2014.12.09. 22:50, janus
Ásni kéne, egy hatalmas árkot,
s beletemetni e rothadó világot,
s elegyengetve fölötte a földet,
ültetni sírjára virágot és zöldet.
Miután az enyészet elvégezte dolgát,
semmivé téve urat és a szolgát,
talán a sírból égbeszökő szárak,
reményt adnának egy új világnak;
hol az ember, ember maradhatna,
hol nem lenne úr, szolga se volna,
hol nincs önzés, sem hatalomvágy,
hol otthon van ,és nincs honvágy.
Jaj én naiv, szerencsétlen balga,
mekkorát kong e sóhaj visszhangja,
hisz míg két ember lakja e földet,
addig állattá is lesznek, s ölnek,
irigyen minden gazszálra,
ami nincs az ő birtokába.
Pedig, de jó lenne csend, nyugalom ,béke,
Napnak ragyogása, égnek azúr kékje,
szitáló lágy eső, gyöngéd mosdatása,
melyben felsírna az ember, gyermeki világa.