásban minősíthető - úgynevezett, természetesen nem valós - okozónak, mint amennyit ráfogtak. Érdekes, azt sosem firtatják, hogy saját kezűleg  talán egyben sem!
A harminchét évvel korábbi igazságtalanságot felvonulások, lázongások kísérik, s hívei - akik a halálbüntetés bevezetéséért mindent, de mindent megtennének -, ha az életbe nem lehet visszahozni, akkor legalább az ítéletét szeretnék megsemmisíteni. Érdekes, ezek az emberek sajátosan gondolkodnak, szemükben azon sok ezer ember elpusztítása jogilag hőstett.
Viszont ebben az esetben nincs az az elvetemült sorozatgyilkos, akit felelősségre lehetne vonni. Beszéljünk "bíróságiul".
Pro primo: Mindegyik kevesebb embert küldött a másvilágra, mint ő.
Pro secundo: Még azt a néhány tucatot, esetleg százat, akiket rájuk bizonyítottak sem biztos, hogy tényleg áttessékelték, tehát minden bizonytalan. Én messzemenően támogatom a halálbüntetést, persze csak abban a vonatkozásban, ha ilyen körülmények között mindenkit fel kell menteni.
Itt önmagammal kerülök ellentmondásba, mert csak ennek a felmentő ötletnek eredménye a támogatás. A diktátorhős "különleges" állapotán kívül, soha nem helyeselnék halálos ítéletet, de a gonosztevők megérdemlik, hogy gonoszságukért bűnhődjenek. Ugyebár a kivégzés bosszúállás, de a pocsék körülmények közötti, rémesen hosszú - mondjuk három, négy életfogytig tartó - börtönbüntetés, büntetés.
Eltértem a témától, de Tompabanda egykori ura mindenkitől elvárta a kötelességtudatot. Ő maga is hős volt, nem véletlenül menekült el a felelősségre vonás elől. Ha nem biciklivel jön haza, sosem derül ki, hogy a vándornyomok nem eltüntethetők, és az alá-fölé rendelés hívei alárendelhető.
Guvadt szemű utódja, egy bécsi bácsit idéz állandóan, akit a kilencvenes telefonkönyvből, találomra szúrt ki magának és sompolygók is tüzes nyelvcsattogtatással próbálják őt követni. Igaz, nem lehet valakit csak úgy bűnössé nyilvánítani, hiszen a gyerekek már egy éves korukban is veszélyt jelenthetnek minden láncok pedáljait taposókra.
Szép, csendes, már-már meghitt nyugalommal üvöltöztek, gondolták kidíszítik emlékére az egyik utcát. Beszereztek néhány antik lámpavasat, majd huszonnyolc kisdeddel szerették volna feldíszíteni azokat, és ekkor ordított képükbe a valóság. Nem tehetik meg, mert ezzel már biztosan igazolnák azt a számot, amit nem lehet így sem, úgy sem bűnösségnek tekinteni. Joga volt hozzá, sőt kötelessége, mert irtani kell és ezután is szükség lesz rá.
Legalább átmenetileg hátrahőköltek. Most fényesítik a kaporszakállú őst, aki persze hogy nem volt diktátor. Hogy is lehetett volna, olyan merev koponyahajzattal, de távolba mutató ujjai lelankadtak, amikor eldördült a díszsortűz. Átmenetileg ő maga is... Még rövid ideig elgondolkodhatott talán azon, hogy azt a piculáját és ejnye-bejnye, de nagyobb összegben mernék fogadni, hogy ezt sem tette meg.
Most mégis szükség lenne egy egészen Kim Ir Szen méretű emlék-bicskafára, ahonnan mindenki nyugodtan levehetne egyet-egyet, ha az éppen a zsebében kinyíló nem működik, és belekarcolhatja abba a nagy monumentumba áldozatainak nevét.