2014.12.07. 08:05, Wacha Balázs
Európa, a vén róka,
az eszperantót holtnak véli,
túrát se lát a kultúrában,
s parókáját míg cseréli,
fel nem fogja, róla szólunk,
róla is, amíg beszélünk,
eszperantóul. Már unom,
s pálinkám kívánom s rumom.
Mondhatunk bármit: hiába, tudom.
Hisz tudja, aki sose látta,
hogy ő azért - jobban látja.
* * *
Érezzük, ez-az nehéz nékünk,
a képletekben elakadván,
nem próbáljuk, már lankadván,
egyenlet szépségét meglátni.
Sajnáljuk, hogy nincs kézimunkánk,
s mások munkáit féltőn nézzük,
szorongva szólunk egy-egy nyelven.
S az eszperantót, azt lenézzük.
* * *
A sokszínűség nyelvvédői
soha egy percre fel nem fogják,
nemzeti nyelvük nyelvjárás már,
tanyasiaknak angol jár ma,
angol gyönyöre avagy járma.
S ha ki nem ejtik, hát kiesnek,
jár az angol a hegylakóknak -
tán csak az jár? Magyarnak, tótnak,
jobban jár ma az angol, mint más.
A hepi börszdéj az áldomás.
Gazdagnak szól az angol reklám,
mert lám az érti, aki bírja.
S ki meg nem bírja, minek értse?
A cégnév tulajdon.
Nem magyarázzuk.
Ha nem világos, maradj kívül!
Ha nincsen jelszó, hát ne lépj be!
Aki van, megvan. Rajtad kívül.
Soknyelvű csendünk úgy tetézzük,
hogy míg a kontinenst becézzük,
az eszperantót - azt lenézzük.
Let's not complicate our relationship by trying to communicate with each other.
Ne nehezítsük meg a kapcsolatunkat azzal, hogy kommunikálni próbálunk egymással.
(Ashleigh Brilliant amerikai író)