Távlatok2014.10.19. 20:51, Dudas Sándor
Simon Zsoltnak
Ne zúgolódj, ha erőgépek
zajától cseng a füled,
felforgatott utcáinkról
egy Északnak
tartó madár röptét kövesd!
Szállj le a Só-útnál,
nézd a ponyvás szekereket,
büszke lovasok kísérik,
mind a király katonái,
sisakukon csillog a Nap!
Ilike-parton sárkunyhók,
szabad tűzhelyekről füst száll.
Nyüzsgő asszonyok,
pár maszatos gyerek
futkos ott.
A férfiak vadászni mentek.
Magaslaton kis fatemplom,
tornya égnek,
harangja félre verve:
menekülni! menekülni!
jönnek a szélvész-tatárok!
Isten gondján hever a csend.
Fűtengert ringat a szél.
Halak, vadak, madarak
birodalma a táj.
Itt-ott szittyós, nádas csillan
ameddig a szem ellát.
Röpke pár száz év,
hallga csak:
dobszó pereg!
Félholdas, lófarkas zászlók.
Ágyút vontat görbe kardos,
tarfejű, turbános sereg.
Pár száz évig
újra csend.
Kél a monda:
egyszer állt ott,
de azóta mindig ott áll
keresztútnál Rózsa Sándor!
Jó fekete föld egyfelől,
az uraké,
másfelől zsombék-pettyes
puszta: a betyároké.
Vezérük Zöldág Jóska.
Hamarosan
- két évtized -
látótávon nagy füstöt húz,
elpöfög az első vonat.
Felénk makadámút épül.
Jönnek egyre a szekerek.
Családok, akik itt leltek
- Ábrahám-, Kláratelep -
megélhetést, munkát, rendet:
dohányt, szőlőt termesztenek.
Agyagosnál vályogtéglát
cigányok ezerszám vetnek.
Erdő fát ad,
puszta nádat.
Kimérve a homok-telkek,
épülnek egyre a házak.
Szőlősorok száza, ezre
gyümölcsfákkal szerte-közben.
Dűlőutak, mintha erek,
élet lüktet;
emberek össze tartanak.
Tavaszi fák virágzása,
gének titkai kibomlana.
Mi tudjuk azt, akik előbb,
téged is hoz majd az idő .
|